Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

106 Az országgyűlés képviselőházának 818, erőt és szellemet, és ezen szellemnek irányítása mellett kell a szociális igazság és a szociális szeretet jegyében átépíteni az egész magyar társadalmat. A miniszterelnök úr az ő kormányprog­rammot adó beszédében egy olyan szociális po­litikát hirdetett meg, amelyen túlmenni ebben az országban lelkiismeretes emibernek, felelős­ségtudó embernek nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Aki ezen túl­megy, az vagy felforgatást akar, vagy öntudat­lanul is felforgatást készít elő, vagy nem ké­pes egy gondolatot végiggondolni. En csak egy-két gondolatát ennek a szociá­lis programmnak szeretném hangsúlyozni. Igenis szükség van itt egy, az ország gaz­dasági struktúráját erőszakosan szét nem rom­boló, a nemzeti termelést és a nemzeti jöve­delmet katasztrofálisan nem veszélyeztető jó­zan, komoly, szerves, energikus birtokpoliti­kára. Természetesen a szociális politika a gaz­dasági politikának a függvénye, de amennyit engednek a gazdasági lehetőségek és erők, annyit igenis ebben a vonatkozásban meg kell valósítanunk. Egészen különösen figyel­mébe ajánlanám a kormánynak a földbérlő szövetkezetek támogatását, hogy kisbérletek útján minél több magyar embert lehessen belegyökereztetni a magyar földbe. Szeretném hangsúlyozni, hogy egy ilyen agrárreform, egy ilyen birtokpolitika nem állhat meg az egyházi vagyonnál. (Rajniss Ferenc: Nagy un helyes!) Az egyházi vagyonnak megvolt a ka­tonai, honvédelmi feladata, megvolt a kultu­rális feladata és mind a kettőt briliánsán teljesítette. Most megvan az erős szociális feladata (Ügy van! Ügy van!) és ezt az egy­ház, amely egy életet él a magyar élettel, igenis becsülettel teljesíteni fogja. (Haám Artúr: Van másfélmillió holdnyi zsidó bir­tok! — Meizler Károly: Először azok jönnek! Egyetértünk!) A gazdasági, az agrárreform­mal kapcsolatosan szükség van a mezőgazda­sági kultúra emelésére, hogy a termelésben katasztrofális visszaesés ne következzék be, tehát szükség van gazdasági szakoktatásunk fejlesztésére is. Hiszen nagyon sok történt ebben az irányban, de még mindig nem ele­gendő és nagy lépésekkel kell ezen az úton továbbmennünk. Szükség van a mezőgazda­sági hitel kérdésének megoldására, szükség van állandó piacok szerzésére, de vigyázni kell, hogy az egyoldalú gazdasági lekötöttség ne vezessen minket — mint ahogyan ezt a tör­ténelem igazolja — politikai vazallátusba. Szükség van egy józan, komoly árpolitikára, ­— voltaképpen ez a legfontosabb — mert csak ezzel összefüggésben lehet a megfelelő jövede­lemelosztási és szociálpolitikát is megterem­teni. (Az elnöki széket Lányi Márton foglalja el. — Éljenzés, és taps a Ház minden oldalán.) Ebből a komplexumból nem vehető ki a tőke sem, sőt sokkal erősebben kell bekap­csolni a gazdasági életbe a tőke erejét. Nem­csak a magyar nemzetnek, nemcsak a szociá­lis igazságnak, hanem a tőkének is érdeke, hogy ezeknek a szociális reformoknak a meg­valósításából a tőke teherbíróképességének maximumáig vegye ki a maga részét. (He­lyeslés.) Mert ha érvényesülne ezzel szemben a tőke szükkeblüsége, a tőke Öncélúsága és ha ülése 1938 május 23-én, hét fon. ennek következtében társadalmi konvulziók keletkeznének, akkor ennek kárát elsősorban, vagy legalább is nem utolsó sorban maga a tőke látná. Szükség van a tőke és a munka között egy újabb igazságos kapcsolat megteremtésére, vagyis szükség van egy becsületes munkabér­politikára, ami a nemzet társadalmának ha­talmas kontingensét érdekli és érinti és alkal­mas arra, hogy levezesse a nagy és égető elé­gedetlenséget. A tőke és a munka két termelési tényező. Egyik a másik nélkül és másik az egyik nélkül nem lehet meg. Ellenben a termelési tényezők értékrendszerében a munka első helyen áll, mert minden munkában benne van az emberi lélek és a tőke is csak az emberi munka által lehet értéktermelő tényezővé. Igazságos mun­kabér annyit jelent, hogy ne csak annyit nyújt­son a munkásnak, hogy abból elvesztett ener­giáit pótolni tudja, hanem hogy a maga viszo­nyainak megfelelő kultúréletet is tudjon élni családját el tudja tartani és takarékossággal, szorgalommal tudjon félretenni annyit, hogy ő maga is a tőke birtokosává és tulajdonosává válhassék. Mi nem vagyunk antikapitalisták, sőt azi akarjuk, hogy minél több embernek legyen ka­pitálisa, tőkéije. Ellene vagyok szögesen annak a deformált kapitalizmusnak, amely el­tűri azt, hogy emberek milliói, mint a gazda­sági processzus hulladékai és melléktermékei útfélre kerüljenek, eltűri azokat a szörnyű el­lentéteket és igazságtalanságokat, eltűri azt, hogy minden termelési iram ellenére is sokan, milliók éhezzenek és rongyokban járjanak és eltűri, sőt mintegy elkerülhetetlen szükséges­séget és adatot veszi tudomásul az arcpirító szégyenét az emberiségnek, az embert fizikai­lag is lealjasító munkanélküliséget. Ezzel az álkapitalizmussal igenis szöges ellentétben állok. Mi hozta válságba a magántulajdont? Az, hogy a régi gazdasági rend megadta a magán­tulajdon szerzésének szabadságát, de nem adta meg a lehetőségét, s mindig kevesebb és keve­sebb ember van érdekelve a magántulaj don uál Ezért kell egészséges munkabérpolitikával le­hetővé tenni azt, hogy a magántulajdon szer­zésének szabadsága mellé odaálljon a magán­tulajdon szerzésének lehetősége. Ezek a törne gek nem a magántulajdont gyűlölik, hanem az hevíti izzóvá az elkeseredésüket, hogy ők soha magántulajdon birtokában nem lehetnek. Ez a nagy gondolat, amelyet a pápai encikli­kák kidomborítanak: a proletariátus megszüli tetésének nagy gondolata és nagy kötelessége. A proletariátus nem szociálpolitikai irány, ez egy szörnyűséges, embertelen állapot, a gy,ö­kértelenségnek, a talajtalanságnak, a remény­telenségnek, a kilátástalanságnak, a máról-hol­napra való élésnek, a kisodortságnak és elta­szítottságnak embertelen állapota. Ahogy Pro­hászka mondja, az a mocsár, amely fölé min­den felforgató rendszer építi a maga hatalmát. Le kell csapolni ezt a mocsarat és a föléje épí­tett rendszer önmagától szükségtelenné, fölös­legessé válik és összeomlik. Gondoskodnia kell az államnak az ifjúság problémlájáról. Módot kell találni larra, hogy a® a rengeteg ammlkiaero munkához tudjon jutni. Itt áll eígy nagy tömeg <a magyar jövő

Next

/
Oldalképek
Tartalom