Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.
Ülésnapok - 1935-318
Az országgyűlés képviselőházának 3Î8. küszöbén 8 ez a legfrissebb és legtöretlenehb erő tétlenségre vian kárhoztatva. (Czirják Antal? Mozgósítsa őket Hóanan!) Meg kell'nyitni a magyar munka területét ezek előtt iá zörgető, Jsönyörgő munkaerők és munkakészségetk előtt. Nem egyes területeket, egész területét a magyar munkának ! Nem lehet megengedni, hogy egyes ágakban torlódjanak öissize. Le kell számolni azzal az élhetetlen és az életfélelemtől áthatott felfogással, hogy csak nyugdíjas állásiban érdemes elhelyezkedni. Bei kell vezetni a közgazdasági élet minden pályájára a fiatalságot és éppen ennek előfeltétele aa,- hogy meg kell szünteni azt az egyoldalú okkupációi amely ma a magyar közgazdasiági életben van és meg kell nyitni a keresatény ifjúság előtt ezeket az újra visszaszerzett s valamikor könynyelműen és áübatatlanul elejtett területeket. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) A szentistváni gondolat jelenti azután a magyar alkotmányt. A magyar alkotmány a magyar életforma, a rendszerbe szedett ezeresztendős magyar élet. Nem törvények gyűjteménye, nem is örökre lezárt és megváltozhatatlan kategória. Tévedés tehát az, ha valaki a mai parlamentáris demokráciát kizárólagosan azonosít ja a magyar alkotmánny al (Ra jniss Fe« rené: Helyes felfogás!) és ha kizárja a parlamentáris gondolat fejlődéséből a hivatásrendi gondolat beépítését. Nem ócska vasketrec és nem mohos bástyafal, nem börtön ez, amely szemben áll az élettel, hanem eleven konstrukció, amelyet a magyar géniusz alkotott meg a magyar élet igényeinek és szükségleteinek megfelelően. Én tehát tagadom, hogy ezek a szociális reformok csak úgy valósíthatók meg és a magyar társadalom átépítése csak úgy lehetséges, ha szakítunk a magyar alkotmánynyal és diktatórikus formák szerint rendezkedünk be. Tagadom ezt, mert egyedül a magyar alkotmányban rejlő erő képes a magyar életet az új igények parancsa szerint átalakítani, aminthogy szuverenitásunk és különálló magyar nemzeti életünk csak addig marad meg, amíg görcsösen és szenvedélyesen ragaszkodunk a magyar alkotmányhoz. (Ügy van! Ügy van! halfelöl.) Ez a szentistváni gondolat tartalma. Most kérdem: mi a mostani pillanat parancsa? Mindenekelőtt az, hogy élesszük önmagunkban az önmagunkba vetett bizalmat, mert az a nemzet, amely elveszti önbizalmát, a halál és a pusztulás útjára lépett. Mi ezeresztendős nemzet vagyunk s a mi életünket szörnyű történelmi tragédiák sötétítik el. A mi sorsunk nem volt rózsákba ágyazva, de a magyar hit és a magyar hit által felfokozott magyar akarat a legmélyebb süllyedésből is kiemelte ezt a nemzetet. Szörnyű lelki összeomlás és elesettség kellene ahhoz, hogy lemondjunk önmagunkba vetett bizalmunkról, hogy ne higyjük el, hogy amint vannak bennünk mélységbe sodró démoni erők, épp úgy vannak bennünk felemelő, életrekeltő és a feltámadást elkészítő erők is. Nekünk, azt hiszem, vannak igen hatalmas barátaink, azonban, a mi legbiztosabb, legönzetlenebb és leghűségesebb barátunk maga a magvar nemzet. A mi boldogulásunk alapja és sine qua nonja az, hogy ennek a nemzetnek minden egyes tagja, egymásra találjon, egymás kezét megfogja és egyetlen hatalmas védelmi tömbbe tömörüljön. Ez a mostani pillanat második parancsa. Most, amikor minden pillanatnyi sötétség ellenére is mintha az ég alján a reménység KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1938 május 23-én, hétfőn. 107 aranycsíkja csillanna meg, mintha 20 esztendős igazságtalanság pusztulóban volna és elindult volna a magyar igazság, amikor az éjben katasztrofális dübörgés hallatszik, amikor nem tudjuk, hogy melyik pillanatban robban ki a világkonvulzió, amikor minden pillanatban ideállhat elénk a történelem és nagy feladatok megoldására szólíthat fel minket, amikor mindent megnyerhetünk, de mindent el is veszíthetünk, jaj nekünk, ha a történelem egy széttagolt, r széttört, szétmarcangolt, egymással hadakozó, egymás megérteni nem akaró nemzetet talál, amely, képtelen azoknak a feladatoknak megoldására, melyeknek megoldására őt a történelem felszólította. Ezért kell most minden egyéb érdek és szempont w fölé, a nemzet érdeke és a nemzet szempontjának magasságára emelnünk. Nagyon sok kedves, szívünkhöz nőtt gondolatot kell most nem feláldoznunk, hanem egyelőre felfüggesztenünk. Itt vagyok én: az én egész politikai gondolatvilágom tengelyében az a gondolat alít, hogy ki kell teljesíteni a magyar nemzeti életet, a magyar alkotmányt, a magyar történelmet r és, a magyar szent koronát a jogfolytonosság^ útján. E mellett a gondolat mellett állok rendíthetetlenül és megmozdíthatatlanul, de nem tartom a nemzet érdekében valónak és nem tartom célszerűnek, hogy ezt a mozgalmat politikai agitációba vigyük (Élénk helyeslés a jobboldalon.) azért, bogy szétbontsuk a nemzet kialakuló egységét, hogy akadályokat vonjunk és árkokat húzzunk magyar és magyar közé. Áldozatot kell hozni, — mi meghozzuk és a túlsó tábor is hozza meg ezt az áldozatot. Eucharisztikus esztendőben élünk. Az eucharisztia, az eucharisztikus kongresszusnak éppen Budapesten való megrendezése magy világtörténelmi figyelmeztetés, amelyre a magyarságnak fel kell figyelnie. De e mellett még ad rendkívüli erkölcsi értékeket és gazdag erkölcsi 'kincseket, adja a hitnek a világosságát, a hitnek csodáját és a hitnek az erejét, hitet az Istenben, aki soha nem hagyta el ezt a nemzetet, hitet önönmagunkban és önön ezeresztendős életünkben, erőinkben; adja az egységnek szellemét és az egységnek összekovácsoló erejét, adja a szeretetnék tüzét, — mert végeredményben nem a gyűlölet fogja itt megmenteni a világot, hanem az fogja megmenteni, aki újra szeretetre tanítja meg ezt a szétmarcangolt emberiséget — és adja az. áldozatot lelkünknek. Ez a szellem töltse el itt felekezeti különbség nélkül az egész magyarság lelkét és sarjadjon azután ebben a lélekben egy új, egy szebb, egy becsületesebb, egy magyarabb és keresztényibb élet. Ebben az országban szükség van egy imponáló és kiemelkedő akaratra, egy utat mutató és irányt jelző akaratra: Wo ein Wille, da ein Weg! Szükség van egy erőteljes,, azt mondhatnám, radikális, a szónak nemes értelmében kegyetlenül kemény és rögtön ebben a pillanatban elindított szociálpolitikára és szükség van egy erős központi kormányzatra, egy erős kézre. (Rajniss Ferenc: Kiadós földreformra!) Ha ez megvan, akkor bizaloimimal tekinthetünk a jövőbe. Azért, mert erre a költségvetésre ennek a nemzetnek, ennek az országnak szüksége van és azért, mert nem akarok törést azon a te- kintélyén és azon a bizalmon, amelyre a magyar kormánynak ezekben a sorsdöntő, komoly időkben feltétlenül szüksége van, pártom és a magam névéiben elfogadom a költségvetést. 18
