Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

108 Az országgyűlés képviselőházának 3: (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 Vásárhelyi Sándor jegyző: Cseh-Szombaithy László! Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Képviselőházi vitéz Makray Lajos v igen t. képviselőtársam­nak nagy szónoki készséggel előadott, filozó­fiai magaslatokon járó és szociális problémá­kat érintő fejtegetéseit túlnyomó többségben magamévá teszem. Az ő fejtegetéseinek során felvetett problémák közül osak kettővel akarok egészen röviden foglalkozni, illetőleg egyet­mást hozzáfűzni, hogy azok kihangsúlyozva annál inkább átmenjenek a köztudatba. A egyik kérdés, amellyel ő foglalkozott, a szabadság kérdése volt- Igen helyes megálla­pítás az, amit ő tett, aimikor azt mondotta, hogy a szabadság rend nélkül anarchia s a rend szabadság nélkül börtön. Szabadság osak addig jogosult míg az az egész nemzet egye­temes érdekeit szolgálja s ezt a mai zűr­zavaros időkben, amikor az eszmék káosza uralkodik a vidéken, igen jó, ha az órabérek­nek tudomására hozzuk. A imiásik (megállapítása, amellyel foglal­kozni akarok, az összefogás szükségessége. Soha ebben az országban olyan nagy szükség nem volt arra, hogy magyar ember megértse r a magyar 'embert, mint amilyen nagy^ szükség van erre ima. Ha íml komolyan akarjuk azt a mindenki által oly sokszor hangoztatott ezer­éves magyar jövőt felépíteni, akkor ennek egyetlen útja az, ha mi összefogunk minden­féle melléktökintet nélkül és közösen haladunk a közös nagy célok elérése felé. Ügy érzem, hogy a költségvetési vita során helyénvaló pár szóval magával a költség­vetéssel is foglalkozni. A képviselőválasztások után az akkor összeülő parlamentet, mint reformparlamen­tet üdvözölte az ország közvéleménye. Ha már most az általunk letárgyalt négy költ­ségvetés adatait vizsgáljuk, akkor igazán ne­hezen tudom megállapítani, hogy hol vannak azok az új elgondolások, azok a múlttól eltérő utak és azok a gyakorlatilag mutatkozó ered­mények, amelyeket pedig egy igazi reform­parlamenttől joggal várhatott volna el az or­szág közvéleménye. Ha még azokat a gazda­sági természetű javaslatokat is vizsgáljuk, amelyeket e három esztendő alatt itt.ja Ház­ban letárgyaltunk, akkor is meg kell állapíta­nunk, hogy ezek túlnyomó többségükben még félmegoldást sem hoztak. Xlgy magam, mint a független kisgazda­párt, amelyhez tartozom, a költségvetési viták során rendesen felemelte szavát a költségve­tés túlméretezett volta miatt, mert a fennálló gazdasági helyzet alapos mérlegelése után azt az ország teherbíróképességét meghaladónak tartotta. Igaz, hogy az előirányzott Összegek többnyire befolytak, de ez a tény még közel­ről sem jelenti azt, mintha megállapításaink­ban nekünk nem lett volna igazunk, mert hiszen az adófizetés akárhányszor nem a jö­vedelemből, hanem. a meglévő ^ kis vagyon csökkenése révén vált csak lehetővé. Az adó­fizető polgárok többnyire csak erejük végső megfeszítésével tudtak adófizetési kötelezett­ségüknek eleget tenni, pedig kétségtelenül megállapítható, hogy az elmúlt esztendő fo­lyamán a gazdasági helyzetben a múlthoz viszonyítva lényeges javulás következett be, ami nemcsak egy általános ipari felleudülés­. ülése 1938 május 23-án } hétfőn. . ben, hanem a mezőgazdaságban is mind a ter­mények, mind az állatok árának tetemes emelkedésében nyilvánult meg. Sajnos, az utóbbi idők eseményei a jövőre való kilátá­sainkat lényegesen megrontották, az időjárási rendellenességek pedig valószínűvé teszik, hogy az idén gyengébb terméssel kell számol­nunk, mint amilyen termés a múltban volt. Valószínű tehát, hogy ezeknek az állam fenn­tartásához megkívánt összegeknek az előte­remtése a közeljövőben még nehezebbé válik, mint amilyen a múltban volt. A mostani költségvetés tárgyalásánál nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy csak a közelmúltban tárgyalt le és fogadott el itt a Ház egy törvényjavaslatot, amelyben egymil­liárd pengő felhasználására adott a kormány­nak felhatalmazást. Igaz, hogy ebből a hatal­mas összegből körülbelül 400 milliót kölcsön formájában kíván a pénzügyminiszter úr elő­teremteni, a 600 millió azonban túlnyomó részben azoknak az adóalanyoknak a meg­adóztatása révén kerül elő, akik eddigi ter­heiket is csak nehezen tudták viselni, hiszen magát a földbirtokot körülbelül 80 millió ter­heli ebből Éppen ezért helyesnek tartottam volna és a bölcs előrelátás azt követelte volna, ha füg­getlenül a mai gazdasági helyzettől, inkább annak romlására, mint javulására számítva állították volna össze ezt a költségvetést és ha ez nemcsakhogy a múlthoz viszonyítva emel­kedést nem mutatott volna, hanem inkább bi­zonyos mértékben és bizonyos vonatkozásban csökkent is volna. Ennek ellenére a költség­vetés, az elmúlt esztendőhöz viszonyítva, is­mét 68 millió pengő emelkedést mutat. Az el­múlt három esztendő alatt 91 millió pengő volt az emelkedés. Ha ehhez hozzávesszük a most mutatkozó 68 millió pengő többletet, akkor azt látjuk, hogy összesen 159 millió pengővel emel­kedett a költségvetés négy év alatt. Ügylát­szik, gyorsan és feltartózhatatlanul haladunk a felé a másfélmilliárdos költségvetés felé, amely a gazdasági fellendülés tetőpontján ké­szült el és amely igen nagy mértékben járult hozzá a kisexisztenciáknak, elsősorban pedig a földmívesrétegeknek elszegényedéséhez. T. Ház! Az ellenzéknek régi követelése volt az, hogy deficitmentes legyen a költség­vetés és most, amikor végre egy ilyen költ­ségvetés r fekszik előttünk, samálattal kell megállapítanom, hogy nem azzal az örömmel, nem azzal a megnyugvással vesszük ezt tudo­másul, mint ahogyan valamikor hittük. Az elmúlt esztendő folyamán a költségvetés hiánya még 68 millió pengőt tett ki és ezt úgy tünteti el az új költségvetés, hogy 136 millió pengő többletbevételt irányoz elő, így tehát még 68 millió pengő többletkiadás válik lehe­tővé. Ennek a deficitnek az eltüntetése tehát nem az általunk várt módon, a költségvetés egyes tételeinek leszállítása révén következett be, hanem bizonyos mértékben csak egyes adónemek emelése révén lesz elérhető, ami az eddiginél is súlyosabb terhek viselésére fogja az egész társadalmat kényszeríteni. Egyene­sen aggodalmat keltő jelenségnek tartom az egyenesadóknál mutatkozó 21'8 millió pengőt kitevő emelkedést, nem különben a forgalmi adónál előirányzott 17'8 millió pengős többle­tet, elsősorban pedig a fogyasztási adóknál mutatkozó 6 miílliió pengőt kitevő szaporula­tot, amiből különösen a cukorra eső 2"4 millió pengőt vagyok kénytelen a 1 egér élyeseb ben kifogásolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom