Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
90 Az országgyűlés képviselőházának 301 rrak végrehajtására nagy mértékben felhangolni. Ugyancsak indítványozom ehhez a szakaszhoz, méltóztassék abban lerögzíteni azt, hogy 50 millió pengő fordíttassák telepítési célokra. A mélyen t. kormány részéről állandóan elhangzik az a nyilatkozat, hogy a telepítést gyorsítani akarja. Mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy a legfontosabb, a legégetőbb kérdés ma a telepítés végrehajtása (Tauf fer Gábor: Ügy van!) és a népnek saját otthonhoz, saját földhöz való juttatása. Kifogásolhatnánk mindnyájan, hogy ebben az 1. §-ban — amint azt egyik képviselőtársam mondotta — tartalomjegyzékszerűen vannak felsorolva a célok, amelyekre az összeg fordíttatik. De ettől eltekintve,, legalább a telepítési célokra szolgáló összegnél méltóztassék megjelölni azt a fix-összeget, amely ebből az ezer millióból erre a célra fordíttatik. Én ezt azért kérném és azért ragaszkodnék ehhez, mert bár a kormányzat, illetőleg a pénzügyminiszter úr részéről elhangzott, hogy mennyi összeget kíván különböző célokra fordítani, azonban a telepítés ügyét nem tartanám ilyen labilis keretek között, mert esetleg változnak a viszonyok és akkor több kell útépítésre, vagy több kell az egészségügyi szolgáltatásra és ezt esetleg a telepítés szenvedi meg. Azt szeretném lerögzíteni, hogy a telepítés semmi esetre se kerülhessen kevesebbe, mint 50 millió pengőbe ez alatt az öt esztendő alatt, mert ez a legfontosabb érdek, az után az érdek után, amely a hadsereg felszerelését illeti. Ha ez az 50 millió pengő le lesz rögzítve, akkor a többi célok, amelyek ki vannak fejtve, talán eltolódhatnak összegszerűleg, de ez a két pont, a hadikölcsönök visszavásárlása és a telepítés meg kell hogy maradjanak és azok keretei nem szűkíthetők meg. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok felhívni a pénzügyminiszter úr figyelmét két dologra. Az egyik az, hogy ebben az első pontban^ az utakról történik említés, hogy utak létesítésére fognak ebből az összegből bizonyos összeget fordítani. A pénzügyminiszter úr említette, hogy a bekötő utak tekintetében nagyarányú beruházásokat kíván eszközölni. Ezt örömmel veszem tudomásul, de ennek ellenére is még nagyon kérem, hogy méltóztassék az utak tekintetében erre fordítani a legnagyobb gondot. Mi tulajdonképpen abban a circulus vitiozusban élünk, hogy a falu népének azért nincs pénze, mert nincs útja, viszont utat azért nem csinál az állam, mert nincs pénze a falu népének. Én azt akarnám hangsúlyozni, hogy az értékesítés megkönnyítése a falu népe legfontosabb érdekeinek egyike, ez pedig megfelelő utak nélkül lehetetlen. Meg vagyok győződve . róla, hogy a pénzügyminiszter úr azt az ígéretét, amelyet arra vonatkozólag tett, hogy a bekötő utak számát nagymértékben ki akarja építeni, nagyon komolyan veszi és a lehető legnagyobb mértékben megvalósítja. Ezzel kapcsolatban a telepítési és házhelyszerzési akcióról szólok. Itt is vagyok bátor azt kérni, hogy méltóztassék talán arra gondolni, hogy a falusi házak építésére is kellene valami beruházási összeget szánni. A városokban építési konjunktúra mindig volt és van kisebb-nagyobb mértékben. A falusi lakosságnál azonban évtizedek óta úgyszólván nincs építkezés. Gazdasági cselédlakásokban egyáltalában nincs épííkezés, pedig végeredményben a lakosság túlnyomó része mégis ülése 1938 április 28-án t csütörtökön. csak a falun él. Ott kellene nekünk elsősorban munkaalkalmat teremteni, hogy ne szakadjanak el az emberek a földtől és ne özönöljenek az emberek a városokba, hanem ott találják meg az ő munkalehetőségüket. Erre a falusi építkezések előmozdítása igen alkalmas eszköz nemcsak a kisiparosság, hanem a munkások szempontjából is. Ehhez a törvényjavaslathoz második indítványom az, amelyet a 3. §-hoz nyújtottam be s amely a következőképpen szól, (olvassa): »A jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó törvényes^ rendelkezések szerint jövedelemadófizetésére kötelezett azok a személyek, illetőleg jogi személyek, akik már az első pont értelmében nem esnek beruházási hozzájárulás fizetési kötelezettség alá, azonban a 4. pont szerint számított évi jövedelmük a 12.000 pengőt meghaladja, ezek is legyenek kötelesek fizetni vagyondézsmát.« Ennek lényege az, hogy ebből a javaslatból kimaradtak azok az adóalanyok, akiknek bár nincsen 50.000 pengőn felüli vagyonuk, de van igenis magas jövedelmük. Az adóstatisztika szerint megállapítható, hogy csak a fizetésből élők közül több mint 4000 azoknak a száma, akiknek évi jövedelme a 12.000 pengői meghaladja, de még többen is vannak, lígyhogy jó néhány ezer olyan ember van az országban, akiknek 10—12.000, sőt ennél több ezer pengő jövedelmük van, vagyonuk ellenben egyáltalában nincs. Amikor az ország gazdasági életének újjáépítése érdekében ilyen nagyarányú megterhelést kívánunk a vagyontól, elsősorban a föld- és a házvagyontól, amelyek láthatók, amelyek nem kerülhetik el a vagyondézsmát, akkor teljesen érthetetlenül állok egy olyan jelenség előtt, hogy a nagyjövedelmek, ha nincsenek vagyonnal fundálva, vagy fedezve, nem fizetnek egyáltalában semmi néven nevezendő vagyondézsmát. Ez valósággal destruáló álláspont, mert hiszen végeredményben azt, aki gyűjt, takarékoskodik, aki a nemzeti vagyont növeli, ebben az értelemben sújtjuk egy igen magas teherrel, míg azt, aki könnyelmű, vígan él, luxusra költi jövedelmét és az esetleg külföldre folyik, teljesen mentesítjük a nagy nemzeti hozzájárulás alól. Éppen ezért indítványom az — és nagyon kérem a pénzügyminiszter úr szíves megfontolását erre vonatkozólag — hogy már^ csak a paritás kedvéért, az igazságérzet kielégítése kedvéért is, méltóztassék belevenni ebbe a törvényjavaslatba azt is, hogy fizessenek vagyondézsmát, illetve hozzájárulást azok is, akiknek bár nincs 50.000 pengő fölötti vagyonuk, jövedelmük azonban meghaladja az átlagos polgári színvonalú jövedelmet. Azt hiszem, hogy ha 12.000 pengő évi jövedelmet, vagyis, havi ezer pengőt veszünk, akkor attól, akinek ennél több van, egészen vigan követelhetünk néhány ezer pengő egyszeri adót... (Müller Artal: Jó volna, ha ez volna az átlagos polgári jövedelem!) — Jó volna — (Fábián Béla: Hogyan örülne a miniszter úr. — Eeményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Finom adóalap volna. — Derültség.) ... hogy ők is résztvegyenek ebben a nagy nemzeti erőfeszítésben. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy valakinek van 50.000 pengő értékű háza és abból nem 12.000 pengő évi jövedelme van, hanem ;ezer pengő évi jövedelme is alig* van és ez a szegény ember csak tengeti magát az ő 50.000 pengős házában, ha más jövedelme nincs és kénytelen a téglát
