Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

166 Az országgyűlés képviselőházának SOS. illése 19S8 május 2-án, hétfőn. hogy feltalálása az emberiség történelmében egészen új korszakot jelentett. A sajtó a civilizációnak, a kultúrának egyik legnagyobb vívmánya. Az újság, a röpcédula, a plakát — természetesen, ha becsületes szándékú — igenis a tömegnek a könyve, iskolája, művelődésének egyik eszköze. Itt megint hivatkozhatom a szociáldemokratapártra, a modern szakszervezetekre és minden előítélet nélkül állapíthatom meg az egész ország színe előtt, hogy a modern munkásmozgalom számára a sajtó és a sajtószabadság élvezete, arra volt jó, hogy évtizedek folyamán kiemeljen egy új társadalmi osztályt a mélyből, a tudatlanságból, az értelmiség, a politikai érettség, a kultúra egy bizonyos fokára, amely működésért a társadalom, az ország, a nemzet csak (hálával tartozik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi tehát a népszabadságnak és a népjogoknak ezt az eszközét elnyomorítani nem engedhetjük. Nekünk az a felfogásunk, hogy a szabad betű igenis a nép jogok egy része, a népjogoknak igen fontos része. Emlékszem rá, hogy mint egészen fiatal ember, itt a karzatról végighallgattam azokat a nagy vitákat, azokat a nagy csatákat, amelyek itt a sajtó kérdésében, a sajtószabadság megvédelmezése kérdésében folytak. Emlékszem azokra a felszólalásokra, amelyek itt Eötvös Károly, Apponyi Albert gróf és Justh Gyula részéről elhangzottak, akik^ kivétel nélkül valamennyien igenis a sajtószabadság mellett foglaltak állást (Rupert Rezső: Mindig! Minden igazi nagy ember! — Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és kíméletlen módon harcoltak az akkori kormányok törekvései ellen és azokat a törekvéseket, ha kellett, a kormányokkal együtt elbuktatták, de a sajtószabadságot nem engedték. A sajtóról, az esküdtszéki intézményről és hasonlókról folytak akkor viták, ezekről folytak a küzdelmek s akkor igenis az volt a hazafias felfogás, hogy ezeket az intézményeket, ezeket a közszabadságokat és jogokat az ország és a nemzet számára meg kell tartani és meg kell védelmezni. Most odajutottunk, hogy ebben a törvényjavaslatban a sajtó megrendszabályozásával különben egyidejűleg még más gyökeres, még más alapos közszabadságokat és jogokat is meg akarnak nyirbálni. En nemcsak a sajtó szempontjából nézem azt, hogy, mondjuk, a törvényszéki tárgyalás nyilvánosságát meg akarják szüntetni. Ezek olyan nép jogok és olyan közszabadságok, amelyekkel nem szabad és nem lehet ilyen könnyelműen elbánni. Amint az «sküdtszék is fontos része a demokráciának, ahogy annak voltaképpen az az értelme, hogy a polgár, mikor a bíróság elé kerül, polgártársaitól kér és követel igazságot és ahogy azt lehet mondani, hogy nagy visszaesés az, ha nincs módjában esküdtszék elé állani, hanem ezzel szemben a kormány fizetett hivatalnoka osztja részére az igazságot, (Farkas István: Lebecsülése a polgárságnak!) ugyanígy csak újabb visszaesést és reakciót jelent sok minden, ami ebben a törvényjavaslatban előttünk van és ami ezeknek a szabadságoknak megcsonkítására és csökkentésére alkalmas. Végeredményiben is nem tekinthetjük legfőbb ideálnak, hogy olyan példák után törekedjünk, amelyek ma ugyan divatosak, de amelyekből nem tudjuk, meddig maradnak divatban és hogy ahol azokat meghonosították, valóiban áldásosak lesznek-e az illető népekre. Lehetnek más ideáljaink is, mint az, amit egy-egy országban látunk, hogy az újságírókat uniformisokba bujtatják és úgy mennek a nagy események, mint például a római nagy találkozó, megtekintésére és leírására. Nagyon félek, hogy ha ilyen tempóban haladunk, akkor a t. igazságügyminiszter úr és az ő legfőbb munkatársa, az államtitkár úr, mindezeket a hiányokat legközelebb teljes ambícióval, buzgalommal pótolja majd és az újságírók számára is kötelezővé teszik az uniformist. Ezekből nem kérünk. Ismétlem, büntesse a kormány és a hatóság a zsarolást és a rágalmazást, büntesse azokat, akik a büntetésre rászolgálnak, de ne akarjanak olyan intézményeket, rendelkezéseket meghonosítani, amelyek — mint mondottam már — nemcsak a cári Oroszországban, hanem az egész világon is közmegbotránkozást okoztak. (Kéthly Anna: Es előkészítették a bolsevizmust!) Ne akarják meghonosítani a törvényekben a csekát, de a Gestapo-t sem és ne újítsák fel a Mária Terézia és II. Józsefkorabeli sajtórendelkezéseket, ne hozzák viszsza a parókás korszakot. Van az ilyesmiből elég. (Peyer Károly: Van itt elég copf!) Nincs szükség arra, hogy rehabilitáljanak olyan intézkedéseket, amelyekről más összefüggésben •mindig csak szörnyűködéssel emlékeznek meg. Ne rehabilitálják a Sztalin-féle rendszereket, de a Göbbels-féle rendszereket sem.. Felfogásunk szerint nemcsak a kritikát szabad és kell üldözni, hanem a panamát is szabad és kell üldözni és leleplezni. Ennek lehetőségét itt se ziárja ki a kormány. Igenis, a kritika tárgyát kell eüminálni, a panaszok okát kell megszüntetni. Ha tudják, hogy szociális kelések vannak a társadalom testén, tessék ellene szociális intézkedésekkel és orvosságokkal védekezni, tessék a vért megtisztítani és nem púderekkel és flastromokkal igyekezni a dolgokat elkenni. En tehát ezeket az intézkedéseket nem fogadhatom el. Azt a szájkosarait, amelyet itt a sajtónak akarnak készíteni, méltatlannak tartom., A szájkosár a kutyáknak való, nem pedig a szellemi területen működő embereknek. Nem adhatunk a kormánynak több felhatalmazást, mint amennyi felett

1 már eddig rendelkezik. Méltóztassanak arra gondolni, hogy az utóbbi néhány esztendőben semmi mással nem foglalkozott a parlament, mint olyan törvények és rendeletek gyártásával, amelyek az egyéni jogot ós az. egyéni szabadságot az élet minden területén körülbelül illuzoriussá teszik és kikapcsolják. (Baross Endre: Pálfordulás a szocialistáknál? Egyéni szabadság?) Iparjogot nem kaphat a kormány ellenére ebben az országban senki- Ipartestület nem alakulhat a kormány hozzájárulása nélkül, az italmérés, a gyárban való alkalmaztatás újabb rendelkezések és szándékok szerint igenis a kormány akaratától függ, trafik, műhely, bolt, (Farkas István: Kiüldözik már innen a magyarokat!) orvos, ügyvéd, (tűzoltó, mindre van itt már törvény, mindre van itt már rendelet. (Meizler Károly: Államszocializmus! Hiszen önök is ezt akarták mindig! — Rakovszky Tibor: Ök akarták megcsinálni! — Kéthly Anna: A képviselő úr rosszul tanulta meg a leckét. — Farkas István: Kezdjék meg a nagybirtok parcellázását! — Györki Imre: Hol van itt a szocializmus?) Ha mi államszocializmust csinál-