Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 303. tetni és megtorolni. Sőt én azt mondom, hogy újabban nincs az országnak, a polgárságnak olyan életmegnyilvánulása, amelyet a kormány a fennálló törvényekre és rendeletekre való hivatkozással, vagy a rendeletek félremagyarázásával ne tudna megakadályozni, úgyhogy az a helyzet, hogy nemcsak a zugirászatot, nemcsak a kifejezett zsarolást tudja büntetni, hanem, sajnos, az igazság megnyilatkozása ellen is tud intézkedni (Propper Sándor: Ügy van!) és bizony elég gyakran intézkedik is; már eddig is az helyzet, hogy hetediziglen bünteti annak az elkövetőjét, amiről azt hiszi, hogy törvényellenes, amely felfogásával azonban a közvélemény sokszor nem ért egyet. A példák egész sorozatát lehetne itt megemlíteni. A legutóbbi hónapokban itt volt az a híres röpcédulaáradat. A röpcédulák szerzői, kiadói és terjesztői ellen van módjuk fellépni a kormányzatnak és a hatóságoknak, ha akarnak. A helyzet azonban az, hogy a legtöbb esetben egyszerűen nem akarnak. En a gyakorlatból számtalan esetet tudnék erre felsorolni. Amikor például arról van szó, hogy mi szociáldemokraták egy egészen egyszerű, teljesen tárgyilagos, hogy ne mondjam, ártatlan szövegű röpiratkát vagy plakátot akarunk továbbítani, kiragasztatni vagy terjesztetni, igen nagy nehézségekbe ütközünk. Először is a főváros engedélye kell ehhez. A főváros a legtöbb esetben csak úgy adja meg az engedélyt, hogy először vesszőfutást rendeztet velünk a rendőrségnél, a rendőrséggel napokig konfrontáltatja a dolgokat. A legtöbbször az a vége a dolognak, hogy a röpcédulát nem adhatjuk ki, a plakátot nem ragasztathatjuk ki. EUenben a másik oldalról egy esztendő óta valóságos röpcédulazuhatag árad. Az első kérdés, amelyet az ország nem tudott magának megmagyarázni, hogyan lehet az, hogy ez ellen a kormány nem tesz semmit? (Propper Sándor: Azok nem kérdezik és nem kérnek terjesztési engedélyt!) Ezeknél a dolog úgy áll, hogy a röpiratok terjesztését vagy megengedi a főváros és a rendőrség, vagy ha nem, akkor egyszerűen engedély nélkül terjesztik. (Propper Sándor: Azok fütyülnek a hatóságokra, nèm kérdezik őket!) Erre csak azt mondhatom: próbálna csak a szociáldemokratapárt ilyet tenni, a hatósági, a kormányzati erély azonnal megmutatkoznék. Ha ilyen dolgokról van szó, akkor egyszerűen megemlítem, hogy a tegnapi postával megint kaptam ezek közül a bizonyos lapok közül egyet, amelyben például az egyik cikknek ez a címe: Henderson, Léderer, Légrády alias Pollák, Dubrovek Ézsau stb. Ez a cikk arról a Hendersonról, akitől joggal elvárta az ország közvéleménye, hogy valamicskével segítségére lesz az országnak nemzeti törekvéseiben, (Propper Sándor: Akit a kormányzó fogad!) három nappal távozása után azt mondja, hogy csak egy dolog bizonyos: a Henderson-Léderer-Pollák-Dubrovek kvartett Trianon rabbilincseit széttépni sohasem fogja. Szeretném tudni, mi akadálya volna annak, hogy a kormány az eddigi törvényes intézkedések, a fennálló rendeletek alapján eljárjon az ilyen sajtótermék ellen, ha el akar járni? Én nem követelem ezt; én azt követelem, engedjék meg, hogy a szociáldemokratapárt ezekre felelhessen, mégpedig olyan gyorsan, mint ahogyan a másik oldalon írhatnak és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1938 május 2~án, hétfőn. 165 olyan mértékben röpiratok, plakátok, sajtó útján, mint ők tehetik. (Zaj a jobboldalon.) De ezt nem lehet elérni, mert a szociáldemokratapárt sajtóját és minden progresszív gondolkodású sajtót elnyomnak. Csodálatosképpen elnyomják őket, még mielőtt a törvényjavaslatot elfogadná a parlament, amivel éppen azt bizonyítják, hogy ilyen törvényjavaslatokra, ilyen törvényekre nincs is szükség. Egész csomó példát hozhatnék fel arra, hogy a kormány és a hatóságok igenis kétféleképpen mérnek, kétféleképpen értelmezik a jogokat, még saját jogaikat is. Megállapítom tehát, hogy a kormány nem mér egyenlő mértékkel és nem egyenlő mértékkel alkalmazza a jogokat, nem egyenlő mértékkel ítéli meg, hogy mit szabad neki tennie, milyen, eljárást folytathat és milyet nem. Egy ilyen kormány számára új bilincseket, új lehetőségeket nem szavazhatunk meg. Az a meggyőződésünk, hogy akármilyen újabb intézkedésekre hatalmaznók fel a kormányt, ez nem járna egyéb hatással, csak azzal, hogy nem a kapitalizmusnak és nem az igazi romboló sajtónak, hanem legfeljebb a szegényebb néposztály sajtójának és szabadságainak újabb gúzsbakötésére volna jó, amihez természetesen nem vagyunk hajlandók segédkezet nyújtani. Hiszen magában a törvényjavaslatban is olvassuk, hogy a kormány kivételeket akár statuálni. Itt van a törvényjavaslat 2. §-a, amelyben az van, hogy mely esetben szabad sajtóterméket terjeszteni; ebben benne van a nyolcnapos előzetes cenzúra is, azonban a szakasz második bekezdése már azt mondja, hogy ettől ol lehet tekinteni, ha a királyi ügyészség a terjesztésnek az első pontban meghatározott időnél korábban való megkezdésére engedélyt adott. Ennél a pontnál bennünket legfeljebb 'az érdekel, hogy tulajdonképpen kinek óhajt a kormány itt engedélyeket adni, kedvezéseket tenni? (Antal István: A szakkönyveknek!) Természetesen senki másnak, csak a politikai konkurrenciának, amire már eddig is volt száz és száz példa. (Antal István: A szakmunkáknak! — Vázsonyi János: De akkor mondjuk ki ezt benne! — Farkas István: Beszéljünk világosan!) Állítottam és megismétlem, hogy a kormánynak az eddigi rendelkezések és az eddigi törvények alapján is van joga mindenféle eljárásra. Mi például a Népszavánál sokszor meglehetősen szomorúan tapasztaljuk, hogy a kormánynak igenis vannak módjai, eszközei és ha például a Népszava lefoglalását tartja a kormány szükségesnek, akkor nincs az a rikkancs, nincs az a trafikos, akinél a Népszavát az utolsó példányig a hatóság idejekorán meg nem találná. Tudunk ellenben napilapokat, amelyek napról napra — hogy ne mondjam — hivatásszerűen követnek el izgatást, rágalmazást és becsületsértést, ezek azonban a kormánytól szubvenciót kapnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A megelőzésre, a megtorlásra van elég mód, ehhez új felhatalmazás nem kell és azt hiszem, lelkiismeretes törvényhozó ilyen újabb felhatalmazásokat nem is adhat. De mélyebbre nyúló és messzebbmenő nagy elvi szempontokból sem lehet ezt a törvényjavaslatot elfogadni. Itt a jogról, a sajtószabadságnak a tiszteletéről van szó és ezért nem lehet ilyen sajtóreakcióhoz hozzájárulni. 'Elvégre úgy áll a dolog, hogy a könyvnyomtatás, a betű olyan nagy valami, 26