Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-318
Az országgyűlés képviselőházának 318. mutatkozni, másrészről azonban ezzel együtt olyan hatalmas értékeket nyerünk, amelyek bőven kárpótolják ezeket a veszteségeket. A hadseregünk fejlesztésére és technikai felszerelésének kiegészítésére hajlandók vagyunk kész szívvel a legmesszebbmenő áldozatokat is meghozni. Az állandó hadsereg azonban csak egy keret és valljuk be, hogy est háború idején a tűzvonalban elsősorban a falu népe Itiölti ka. Már imosit ina imteignezzük a falu katonasorban lévő fiatalságát, azt látjuk, hogy annak túlnyomó r többsége rosszul fejlett, satnya, mert hiányzik a megélhetése, mert nincs meg a mindennapi betevő falatja, mert nyomorog, legtöbbször pedig azért, mert nincsen földje. Véleményem szerint tehát igazi honvédelmi f politikát nem. lehet becsületes mezőgazdasági politika nélkül sem folytatni. A mezőgazdaságban mutatkozó (munkanélküliség megszüntetésére «szerintem teljesen elhibázott lépés volt az, lamikor a közelmúltban Berliniben megkötött szerződéssel táizezer munkás számaira tettük lehetővé, hogy a nyár folyamán odakint Németországban munkához, ezzel kaposolatb an pedig bevételhez és keresethez jusson. Az embernek elszorul a szive és nem tudok szaibadulni t. Ház, a háború előtti bűines gazdaságpolitikának sötét képétől, amely a • nagyibirtok határtalan önzését szolgálva, milliószámlra tette szükségessé magyar testvéreinknek azt, hogy külföldre vándoroljanak, ott megélhetést iparkodjanak maguknak szerezni s ezáltal megteremtette idehaza a lehetőségét annak, hogy azokat a földeket új honfoglalók foglalják el. Nagy szegénységi bizonyítvány a magyar mezőgazdasági politika számára az, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség leküzdésére egy szomszédos államnak bár baráti, véleményem szerint azonban talán még sem egészen önzetlen segítségét kell igénybevenni. T. Ház! Ezeknek az elmondott nyomós érveknek az alapján ismételten és nyomatékosan követelnem kell a telepítés sokkal gyorsabb ütemben való folytatását, mint ahogyan múltban történt. E kérdés számtalanszor hangzott el itt, de még sem tartom feleslegesnek újból ismételni, mert minél több oldalról világítunk rá erre a kérdésre és minél többször hangzik az el, annál inkább megy át a köztudatba a telepítés szükségessége. Az egymilliárdos beruházási törvény révén a pénzügyminiszter úr mindössze 20 millió pengőt kíván telepítési célokra fordítani, ami 5 esztendőre elosztva évente csak 4 millió pengő többletet jelent, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Es ami a költségvetésben van!) ami véleményem szerint a fennforgó kérdések rendezéséhez nem elégséges. T. Ház! Elhibázottnak tartjuk ezt a telepítési törvényt azért is, mert azok a feltételek, amelyek mellett ma földhöz lehet jutni, túlságosan szigorúan vannak megállapítva és a telepítésre vágyók túlnyomó többségének egyenesen teljesíthetetlenek. Ezek mellett legfeljebb a törpebirtokosok számára kínálkozik lehetősé? arra, hogy kicsiny birtoktesteiket kiegészítsék és esetleg állami nyugdíjasok tudtalak telepítés útján földhöz jutni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy akadjon a földmunkások között olyan, aki egy egész élet keserves munkája révén, akármilyen szorgalmasan dolgozzon, akármilyen takarékosan, magától mindent megvonva élje is le azt az éleülése 1938 május 23-án, hétfőn. 111 I tet, annak végére akkora összeget tudjon félrej tenni, amely számára ezek mellett a feltételek j mellett a telepítést lehetővé teszi. Letagadha; tatlan tény pedig az, hogy nagy nyugtalanság : és elégedetlenség észlelhető országszerte, főleg i éppen ezek között a többnyire munka nélkül ! álló nincstelen földmunkástömegek között. Ennek az elégedetlenségnek a leküzdésére szerintem a telepítés helyes lefolytatása révén kínálkoznék a legtöbb alkalom. Éppen ezért kifogásolnom és keveselnem kell azt, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében a múlthoz viszonyítva változatlanul ugyanaz a kétmillió pengő van előirányozva telepítési célokra. Az én érzésem szerint abból a 168 millió pengő többletből valamit erre a célra is kellett volna fordítani. Egészen természetesnek találtam volna -azt is, ha adatokat találtam volna a földmívelésügyi tárca (költségvetéséiben arra, hogy az elmúlt esztendő nyomián mekkora birtoktestet sikerült telepíteni, hány emlbert sikerült a telepítés révén földhöz juttatni? Az elmúlt esztendőben az akkori pénzügyminiszter úr expozéjában még elmondta, hogy 2140 családot juttatott körülbelül 10.000 katasztrális hold földhöz és 1430 családot juttatott körülbelül ugyanekkora kisbériéihez. Ezek az adatok most annyival is inkább fontosabbal: lettek volna, mert hiszen most egy egész esiztendő munkájára lelhetett volna visszatekinteni és bizonyos mérteikben következtetésieiket, hozzávetőleges számít ásókat lehetett volna levonni arra is, hogy a rendelkezésünkre álló 6 millió pengővel mekkora eredményeket lehet majd elérni az elkövetkezendő esztendő folyamán. Ismételten hangsúlyozni kívánom azt a meggyőződésemet, hogy a mai bizonytalan és zűrzavaros időkben annál nyugodtabban nézhetünk ennek a nemzetnek a jövője elé, minél több szorgos és dolgos földmunkás számára tesszük lehetővé a megélhetést azáltal, hogy őket földhöz juttatjuk. T. Ház! Azok között a szociális problémák között, amelyek a világháborút követő jdőkben következtek be, kétségkívül a házhelyakciók voltak a legsikeresebbek. Ezekkel kapcsolatban Tildy barátommal egyetértően én is larra akarom kérni a kormányzatot, hogy miután a telepítési töirvény lehetőségeket biztosít ennek az I akciónak továbbfolytatására, ezt oly formán I végezze el, hogy különösen a városokhoz közel ! lévő területeken folytatott ilyen akció alkal[ mával juttaisS'On ,anniak a házhely tulajdonosnak j legalább 600—800 négyszögöles kertet is. M3eg! győződésem ugyanis az, hogy ezeknek a kertek I nek szakszerű megművelése révén az illetők ! sokkal nagyobb bevételhez és jobb megélhetéshez jutnak hozzá, mintha háromszor, vagy négyszer akkora földet adunk nekik kinn a falu határában, messze a falutól, amelyet akárhányszor megfelelő felszerelés híján még meg sem tudnak művelni. A föld problémáiról lévén stoó, a tagosításj nak gyorsabb ütemben való keresztülvitelét is ! szükségesnek tartom. Egyes vidékeken az idők folyamán úgy szétaprózódtak a földek, hogy azok ma már alig művelhetők meg. Éppen ezért a tagosítás céljaira felvett 71-000 pengőt^ nagymértékben keveselem. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan még az a kívánságom, hogy a tagosítást tegyük lehetőleg olcsóbbá, mert az jelenleg aránylag elég súlyos terhet jelent a meglehetős nehéz' viszonyok közt élő gazdatársadalom számára.
