Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

112 Az országgyűlés képviselőházának 318. T. Ház! A [mezőgazdasági munkásság ®zo- ! ciáli® helyzetének javításáról részletesen a gaz- j diaisági munkavállalók kötelező öregségi bizto- j gátasának tárgyalásiakor elmondott beszédemben foglalkoztatni. Jelenleg csak iazt kívánom hangsúlyozni, hogy a legfontosabb a mindennapi ikenyér biztosítása. Ez pedig csak úgy érhető el, ha a munkanélküliséget 'megszüntetjük és. a munkabéreket az adott gazdasági helyzethez igazítjuk hozzá. Azokkal a hatalmas áldozatokkal szemben, amelyeket iaz' álliam polgáraitól megkíviánit akkor, amikor a közelmúltban egymilliárd pengőt szavaztunk meg, egy elengedhetetlen kívánságom van, az-, hogy ezek az j összegek tényleg a legszükségesebb célokra j használtassanak fel, még pedig elsősorban úgy, hogy a meglévő munkanélküliség megszűnéséhez vezessenek. Nemcsak alz ország egyes részein, a Duna és a Tisza közén és a Tiszántúlon, de még .a Dunántúlon is alig van olyan község, lamely a megfelelő munkáskezeket .minden időiben megfelelő módon alfkalmiaizni tudnáVéleményem szerint a fennálló munkanélküliség megszüntetésének egyik legeredményesebb, legbiztosabb és legpraktikusabb j formája egy helyes útépítési Programm ke- i resztülvitele. A közelmúltban megszavazott i egymilliárdból kilenevenmilliót kíván erre a célra a kormány fordítani és a kereskedelemügyi tárcának költségvetésébe is a múlt évi 5 millióval szemíben idén 6,800.000 pengő van előirányozva. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak azt a kívánságomat szeretném kihangsúlyozni, hogy elsősorban ne nagy luxusutak megépítésére fordítsanak nagyobb összegeket, hanem azoknak a bekötő utaknak az elkészítésére, amelyekre a falunak elsősorban szüksége van. Elismerem azt, hogy idegenforgalmi szempontokból^ a nemzetközi úthálózat megfelelő kiépítésére szükség van, de nem tudom magamévá tenni azt az álláspontot, hogy ez a szükséglet nagyobb, mint amelyik a bekötő utakkal szemben fennáll. A pénzügyminiszter úrnak azt a megállapítását, amelyet a költségvetési vita során tett, hogy erre a célra felvett 30 millió pengő ennek a kérdésnek elintézéséhez elég, nem tudom a magamévá tenni. Még a legegyszerűbb számításokat is véve alapul, ha egy kilométer bekötő út elkészítésére csak 20.000 pengőt veszek számításba, akkor is összesen 1500 kilométeres útszakasz elkészítése válik ilymódon lehetővé. Már pedig ezek az utak nemcsak a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén, de a Dunántúlon, még a saját választókerületemben is, ahol pedig az utóbbi időben ezeket az utakat meglehetősen rendbehozták, még mindig igen sok helyen javításra szorulnak. Igen sok helyen ugyanis a törvényhatósági utak nem a községen mennek keresztül, hanem a község mellett haladnak el és ezeket esős időben a feneketlen sár, száraz időben pedig a fennálló portenger miatt a községből egyáltalán nem lehet megközelíteni. Mióta képviselő vagyok állandóan a legerélyesebben szorgalmazom egyik községem, Ete község bekötőútjának elkészítését. A vasúti állomástól a község mellett elhúzódó törvényhatósági útig mindössze 3 és félkilométeres útszakaszról van szó, amely az államépítészeti hivatal véleménye szerint összesen 70.000 pengőbe kerülne. Mégis minden fáradozásom ellenére ma is csak ott tartok, ho—

T igeretet kaptam arravonatkozólag, hogy 1939-ben erre az útszakaszra is sor kerül. Pedig éppen ennek a községen keresztül ülése 1938 május 23-án, hétfőn. haladó útszakasznak sürgős kiépítésére volna elsősorban szükség s ez a helyben kínálkozó munkalehetőségeken kívül mezőgazdasági, kereskedelmi, sőt nem utolsó sorban közegészségügyi szempontból is nagyon fontos volna. Nyilvánvaló tehát, hogy inkább a bekötőutakra kell nagyobb összegeket fordítani. Különben is az a felfogásom, hogy minden olyan adófillért, amely a földből kerül ki, vissza kell juttatni a földnek, illetve azoknak a rétegeknek, amelyek keserves verejtékes munka árán a földből tudnak és a földből akarnak megélni. T. Ház! A munkabérek rendezésével kapcsolatban már a közelmúltban kifejezésire juttattam azt a kívánságomat, hogy ezeket a mostani rendszerből eltérően nemcsak egyes egyének kérelmére r és ne külön miniszteri rendelettel állapítsák meg a főszolgabírák, a gazdasági főfelügyelő és a, gazdasági kamara véleményezése alapján, ihanem a munkabéreik megállapítása mdnden egyes esetben hivatalból történjék meg. Helytelennek tartom azt is, hogy a munkabér -megállapítása egész esztendőre terjed, holott ilyen nagy idő alatt a gazdasági helyzet óriási változásokon megy keresztül, amint hogy óriási különbség van a nyári és a /téli mnnkaidő között is. A leghelyesebb megoldásnak azt tartanám, ha egy felelős és hozzáértő szerv, amely a (helyi viszonyokat is jól ismeri, időről-időre kötelezően megállapítaná a munkabéreket; ^ ezek, ilyenformán az egyik oldalon igazodnának egyrészt a gazdasági munkaadó kereseti viszonyaihoz, másrészt az igénybe vett munkaidőhöz, a másik oldalon pedig megakadályóznák esetleg egyes helyeken a gazdasági munkásság erejének kiuzsorázását. T. Ház! Ismételten hangzottak el panaszok arravonatkozólag, hogy egyes uradalmak gazdasági cselédségüket a szorgos munka idején vasárnapi napon (munkaerőként alkalmazzák és ezáltal különösen azokban a községeikben, ahol munkaerőkben különben is felesleg mutatkozik, a munkanélküliséget és a nyomort még inkább fokozzák, mert biszen a munkások akárhányszor éppen e miatt nem tudnak munkához jutni. Kívánatosnak tartom ennek a kérdésnek is steociális saempontból történő rendezését. Ugyancsak szükségesnek tartom az arató munkások szerződésein'ek lelkiismeretesebb r és fokozottabb figyelemmel történő felülvizsgálását is, mint ahogy ez a múltban történt. Az irányelveket ebben a tekintetben a minisztériuumaik kellene lefektetnie és csak azokat a szerződéseket lenne szabad helyibenhagyni, amelyek ezeknek az irányelveknek teljesen megfelelnek s amelyek nem tartalmaznak olyan kikötéseket, amelyekhez az aratásnak egyáltalában semmi köze nincsen. Meg r kell engedni szerintem az aratómunkások számára azt is, hogy saját terményeik learatásaés betakarítása érdekében is igénybe vehess ék vasárnap a korareggeli és a későesti órákat is- A leszerződtetett aratómunkások tudvalévőleg az egész hét folyamán szerződésük által lekötve az uradalooiiban kénytelenek az aratást végezni és így a saját kicsiny egy-két (holdjukból termelt gabonájuk learatásához sokszor olyan későn jutnak, mikor akárhányszor a szem túlnyomó réseié kifolyik. De -ugyancsak károsodás éri,őket a betakarításnál is, mert hiszen először ugyancsak az uradalom! számára kell a takarítási munkálatokat elvégeznlök, az ő kis gabonájuk pedig mindig ki van téve az időjárás veszélyé-