Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés képviselőházának 318. emberekkel a természetet, múzeumokban stb. nevelik a munkásságot, oktatják. Ennek a nevelő és oktató munkának eredménye az, amire büszkék vagyunk, hogy igényes embe­reket neveltünk ezekből az emberekből, akik valamikor az igényüket leszállították egy spriccerre és egy faládára; mert ennyiből állt az egész felszerelésük. Igenis sokszor mi taní­tottuk meg a munkást írni, olvasni. A háború előtt a nyomdászok voltak azok, akik heti 2 filléreket adtak össze és abból építettek Abbáziában egy otthont, amelybe a tüdőbeteg nyomdászokat már a háború előtt leküldték üdülni, gyógykezeltetni. Sajnos, ma ezt nem tudják megtenni a politikai viszonyok miatt, (Haám Artúr: Rendben volna, csak nemzeti színű keretben kellene megjelennie a Nép­szavának!) A t. képviselő úr miért akarja mindezt fölfedezni*? Ne fedezze fel! Végezze azt a mun­kát, amelyet ő olyan helyesnek és jónak gon­dol, de ne azzal kezdje, hogy ha a magyar munkás feljön vidékről, azért dühös, mert nem tud színházba, vagy operába, vagy nem tudom hova elmenni. Azért dühös, mert kere­setéből nem tud töpörtyűt venni, mert nem tud jóllakni és mert néhol jóformán három­nak kell felváltva egy ágyban aludnia, hogy keresetét be tudja valamiképpen osztani. Ha az ember elolvassa a szakszervezetek történetét, megtudja belőle, hogy a munkások beadványokat adtak be a háború előtt és ma is, amelyben a munkaadóktól nem egy alka­lommal követeltek például tiszta ivóvizet, kö­veteltek tiszta WC-ket, tisztességes bánás­módot, szellőztetett helyiséget és hasonló dol­gokat. Mindezeket nem kellene követelni, ha volna iparfelünyelet, ha volaa a gyánaíknafc komoly ellenőrzése, ha nem operetészerű vé­geznék ezeket az ellenőrzéseket, amelyeket az iparfelügyelő nem is tud elvégezni, mert ideje sincsen hozzá; hiszen a kazánvizsgál átokkal, meg egyebekkel egész ideje eltelik. Ami a családi munkabért, meg egyéb dol­gokat illeti, ne másoljanak le túlsókat a kül­földi dolgokból. Nagyon jól és közelről isme­rem a Kraft durch Freude és a Dopolavoro intézményt, tisztában vagyok azzal, hogy azok mit nyújtanak a munkásságnak, mégis azt mondom, íadjanak a munkásnak tisztességes bért, adjanak a munkásnak tisztességes la­kásra lehetőséget, adjanak neki megfelelő sza­badságot, törvényesen biztosítva, azután pedig engedjék meg, hogy a maga szabad idejét min­denki úgy töltse el, ahogyan jónak tartja, aho­gyan abban neki kedve telik. Ne kényszerítsék be csordákba, ne uniformizálják az emberek szabad idejét, hanem engedjek őket úgy élni, ahogyan szabad emberek élni akarnak. Ez a nevelés okozta, hogy ma a mi kötelé­künkben már vannak turistaegyesületek, ame­lyeknek ezrével vannak tagjaik, s vannak csó­nakos és egyéb szervezetek, amelyekkel az em­berekkel megkedveltetjük a természetet. A sportban nem azt szeretem, amikor 20—30.000 ember néz kétszer 11 embert, aki egy labdát rugdal, hanem azt a sportot szeretem, amely­ben 30.000 ember aktive vesz részt. Annak a 11 embernek a rugdalása professzionista alapon egyszerűen üzlet, ennek a sporthoz jóformán semmi köze nincs, ez üzleti vállalkozás a leg­több esetben. (Haám Artúr: Az a fő, hogy nem­zeti alapon álljon! Akkor rendben van!) ülése 1938 május 23-án, hétfőn. 101 Ami pedig azt illeti, amit a képviselő úr mond, hogy a parlamentben világnézeti szem­pontok szerint kell elhelyezkednünk, ezt na­gyon helyesnek és jónak tartom; 1 de ha minket mint olyanokat határoz meg, akik a magán­tulajdont tagadjuk, akkor a képviselő úr köz­gazdasági tudását kissé ki kell egészítenem. Ilyen programmot nagyon nehezen fog ő a szociáldemokrata párt követelései között ta­lálni, mert mi a termelési eszközök köztulaj­donba vételét akarjuk. Ez és a magántulajdon tagadása két különböző dolog. A magántulaj­donról inkább keveset méltóztassék beszélni, a magántulajdon ma már csak frázis, elmélet. A magántulajdont, — kezdve a földbirtokrefor­mon, a bankkamatláb megállapításán, meg egyéb rendelkezéseken — annyiszor áttörteik az urak, hogy ennyiszer mi soha nem fogjuk tudni áttörni. (Moz.Qás a szélsőbaloldalon.) A magántulajdon szentségén önök követ­tek el erőszakot, nem is szólva arról, hogy ebben a tekintetben én Csilléry képviselőtár­sam mögött maradok, — aki pedig keresztény nemzeti alapon áll — mert ő követelte a vil­lanyüzemek, a szénbányák, a biztosítók és egyebek köztulajdonba való vételét, amihez én természetesen ^ készséggel csatlakozom, lévén ezek is termelőeszközök, amelyek nem a ma­gánkapitalizmus kezébe valók, épp úgy, mint a vasút és a posta, ezek is köztulajdonba valók. A magántulajdon lecsúszásáról méltóztassék felfüggeszteni az elméletet arra az időre, ami­kor alkalmuk lesz ezeket a kérdéseket köze­lebbről megoldani. A magántulajdonon egye­lőre nem mi követünk el erőszakot, hanem a gazdasági viszonyok, és önöknek kell a ma­gántulajdonnal szemben nagyon sokszor erő­szakosan fellépniök, mert a közérdek sokszor j erőteljesebb, mint a magánérdek (Haám Ar­! túr: De a nemzeti érdek mindennél előbbre I való!) és ezt kell okosan összegyeztetni akkor, [ amikor ezt a viszonyok még lehetővé teszik és j amikor neim forradalmi átalakulással kell eze­ket a dolgokat elintézni. Végezetül arra kérem a kormányt, cméltóz­j tassék annak a felfogásnak érvényt szerezni, j amelyet a miniszterelnök úr beszédében kifej­j tett, noha vannak abban részek, amelyeket i nem helyeslek, nem tartok jóknak és vannak | abban részek, amelyek talán feleslegesek is. j Hiszen a törvény szigorának kellő alkalmazá­j sával sok mindent el lehetett volna intézni. : Nem akarom a bíróságot sem bírálni, sem bár­| milyen vonatkozásban itt a Házban szóvá­! tenni, csak szembeállítok tényeket és azt mon­; dorn: az ^egyik kap egy bűncselekményért 14 i napi fogházat, — államfogházat! — (Kéthly | Anna: És azt felfüggesztik! — Egy hang a j szélsőbaloldalon: A hatodik büntetést függesz­\ tik fel.) a másik pedig kap egy nem jogerős J ítélet bírálatáért bűntett feldícsérése címén öt 1 hónapot. Az egyik kap egy verekedésből ki­| folyólag nyolc hónapot, a másik pedig hasba lő | valakit és kap egy hónapot. Én nem mondok ! semmit sem, csak szembeállítom ezeket a té­! nyéket és azt mondom: a bíróságnak megvan ! a módja és lehetősége arra, hogy mérlegeljen { és a miniszterelnök úr felfogását juttassa ér­i vényre, ha ezt szükségesnek tartja. Azokat a harcokat, amelyek az egész vilá­j gon folynak, nekünk sem lehet elkerülnünk, mert hiszen akárhogy vitatják is, â kapitaliz­mus olyan sebet kapott a világháborúban, amely sebből meggyógyulni nem fog tudni. 17*

Next

/
Oldalképek
Tartalom