Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

110 Az országgyűlés képviselőházának 318. 5,385.500, az állami üzemeknél 3,993.000, összesen i tehát majdnem kilenc és félmillió^ pengőt tesz ki ez az emelkedés. Ha nem látnám, hogy az özvegyek száma is emelkedett, mert hiszen ez a múlthoz viszonyítva 415 főnyi szaporulatot tesz ki, akkor azt kellene hinnem, hogy nálunk a közegészségügyi viszonyok annyira meg­javultak, hogy az elmúlt esztendő folyamán a nyugdíjasok közt egyáltalán nem volt halan­dóság. Érthetetlenül állok ezekkel a számada­tokkal szemben és nem nyugtat meg engem az indokolásnak az a megállapítása, amely ezt magától értetődő és természetes folyamatnak tartja. Joggal kell feltételeznem, hogy nagyon sok kényszernyugdíjazás húzódik meg ezek mögött az adatok mögött. T. Ház! Jelenlegi költségvetési beszédem­ben Tildy Zoltán képviselőtársamhoz hason­lóan, részletesebben kívánok foglalkozni a falu problémáival. Esztendők óta hangoztatjuk, hogy az ország jövőjét csak úgy lehet bizto­san felépíteni, ha azokat a fundamentumokat rakjuk le a legszilárdabban, amelyekre a nem­zet jövőjét akarjuk emelni. Nem egyszerű, megszokott szólam, hanem komoly valóság, hogy a legbiztosabb fundamentum a nemzet számára a falu. Éppen ezért a jövőben sokkal több gondot kell fordítani a falura, sokkal több megértéssel kell kezelni a falusi problé­mákat és sokkal több szeretettel kell köze­ledni a falu felé, mint ahogyan a múltban történt. Mindenki előtt ismert a magyar em­ber szeretete, ragaszkodása ahhoz a földhöz. amelyen egész élete folyamán keserves verej­tékkel dolgozik, jóllehet ez csak igen szerény és a legigénytelenebb megélhetési lehetőséget biztosítja számára. Sokak előtt talán éppen ezért érthetetlen, hogy miért a legfőbb vágya minden egyes földmunkásnak az, hogy ebből a földből akármilyen kicsit is még az élete folyamán magáénak mondhasson. De aki is­meri a magyar paraszt lelkét és a lelke mé; lyén élő vágyódást a föld után, az megérti ezt. Az ő számára az a föld, amelyet magáé­nak mondhat, az életet jelenti. A tradíciója a föld és ennek alapja az a tudat, hogy akié a föld, azé az ország; ő a földön keresztül akarja gyermekeinek és fajtájának jövőjét biztosítani. A kisbirtok nemzeti szempontból Tudvalevően sokkal nagyobb biztosítékot je­lent, mint a nagybirtok és éppen ezért ezek­nek a kisgazdáknak a megélhetési lehetőségeit és boldogulását kell elsősorban fokozni. Arra kell elsősorban törekedni, hogy a gazdaadós­ságok végleges rendezése révén ezeknek a kisgazdáknak a tulajdonában maradjon a föld, de e mellett, ha biztosítani akarjuk, hogy akiknek megvan, azok ne veszítsék el. akkor gondoskodnunk kell elsősorban a mezőgazda­ság jövedelmezővé tételéről, arról, hogy a ter­ményárak legalább a mai színvonalon marad­janak és az utóbbi időben katasztrofálisan visszaesett állatárak is emelkedjenek, elsősor­ban megfelelő külkereskedelmi szerződések megkötése révén. Ugyanennél az oknál fosrya a nemzet jövője érdekében a telepítés útiá.n való földhözjuttatás lehetőségeit _ is elő kell segíteni. Nem először hangzik el itt a t Ház­ban az a megállapítás, hogy a földkérdés megfelelő rendezése volna ma az egyik leg­sürgősebb tennivaló. A telepítés kérdése hazánkban közel ezer­esztendős múltra tekinthet vissza. Célja, jel­lege, jelentősége az idők folyamán lényeges ülése 1938 május 23-án, hétfőn. változásokon ment keresztül. Míg ezelőtt főleg katonai és^ népesedési szempontok uralkodtak, — mint például a katonai határőrvidék meg­szervezésénél és az elpusztított területek be­népesítésénél, amire a magyar történelemben, sajnos, igen szomorú példákat látunk — ad­dig napjainkban a telepítésnek elsősorban szociális, de még inkább nemzetpolitikai célo­kat kell szolgálnia. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Azt a telepítési politikát, amely a tör­ténelem folyamán az utóbbi évszázadok alatt az ország határának elnemzetietlenítését és ezzel kapcsolatban az elvesztett világháború után ennek az országnak szétdarabolását eredményezte, egy megfelelő szociális szem­pontoktól vezetett ellentelepítési politikának kell felváltania. (Czirják Antal: Xlgy van! Nagyon helyes!) A telepítés iránya elsősorban a magyar határ, a nemzeti és az állami életnek a legér­zékenyebb része, amelyre a legnagyobb nyo­más nehezedik és amelynek a leginkább kell a külföldről érkező hatásokat felfogni és ha­tálytalanítani. Ezt a nemzetvédelmi politikát és az ebből a szempontból egyedül helyes te­lepítési politikát azonban csak a magyar faj­hoz tartozó és röghöz kötött földmívesosz­tály útján lehet elérni. A telepítés másik iránya a pusztuló magyar falvak felé mutat, ahol elhallgatott a harangszó, hol beszögezik a templomok ajtaját. Az embernek elszorul a szíve amikor akár személyesen a helyszínen, akár pedig avatott falukutatók tollából meg­iismeri ezt ia kérdést. Nem laikairdk ezzel az ezer oldalról megvitatott kérdéssel itt részle­tesebben foglalkozni, de hazafias kötelessé­gemnek tartom teljes erővel hangsúlyozni, hogy ezt a kérdést haladéktalanul és gyöke­resen meg kell oldani, inkább ma, mint hol­nap a legerélyesebb eszközök igénybe vételelé­vel is. Nem lehet vitatkozni afelett, hogy mi az előbbrevaló, a közérdek-e vagy a magánér­dek. Nos, t. Ház, a legnagyobb mértékben vérbe és (húsba vágó közérdeke ennek az ellen­séges népek közé szorított rokontalan magyar fajnak megakadályozni azt, hogy ezek a szín­tiszta magyar falvak elpusztuljanak és ezek helyét idegenek foglalják el. Rendkívüli idők rendkívüli intézkedéseket követelnek. A nem­zet egyetemes érdeke megkívánja, hogy mint a földbirtokpolitikában, itt is az államhata­lom avatkozzék be, mert ez nemcsak joga, ha­nem egyenesen kötelessége is. A telepítést és a telepítési politikát minden vonatkozásban szociális szempontoknak kell vezetniök. Két társadalmi réteget érint a tele­pítés. Az egyik az, amelyik a földet kapja, a másik pedig az, amelyik a földet leadja. Ha nem akarunk szemethúnyni afelett a hansmlat felett, amelyet ebben a kérdésben az ország közvéleményének túlnyomó része magáénak vall, akkor r mindkét réteg érdekében szüksé­gesnek és kívánatosnak tartanám ennek a kér­désnek mielőbbi és minél gyökeresebb megol­dását. Körülbelül két esztendővel ezelőtt ige­nis élénk hírlapi csata folyt arról, hogy mi előnyösebb nemzetgazdászati szempontból, a nagybirtok-e, vagy a kisbirtok. Itt a telepítés kérdésénél szerintem ennek a kérdésnek még csak szóba sem szabad jönnie. Itt nemcsak gazdasági, hanem elsősorban nemzeti é.s szo­ciális célok megvalósításáról van szó, amelyek előtt minden más szempontnak háttérbe r kell szoruînia. Lehet, hogy a termelés kezdetén bi­zonyos vonatkozásban visszaesések fognak

Next

/
Oldalképek
Tartalom