Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. ségért, amellyel megvédték ezt az országot annakidején! Annak az együgyű politikának következtében, amelyet követtek!) Nem akarok erős kifejezést használni, de ilyen határozottan tájékozatlan közbeszólásra nincs módomban felelni, ilyen határozottan tudatlan és tájékozatlan, (Zaj a középen és a szélsőbaloldalon, — Farkas István: Nem is zsidók csinálták, hanem katonatisztek és rendőrök csinálták!) kiszólásokra, ilyen demagóg jelszavakra, a történelem által százszor megcáfolt dolgokra nem tudok reflektálni, nem is akarok reflektálni, (vitéz Benárd Ágoston: Kik voltak a népbiztosok? Majdnem mind zsidók! Kik voltak a nemzeti tanács tagjai? Majdnem mind zsidók! — Buchinger Manó: Legalább 20%-ig keresztények! — Farkas István: Egy se írta alá a trianoni szerződést!) T. képviselőtársam én mondok önnek valamit. (vitéz Benárd Ágoston: A munkás- és katonatanács elnökei voltak!) T. Benárd képviselő úi vigyázzon, mert önt majd egyszer megkérdezik, hogy miért írta alá a trianoni szerződést. (vitéz Benárd Ágoston: Meg fogok felelni!) A képviselő úr vegye tudomásul, hogy én mint internacionális szociáldemokrata, ha ez a jobbkezem elszáradt volna, akkor sem írtam volna alá a trianoni szerződést. (Farkas István: Én sem! — vitéz Benárd Ágoston: Ez aljas hipokrízis! Kötelességemet teljesítettem a nemzet iránt! — Farkas István: Senki más nem vállalkozott rá, csak ön! — vitéz Benárd Ágoston: Ez pedig valótlan!) Elnök: A képviselő urakat kérnem kell, méltóztassék lehetővé tenni, (Zaj a szélsőbaloldalon.) hogy a képviselő úr, aki a szólás jogát bírja, beszédét folytathassa és befejezhesse. A házszabályok Benárd képviselő úrra is vonatkoznak. (Kéthly Anna: Pontosan stimmel! — Buchinger Manó (vitéz Benárd Ágoston felé): Ezt kihúzta!) Propper Sándor: T. Ház! Nagyon kérem a mélyen t. kormányt, vigyázzon arra, hogy ez a roppant teher, amely most elindul, a maga útján ne háruljon vissza a dolgozókra és a fogyasztókra. A tendencia megvan, a tendencia már jelentkezik. Hozzá kell tennem azt, hogy a munkások és az alkalmazottak elérkeztek a teherbírásuk legeslegkülsp határáig, tehát az örvény széléig. Ha mégjobban megnyomorítják őket, ha még több terhet hárítanak rájuk, akkor menthetetlenül az örvénybe zuhannak. A megsemmisülés vár fogyasztókra és a tömegekre, ha valamit is áthárítanak ezekből a terhekből, ezáltal természetesen maga az ország is szenved. Az aggodalom, amelyet mi hangoztatunk, jogos, mert, amint mondtam, az áthárítás tendenciája már mutatkozik. A munkásés kispolgár-asszonyok sírva járkálnak már a piacon, kosaruk félií»; üres, pénztárcájuk egészen üres. Agrár-Magyarországon egy kiló hagyma 1 pengő, egy kg. sárgarépa 1 pengő, egy kiló kelkáposzta 80—90 fillér. (Kéthly Anna: Egy kiló krumpli 20 fillér.) Egy kiló krumpli 20 fillér! (Zaj a jobboldalon. — Egr> Zoltán: Ki az oka ennek vájjon? Mi csak 2 fillért kapunk!) Ezek az élelmiszerek nélkülözhetetlenek. Amiért a termelő a termelési évad után filléreket kapott, (Egy hang jobb felől: Ezért kell az egykéz!) miért kell most ezekért 20—30—50-szeres árakat fizetni? Hogyan tűrheti a kormány azt, hogy így kiéheztessék egy nagyváros dolgozó népét. (Mozgás a szélsőbaloldolon.) Már most megkezdődik, —illetve már régebben kezdődött, akkor, amikor a gazdasági ülése 1938 április 28-án

s csütörtökön. 83 szaklapokban az első hír elröppent, hogy vagyondézsma és kényszerkölcsön lesz, — a likvidálási folyamat (Farkas István: A fogyasztók már érzik a nagy beruházásokat!) megindult a tőke részéről a kárpótlás megszervezése. Mi lesz ebből? Egyelőre ezeknél az agrártermékeknél látjuk ezt a horribilis, soha nem tapasztalt emelkedést, de ez át fog menni más cikkekre is. Van árelemző kormánybiztosunk, van árelemző hivatalunk, annyi hivatalunk van, hogy soha az életben annyi hivatal nem volt NagyMagyarországon, mint most a Kis-Magyarországon. Valamelyik hivatal nem tudna foglalkozni azzal, hogy ennek a rablásnak^véget vessen? Mi lesz, ha ez elharapódzik, átterjed majd más cikkekre isi Hiszen a húsárak js emelkedőben vannak. Kereslet nincs, de az árak emelkednek. Ez a folyamat később az iparcikkekre és a ruházati cikkekre is áthárulhat. Mi lesz akkor? Pocsékká válik az egész reorganizálása mű, a drágaság hatása következtében. T. Ház! Mondom, jogos aggodalmaim vannak tehát és sajnálattal állapitornai meg, hogy ugyanúgy, mint a múltban is mindig történt, amióta ez a rendszer van uralmon, ezt a törvényjavaslatot sem alapozta meg a kormány szociálpolitikai 'alátámasztással. Olyan ez, mint a mély ásás dúcolás nélkül: el tetszett felejteni az ásásnál a ducolást, s ez az omlás veszélyét rejti magában. Mi tehát azt mondjuk, méltóztassék gondoskodni erről. En nem tudom, milyen úton-módon, ha tudnám és megmondanám is, egészen bizonyos, hogy a kormány^ akkor sem követné. A kormánynak vannak kész tervei és vannak tanácsadói, ezekre hallgat. De a már megindult drágulási folyamat hatása talán elég figyelmeztetés a kormány számára abban a tekintetben, hogy igyekezzék ezt afolyamatot megállítani és gondoskodjék feltétlenül arról, hogy ez a teher, ennek a tehernek a legcsekélyebb része se háruljon át se a dolgozókra, se a fogyasztókra. Erre nézve mindenesetre kérek majd a miniszter úr reflexióiban az ország népe számára megnyugtató kijelentéseket. (Kéthly Anna: Kijelentés az lesz, csak krumpli nem lesz!) Gondolni kell a hasznos^ beruházásokra, munkát és munkaalkalmat jelentő közmunkákra. A tervbevett közmunkákon kívül ajánlom a miniszter úr figyelmébe a munkáslakások, kórházak, szanatóriumok, iskolák, utak építését (Farkas István: Olcsó munkáslakásokat!), az ivóvíz-probléma megoldását és hasonló gazdasági és egyúttal szociális jelentőségű szükséges közmunkákat. Mert fel kell tennünk a kérdést olyanformán is: lm most nem, ennek a nagy érvágásnak a segítségével, vájjon mikor kerülhet megint sor arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldják? Hiszen mi ezt mintegy két évtized óta állandóan sürgetjük és mindig az volt rá a felelet, hogy nincs pénz, nincs pénz semmi olyan hasznos szoe.iai.is beruházásra, ami egyúttal gazdasági termékenységet is jelent. Sok-sok mindenre, sok-sok improduktív kiadásra volt pénze ennek^ az országnak, hömpölyögtek itt már nagy pénzfolyamatok a külföldi kölcsönök felvétele után, de hasznos szociális és gazdasági beruházásokra sohasem volt pénze ennek az országnak és úgy látszik, ennek a legújabb kormánynak, ennek a legújabb rendszernek sincs gondja arra, hogy ezeket a szociális és gazdasági beruházásokat végrehajtsa. Egy milliárd roppant nagy összeg, nagyon nehéz előteremteni, nagyon nehéz elkölteni,na-