Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Àz országgyűlés képviselőházának 301. ülése 19 ê 8 április 28-án, csütörtökön. 91 meg a tetőt eladni a házából, hogy megfizethesse a vagyondézsmát. Ellenben, akinek talán a fizetésen kívül spekulációból, kereskedelemből havi ezer pengő, vagy még több keresete van, az egyszerűen kiesúszik a nemzeti áldozatkészségnek megnyilvánulásából. Azt hiszem, hogy az egyenlő elbánás és az igazságosság szempontjából ennek az elvnek a törvényjavaslatba való bevitele feltétlenül hasznos és kívánatos volna. Ennek az egésznek keresztülvitelére nagyon egyszerű megoldást ajánlok indítványom során és pedig azt, hogy a rendkívüli jövedelmi adópótlékot, amelyet ma fizetünk és amely a kivetett jövedelmi adónak 60 százaléka, méltóztassék az 1938. esztendőre esetleg 150 százalékkal felemelni. Ebből 90 százalékot képezne az egyszeri hozzájárulás, 60 százalékot pedig a rendes jövedelemadó-pótlék. Így azután megfogjuk a nagy jövedelmeket is, amelyek megvannak, bár vagyonok nincsenek az illetők háta mögött. További indítványom ennek a törvényjavaslatnak :5. paragrafusához szól, amely a társulatok vagyondézsma-alapjának meghatározását tartalmazza. Ebben a paragrafusban van egy olyan rendelkezés, amely azt mondja, hogy nem lehet több a vagyondézsma alapja, mint az illető részvénytársaság, vagy társulat összes tőkéjének 150 százaléka. Ez azt jelenti, hogy bizonyos limit van szabva a társulatoknál arra vonatkozólag, hogy milyen lehet az ő vagyondézsma alapjuk. Ezt a lefelé való meghatározást, amely a törvényjavaslatban foglaltatik, helyesnek tartom és elfogadom, mert végeredményben nem szabad engedni, hogy kibújjék valamely társulat ez alól. A felfelé való határmegállapítást azonban nem lehet elfogadnunk és nem tarthatjuk semmi körülmények között helyesnek, mert « itt ugyanaz az eset fog előáll ani. amely már a törvén via vaslat szelleméből kitűnik, hogy a nagyobb jövedelem nem fog fizetni, illetve kevesebbet fog fizetni. Amint a javaslat mondja, alapnak az öszszes tőkét kell venni és ehhez hozzá kell adni az átlagos jövedelem 25%-át, ezt meg kell felezni és azután kell kivetni az adót. Tessék egy egyszerű példával megfigyelni az egész dolgot. Valamely vállalatnak például 100.000 pengő össztőkéje van és 10%-ot keres, vagyis 10.000 pengőt. Ha ezt megszorzom 25-tel, kijön 250.000 pengő, ha hozzáadok 100.00U pengőt, kijön 350.000 pengő, ennek fele 175.000 pengő, tehát ez után kellene neki vagyondézsmát fizetni. A törvényjavaslat azonban azt mondja, hogy nem fizethet 175.000, hanem csak 150.000 pengő után, tehát 25.000 pengő egyszerűen kicsúszik a vagyondézsma alól. De ez csak 10%-os jövedelemnél van így. Tegyük fel, hogy a vállalat 20%-ot keres, hiszen látjuk, hogy a mai gazdasági viszonyok között ezek a vállalatok nemcsak 10%-ot, hanem annál többet is keresnek. (Reményi-Séhneller Lajos pénzügyminiszter: En nem látom, sajnos!) A pénzügyminiszter úr nemi látja, de mi kint látjuk, jobban látjuk, mert nem azon a szemüvegen nézzük a dolgokat, mint a pénzügyminiszter úr. (Reményi-Schneller Lajos nénzügyminiszter: En mindenesetre szigorúbban nézem!) Azt szeretném tehát, ha a 150.000 pengő felső határt méltóztatnék kivenni a törvényjavaslatból, mert semmi értelmét nem látom annak, hogy a jól kereső vállalat plusz jövedelmével kicsússzék ezen vagyondézsma alól. Van még egy további indítványom ehhez a javaslathoz, mégpedig annak 6. §-ához, ahol meg van állapítva a földbirtok vagyondézsmája. Tiszteletteljes indítványom az, hogy méltóztassék egy olyan rendelkezést felvenni, amely szerint a beruházási hozzájárulás alapja kizárólag a mezőgazdasági művelés alatt álló ingatlan vagyon. A beruházási hozzájárulásra ennek tulajdonosa csak akkor kötelezhető, ha az ingatlan területe legalább az 50 katasztrális holdat meghaladja. A kisgazdatársadaloon és a földbirtok nehéz viszonyaira való tekintettel 'tartanám 'szükségesnek, ha ezt el méltóztatnának fogadni. Több adókönyvet átnéztem és ismerem ezeket a kérdéseket, több számítást eszközöltem és megállapítottam azt, hogy a 35—40 holdas gazdák közül már igen sokan bele fognak esni ebbe a vagyondézsmába, ahol 50.000 pengő vagyonadót számítanak. Mélyen t. pénzügyminiszter úr, azok a kiadott hivatalos utasítások, amelyek a jövedelem- és vagy onadókivetésekről szólnak, elméleti számításokon alapulnak, ezek szerint igen sokan nem esnének bele, a gyakorlatban azonban a községekben nagyon sokszor azt látjuk, hogy 40—50 holdas gazdák 60—65 pengő vagyonadót is fizetnek már, mert földjük fel van értékelve holdanként 800—1000 pengőre. Ez tulajdonképpen szabálytalan, de nem tud ellene védekezni, nem ismeri a jogszabályokat, hiszen nem lehetne 800 pengőre értékelni, de ennek dacára is magasabb értékben van felvéve. Ha veszünk egy 2 szobás házat a belsőséggel, néhány állatot, aztán hozzászámítjuk a cséplőgarnitúrát, könnyen ki lehet hozni a 35—40 holdas gazdáknál az 50.000 pengő vagyont, ami után már fizetni kell vagyondézsma címén. Egy kisgazdának, egy 50 holdon aluli kisgazdának tehát 2500 pengőt kell fizetni, ami elképzelhetetlenül rettenetes teher, amit nem volna képes teljesíteni anyagi összeomlása vagy legalább is felszerelésének teljes kiárusítása nélkül. Ha pedig felszerelését lenne kénytelen kiárusítani, azt a termelés szenvedi meg és ez esetleg olyan árrombolást idéz elő, aminek egyes megnyilvánulásait máris látjuk és amitől rettegünk. Különösen súlyos ez abban az esetben, ha a 35—40 holdas birtok az öreggazda kezén van, aki három fiával együtt él, tulajdonképpen együtt osztoznak a birtokban, csak a vagyonés jövedelemadó megy közösen az ő adóívére,. mert közös háztartásban élnek és a jövedelemadóról szóló törvény értelmében egy adóalanyt képeznek. Abból az 50 holdon aluli birtokból tehát 3—4 család is megél, de nem elég, hogy megélnek, hanem ezenfelül még vagyondézsmát is kell fizetniök, márpedig a mai gazdasági viszonyok között a kisgazdatársadalom nem képes ezenfelül még azt a 2500 pengős vagyondézsmát is kihozni. Ezért méltóztassék felvenni ebbe a törvényjavaslatba, hogy legalább 50 katasztrális holddal bírjon cl Z il birtokos gazda, aki vagyondézsma alá esik. Egy további^ indítványom a 13. §-hoz szól és a következőképpen hangzik. Beiktatandó a 13. § (4) bekezdésében ^ folytatólag a következő szöveg (olvassa): »Kizárólag mezőgazdálkodással foglalkozó beruházási hozzájárulásra kötelezetteknek a pénzügyminiszter megengedheti, hogy súlyos elemi károsodás esetén az évi rér letek fizetését annyiszor 4 (négy) negyedévvel