Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
84 Az országgyűlés képviselőházának 301 gyón sokaldalú munkásságot leihet belőle kifejteni, de azt hiszem, nagyon hosszú idő fog eltelni a, magyar életben, amint megint hozzá lehet nyúlni egy ilyen operációs akcióhoz. Azt hiszem, ilyen nagy operációkat csak 20—30 esztendőnként lehet megismételni. (Pinezich István: Attól függ, hogy sikerül-e!) Nem tudom, csak a.rra utalok, hogy egy™ás után ilyen nagy akciókat végrehajtani nem lehet, ha tehát egyet végrehajtanak és ez eredményes, akkor tessék ezt az alkalmat felhasználni a függőben lévő megoldatlan, de megoldásra váró szociális és gazdasági problémák megoldására. Egész sereg szociálpolitikai programúi vár megoldásra. Ezek között az első és legfontosabb például a munkanélküliség problémája. Kérdés, amellyel az egész világ foglalkozik, amelyet az egész világ — legalább is a szociális biztosítás vonatkozásaiban — már megoldott, kiépítve a munkahiány esetére szóló kötelező biztosítást. Ezt is követeltük mi állandóan, úgyszólván megállás nélkül és erre is mindig az volt a válasz, a visszavágás, hogy nincs erre pénz, de ha volna pénz, akkor sem csinálnák meg, mert£amint boldogult Gömbös Gyula volt miniszterelnök mondotta : »Munkanélküli segély nem lesz, de munka lesz.« Láttuk azután a gyakorlatiból, hogy munkanélküli segély nem volt ugyan, de munka sem volt és ma sincs munka. \ (Mozgás a középen.) A.zoknak, akik ettől az akciótól nagy és dús gazdasági fellendülést várnak, szíves figyelmükbe ajánlom azt, hogy most április utolsó napjaiban, május küszöbén, amely az ipari termelés területén a legfőbb munkaidő, amikor a legmagasabb konjunktúrának kellene lobognia, nagyobb a munkanélküliség, mint amilyen a téli hónapokban, januárban és februárban volt. Ez olyan tünet, amellyel foglalkozni keil s ha figyelembe vesszük Imrédy miniszter úr jóslását a világgazdasági helyzet romlásáról és egy új világgazdasági krízis jöveteléről, akkor fokozott mértékben kell gondolnunk arra, hogy a munkanélküliség kérdését oldjuk r meg. A munkásság már számtalanszor felajánlotta a saját maga anyagi közreműködését s úgy, mint ahogy ezt teszi a betegség, baleset, öregség és rokkantság esetére való biztosításnál, a munkanélküliség esetére való biztosításnál is részt akar venni a terhek viselésében, silány béreiből, hitvány fizetéseiből felajánlja a hozzájárulást, hogy a kormány oldja meg ezt a kérdést, hozza végre tető alá a munkahiány esetére való biztosítást, amellyel tovább várni a katasztrófák veszedelme nélkül nem lehet (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nincs pénz, mondja vag> fogja mondani a miniszter úr. Hát látjuk, hogy most 12 milliót ad a kormány az úgynevezett átképzésre, fiatalemberek átképzésére egyik szakmáról a másikra. (Kertész Miklós: Tévedsz!) Száz pengőt ad havonta, körülbelül 10.000 jelentkezőt véve, ez 1 millió, egy éven keresztül tehát 12 millió, (vitéz Bénára Ágoston: Olyan mindegy, hogyan mondja! — Mozgás. — Elnök csenget.) Száz pengőt kapnak havonta az átképzés alá kerülő fiatalemberek; hogy mennyi időre, azt nem tudom; tízezres számot hallottam; ez egy hónapra 1 millió; egy évig tart az átképzés, a számításom tehát nem hibás. Ha rövidebb ideig tart. akkor természetesen ez az összeg csökken. Én nem sajnálom ezt ezektől a fiatalemberektől, bár a szakképzésnek nem ez a legszerencsésebb módja. (Farkas István: Nem bizony!) Az ipa ros- és kereskedelmi ifjúságot eddig vallás. ülése 1938 április 28-án f csütörtökön. különbség nélkül más alapon képezték ki s hogy jól képezték^ ki, azt bizonyítja ennek a javaslatnak jelenléte, hogy most ezeknek a régen kiképzetteknek a kezéből akarják kivenni ezt a foglalkozási ágat. Azelőtt más módszerekkel képezték ki, de még sem irigylem tőlük, ha ez szociális szükséglet, tessék megtenni. (Kéthly Anna: Munkanélküli segély!) De ez nem munkásoknak fizetett munkanélküli segély tulajdonképpen. S akkor tessék a hivatásos munkásokról is gondoskodni, akik önhibájukon kívül váltak munkanélküliekké. Ha van ezek számára 10—12 millió vagy 6 millió, tessék ugyanennyi összeggel megalapozni a munkahiány esetére való kötelező biztosítást. Ugyanennyivel hozzájárul a munkásság, ugyanennyivel hozzájárulnak a munkáltatók és megvan teremtve a munkahiány esetére való biztosítás, úgy, amint Európaszerte, Európának minden civilizált országában, talán Albániát és Magyarországot kivéve és akkor közelebb jutottunk a szociális problémák megoldásához. Gondoskodjék tehát a kormány arról, hogy ez a kérdés rhegoldassék. (vitéz Várady László: Gondoskodott! Ezt csinálja a kormány! — Elenmondások a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Az önhibájukon kívül kirekedtek és munkanélküliek problémája, akik családostul együtt koplalnak a szó legszorosabb értelmében, nem várhat tovább, mert ennek messzemenő és káros hatásai lehetnek. (Farkas István: A mezőgazdaság érdeke! A fogyasztóképességet növelni kell!) Arra kérem a kormányt, hogy ebből a milliárdból folyósítsa a munkásbiztosító intézménynek azokat az összegeket, amelyekkel hátralékban van. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egymilliárdból csak telik. Ebből megfizethetik azt, amivel az állam tartozik az öreg munkásoknak, a megrokkant proletároknak: most fizesse ki ezt a számláját. De meg kell teremteni ennek az öszszegnek terhére^ a mezőgazdasági munkások betegségi biztosítását is. (Farkas István: XJgy van! Ügy van! Elsőrendű feladat!) Ez is igen nagy és esedékes tartozása a kormánynak. Azzal a morzsával, amelyet a múlt hetekben odavetettek a mezőgazdasági munkások egy részének öregségi biztosításával, azokkal a bizonyos havi 5 pengőkkel, ez a kérdés nincs megoldva. Meg kell valósítani a mezőgazdasági munkások betegség esetére való kötelező biztosítását az egész vonalon. Nincs annyi időm, hogy most adatokat olvassak fel a magyar falusi népesség egészségügyi romlásáról. Tessék elolvasni az Egészségügyi Intézet kiadványait, tessék elolvasni Johan Béla államtitkár úr cikkeit, tessék elolvasni a statisztikai adatokat (vitéz Várady László: Olvassuk!) a különböző gyermek- és népbetegségek terjedéséről és pusztításairól, tessék elolvasni az adatokat a tuberkulózis pusztításairól s akkor rá fognak jönni ^arra, hogy elsősorban a mezőgazdasági munkásság, tehát a legnagyobb társadalmi osztály. egészségének védelmére kell a fősúlyt helyezni. Biztosítani kell a mezőgazdasági munkások családjainak, gyermekeinek ingyenes orvosi és gyógyszerellátását, ami magával hozza azután azt is, hogy a szellemi proletarizálódás kissé csökken, mert lehetőség nyílik orvosok elhelyezésére, ha három millió embert bekapcsolnak a betegség esetére való kötelező biztosításba. Ez is olyan kérdés, amelyet ebből a milliárdból félkézzel — egy kis szív kell hozzá
