Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. megmozdulásának egyetlen^ legbiztosabb bázisa, amelyen pénzünk értékállandósága, a hitelélet komoly megindulása nyugszik, egyedül a kiegyensúlyozott államiháztartás lehet és biztos irány, amelyhez igazodhatik nemzetünk mindén célkitűzése, gazdasági és szociális helyzetünk megj avulása is. Meg kell azonban vallanunk, hogy addig, amíg idáig jutottunk, igen-igen sok tövissel kirakott kálváriautat kellett megjárnunk és igen nagy áldozatot kellett az országnak meghoznia, még pedig olyan áldozatot, amilyet még néhány esztendővel ezelőtt szinte hihetetlennek is tartottunk^ ami egyben bizonyítéka annak a nagy kitartó szívósságnak, amellyel rendelkezünk és bizonyítéka annak a nemzeti összetartásnak, amely nemzetünket a legnagyobb bajokon mindig keresztül tudta segíteni. Midőn ezeket örömmel állapítom meg, nem mulaszthatom, el, hogy visszapillantást ne tegyek a mélyen t. Háznak egy öt év előtti ülésére, amikor az akkori pénzügyminiszter, a jelenlegi miniszterelnök úr, Imrédy Béla, beterjesztette az- »állami kölcsönről« szóló törvényjavaslatot. E törvényjavaslat beterjesztése alkalmával kíméletlen őszinteséggel mutatott rá az ország akkori szomorú helyzetére és bejelentette, hogy az 1932/33. évi költségvetés előirányzatában a már megtett nagymértékű kiadáscsökkentés mellett még mindig 150 millió deficitre van kilátás. Világos okfejtéssel, minden személyi vonatkozás nélkül rámutatott azokra az okokra, amelyek a világgazdasági válsággal kapcsolatban azt a szomorú helyzetet előidézték, de egyszersmind megjelölte azokat a drákói rendszabályokat is, amelyeknek szigorú 'betartásával abból a súlyos_ gazdasági helyzetből remélhetőleg ki tudunk jutni. T. Ház! Fülembe cseng még az a felháborodás, amely az akkori pénzügyminiszter úrnak az adóemelésre és kiadáscsökkentésekre, különösen a tisztviselői illetmények újbóli leszállítására vonatkozó kijelentéseit kísérte ós szinte szoborszerű merevséggel áll előttem a pénzügyminiszter úr, aki szilárdan hitt abban, amit az ország teherbíró képességéről minden ellenkező véleménnyel szemben, a statisztika szűrőjének segítségével megállapított és hitte, hogy ha ez a nemzet szigorúan alkalmazkodik a gazdasági törvényszerűségekhez, akkor minden körülmények között ki tud lábolni nehéz helyzetéből. Ez 1933 január 31-én történt, 1934 végén pedig — amint bölcsen _ méltóztatnak tudni — már erőteljesen megjavult gazdasági helyzetünk és 1935. év végén, miként azt a zárszámadásokból láttuk, költségvetési deficitünk úgyszólván teljesen megszűnt. Szükségesnek tartottam, hogy erre most rámutassak azért, mert hiszen^— miként költségvetési előirányzatunkból látjuk — hatalmas összeggel, 1334 milliós költségvetési előirányzatai kell számolnunk és emellett még öt éven keresztül évenkint 200 millió pengőt külön ki kell termelnie a »magyar közgazdasági életnekj hogy megvalósíthassuk azokat a célkitűzéseket, amelyeiket a volt (miniszterelnök úr győri beszédében körvonalozott. Különösen azért tartottam azonban szükségesnek, hogy erre rámutassak, mert amint méltóztatnak emlékezni. 1933-ban egy gazdasági világválság középpontjában állottunk, amikor még nagy, hatalmas nemzetek is csak rendkívül nagy anyagi áldozatokkal és nagy ülése 19 S 8 május 23-án, hétfőn. 119 veszteségekkel tudtak átvergődni a szomorú gazdasági helyzeten, ugyanakkor pedig ez a kis nemzet, biztos kézzel irányított pénzügyi és gazdasági politikájával, aránylag igen rövid idő alatt és majdnem minden nagyobb vérveszteség nélkül meg tudta úszni azt a válságot, amelynek leküzdését abban az időben szinte képtelenségnek tartottuk. T. Ház! Ha most az 1933. évi és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetet hasonlítom össze, az utóbbi évek emelkedő költségvetési, illetve zárszámadási adataiból kiindulva, akkor megállapíthatom, hogy bár különösen a győri programm megvalósítása igen nagy erőfeszítést kíván a magyar gazdasági élettől, mégis, ha a gazdasági élet menetéből minden zavaró momentumot ki tudunk küszöbölni, akkor ez a nemzet éppen úgy, miként az 1931. év és az utána következő évek válságát ki tudta heverni, most is elő tudja majd teremteni az ehhez szükséges összegeket. Államháztartásunk, hála Istennek, egyensúlyban van, tehát arra kell törekednünk, hogy ez az egyensúlyi állapot a jövőben is minden körülmények között biztosítva legyen. Mivel pedig az államháztartási egyensúly és különösen pénzünk értékállandósága csak függvénye a gazdasági helyzet alakulásának, ennek következtében arra kell ma a legnagyobb gondot fordítanunk, hogy nemzeti jövedelmünk a jövőben is legalább a mai színvonalon legyen fenntartható. Természetesen a nemzeti jövedelem fenntartása vagy annak emelése csak igen kis mértékben függ a mi akaratelhatározásunktól és belső gazdaságnolitikai intézkedéseinktől, mert • jelentős mértékben igazodni kénytelen a világgazdasági helyzethez, különösen a velünk szomszédos államok kereskedelempolitikai magatartásához. T. Ház! Nem lehet előttünk kétséges, hogy az utóbbi hónapok nagy külpolitikai eseményei, amelyek a szomszéd Ausztriában játszódtak le, külkereskedelmi szempontból is nagy kérdőjelet állítottak elénk, annál is inkább, mert az eddigi hatmilliós ausztriai fogyasztóíközönség most egy 74 milliós nagy német fogyasztóterületbe olvadt. Ha ezt a nagy külpolitikai változást most a reánk vonatkozó gazdaságpolitikai szempontból vizsgáljuk, igen sok olyan kérdésre akadunk, amelyeknek kellő időben való helyes megoldásától fog függni egész gazdasági jövőnk alakulása. A közvetlen szomszédságban rejlő nagy helyzeti előny, különösen mezőgazdasági szempontból a velünk szomszédos többi agrárállammal szemben, igen nagy jelentőségű ugyan, de ezt a nagy jelentőséget csak akkor fogjuk tudni kellőképpen javunkra hasznosítani, ha kellő időben megteszünk a magyar mezőgazdaság érdekében mindent, hogy a szomszéd agrárállamokkal szemben úgy ár, mint minőség tekintetében versenyképesek lehessünk. Ez , a versenyképesség pedig a mi részünkről nagy áldozatokat és igen körültekintő gazdasági és kereskedelempolitikai irányváltozást fog követelni egyrészt mezőgazdasági szempontból, mezőgazdasági terményeink olcsóbbátétele és a fogyasztópiachoz való alkalmazkodása tekintetében, de másrészt azt hiszem, ipari voniatkozáisibaai is. Nem kétlem, hoigy autonóm vámtarifánk egyes tételeit meg kell majd változtatnunk, esetleg revízió alá kell azt vennünk azért, hogy mezőgazdasági terményeink értékesítése előtt esetleg előálló akadályokat el tudjunk hárítani.