Képviselőházi napló, 1935. XIX. kötet • 1938. május 18. - 1938. június 17.

Ülésnapok - 1935-318

Az országgyűlés, képviselőházának 318. nál, a különböző intézményeknél. Miért kell ezeket az embereket odaültetni, ha semmiféle jogot nem adnak nekik, ha semmiféle felhatalmazásuk nincs kis apró dolgok elintézésére seml Némelykor egészen kis jelentéktelen, pengős ügyek kerülnek fel a minisztériumba, ahol azután heteken, hónapokon át gyártják az aktákat, iktatják, kiadják és ez duzzasztja meg az állami kiadásokat ilyen óriási mértékben. Képtelenség, hogy ma-holnap ott tartunk, hogy ha hozzávesszük az állami alkalmazottakhoz a városi, megyei és egyéb közületi alkalmazottakat, akkor azt látjuk, hogy a lakosságnak körülbelül 20%-a van ilyenmódon alkalmazva, tehát nem minden hetedik, hanem minden ötödik ember az államtól, vagy valamely közülettől kap alkalmazást, a keresetét azoknak kell előteremteniük, akik dolgoznak (Zaj a középen.) és ennek eredménye az, hogy míg 1913-ban az egy fejre eső adóteher 8940 pengő volt, addig ma 12050 pengő. Sokat lehetne beszélni arról a munkamenetről is, amely itt egyes hivatalokban folyik, amely hivatalokban egyáltalában nem veszik figyelembe, hogy a magángazdaságban, az irodákban dolgozók ma már milyen racionális munkamenettel végzik el azt a munkát, amelyet el kell végezniök, hanem olyan módon végzik a munkájukat, ahogyan ezelőtt 20, vagy 30 évvel végezték. Látom, hogy sok miniszteriális tisztviselő, főtisztviselő agyondolgozza magát, — ez a helyes kifejezés — kora reggeltől késő estig benn van a hivatalában és hazaviszi az aktákat, hogy otthon intézze el, mert képtelen a hivatalos óra alatt elvégezni munkáját, annyi terhet rónak rá. Nem marad ideje az ellenőrzésre, nem marad ideje a dolgokat kellően átgondolni, felülvizsgálni és még kevésbbé marad ideje arra, hogy kezdeményezzen bizonyos dolgokat, mert a napi munka megöli minden idejét. Ezeken az állapotokon igenis segíteni kell. Tűrhetetlen ezeknek az állapotoknak ilyenmódon való fenntartása. Hivatkozás történt arra, hogy konjunktúra van és hogy a konjunktúra milyen kedvező helyzetet teremtett, hogy az állam milyen nagy költségvetési felesleggel rendelkezik. En a konjunktúrát egészen máskép nézem és ítélem meg. En a konjunktúrát abból ítélem meg és aszerint nézem, hogy a dolgozó embernek, a nemzet tagjainak mit jelent. És ha ezt nézem és ezt kutatom, akkor azt kell mondanom, hogy a gazdasági fellendülés ellenére az iparban foglalkoztatott munkások nagy tömege ma alacsonyabb bér mellett és rosszabb életviszonyok között dolgozik, mint az előző években dolgozott és ugyanez áll a mezőgazdasági munkásokra is. Az a kísérlet, amelyet a kormány kezdeményezett, hogy a munkaidőt és a bért szabályozza és minimális munkabéreket állapítson meg, a gyakorlatban nem sokat jelent. Itt mindjárt helyre kell azonban igazítanom egy történelmi kérdést. Az erre vonatkozó rendeleteket tudniillik nem a Darányi-kormány, hanem a Gömbös-kormány adta ki. Gömbös miniszterelnök adta ki a rendelkezéseket ezeknek a törvényeknek előkészítésére, végrehajtására, ami különben dátum szerint is megállapítható. Nem kell tehát akár jóhiszeműen, akár nem jóhiszeműen megváltoztatni akarni olyan tényeket, amelyeknek ma még ülése 1938 május 23-éfn,, hétfőn. 97 élő emberek a tanúi, akik ezekben a tárgyalásokban részt vettek. Ugyanis én voltam az, aki Gömbös miniszterelnöknek egy emlékiratot adtam át, amelyben ezek a kérdések fel voltak sorolva és amelyben rámutattam arra, hogy a háború alatt létesített panaszbizottságok, amelyeket Gömbös miniszterelnök úr is jól ismert, mint katona, milyen funkciót végeztek és azt kértem, hogy miután, ma is olyan félig-meddig háborús állapotban vagyunk, igyekezzék ilyen civil panaszbizottságot létesíteni, amit azután a miniszterelnök úr életre is keltett, j bár nem egészen úgy, amint kértük, mert tel| jesen felesleges a semleges tényezők beiktatása ebbe a bizottságba, a hármas tagozódás teljesen elegendő lett volna egy semleges elnök, továbbá a munkás és munkaadó érdekképviseletek: jelöltje. Harmadik, érdektelen személyek úgy sem tudnak ezeken a problémákon segíteni, a legtöbb esetben a kérdést közelről nem is ismerik. Ennek következménye az, hogy ez a bizottság nem helyesen szerveztetett meg, nem képes a feladatának megfelelni, a munkabéreket olyan alacsonyan állapítja meg, hogy az életj ben sokszor magasabbak a bérek, mint amilye| neket a bérmegállapító bizottság életre hív, úgyhogy félő, — és ez nem egy esetben történik — hogy a munkásoknak védekezniök kell az ellen, hogy a munkaadók ne használják ki a hivatalos döntést a bérek leszállítására. Itt hivatkozom a textiliparra, ahol a munkásoknak azért kellett.sztrájkba lépniök, mert a béreket túl alacsonyan állapították meg és sztrájk útján magasabb munkabérben tudtak megegyezni, mint ahogyan a munkabért megállapító bizottság megállapította. Ezek a körülmények kell, hogy figyelembe vétessenek, különösem aizért is, mert özeiknek a rendeleteknek végrehajtásia ellen is igen sok kifogás van- A legtöbb esetben a bizottság egy határozatot hoz, tamely megjelenik a hivatalos lapban, amelynek gyakorlati végrehajtásait azonban senki sem sürgeti; ha a munkásérdekeltség nem volna, namely követeli enmek végrehajtását, ha a 'munkás szakszervezetek nem jelentenétnek fel egyes munkaadókat azért, miért egészaen nyíltan szembeheilyiezikedniek a rendelettel, akkor ezen a téren iáiig történne valami. Az a (kísérlet, amelyet sürgetésünkre most a kormány végre életbeléptetett, hogy elI lenőrző bizottságokat létesített, amelyeknek ! hatáskörük vagy egyéb hivatali ténykedésük I alig lehetséges, ezt a kérdést nem fogja előbbre j vinni. Az egyik ilyen hatósági közeg jeleintkej zeitt az egyik .munkásérdekeltségnél és nyaltán I megmondotta, hogy neki sem hivatala, sem I semmijei nincsen, azt sem. tudja, mi a hatás| köre, hogy mit fog ő tulajdonképpen csinálni, I a kérdéseket közelről egyáltalában nem vagy j alig ismleiri. Ezekből a (kérdésekből tehát raem lehet a munkás és munkaadó érdekeltségeket kikapcsolni. Ha, pedig a miniszter űr azt hiszi, hogy ebben politika van, hát újból hangsúlyoíznom kell, hogy ez nem politika. Annyi bizonyos, • hogy szociálpolitika, de ezekben- a kérdésekben igazságot és békét csiak akkor lehet teremteni, ha megfelelő ellenőrző szervet létesítenek, a megfelelő ellenőrző szerv pedig nem más, meant maguk az érdekeltek, a munkaadók és a imun• kasok- Tessék oda egy hatósági kiküldöttet ki-