Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. Minthogy ez a javaslat rendkívüli munkaalkalmat nyújt s a gazdasági életet, amely most meglehetős pangásban van, hivatva van előmozdítani és felfrissíteni, én csak azt kérem ismételten, hogy ne csak az ország gazdasági életének főütóerébe vigyen vért a kormány, hanem azokba a vékony erecskékbe is, amelyek ha megbetegednek, akkor maga a test is beteggé válik. A kormányzatnak tehát mindig a kis egyedekre, ezekre a vékony erekre kell a legnagyobb gondot fordítania. Mivel ezeket a kis egyedeket, amelyekről annyit beszélünk, ennek a törvényjavaslatnak révén támogathatjuk, mivel a törvényjavaslat szerintem segíteni fog zaklatott közgazdasági életünkön s mivel hiszem, hogy az említett elvek érvényesülnek majd a kivitelezésnél, ezért a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a balközépen és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy^ beszédidőmnek minél rövidebbre szorítása céljából ne foglalkozzam az előttem szólott t. képviselőtársam beszédével, hanem kizárólag azokat az indítványokat indokoljam meg, amelyeket a törvényjavaslathoz bátor voltam előterjeszteni. r Ezeket megelőzőleg mély tisztelettel egy egészen különálló dologra vagyok bátor felhívni a mélyen t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Nem tartozik ugyan ehhez a törvényjavaslathoz, de most mégis rendkívül időszerű és nincs módomban máshol előadni. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az idei tavasz rendkívül rosszul kezdődött a fermas szempontjából s a nagy hideg, a kellemetlen időjárás következtében az őszi és tavaszi vetések, valamint a takarmánynövények rendkívül elmaradtak, a hátralévő vegetációs idő pedig alig hat hét. Éppen ezért attól kell tartanunk, hogy a termények s a takarmánynövények ez alatt a rövid idő alatt nem tudnak kellő mértékben kifejlődni. Tisztelettel kérem ezért a pénzügyminiszter urat, méltóztassék a földmívelésügyi miniszter úrral sürgősen érintkezésbe lépni annak megtárgyalására, nem volna-e lehetőség ezen a dolgon a gazdasági élet érdekében segíteni és az idei termést biztosítani. Szakértő gazdák errevonatkozólag megmondhatják, hogy ha az őszi és tavaszi vetéseket, valamint a lucernát és általában^ a korai vetéseket most még idejében péti sóval trágyázzuk, akkor egészen bizonyosan legalább is kétszeres terméseredményt fogunk elérni. Kérem a pénzügyminiszter urat és a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezzel a kérdéssel foglalkozni és méltóztassanak lehetővé tenni, hogy a nagyobbrészt állami kezelésben lévő üzemek nagy mennyiségben, olcsón és sürgősen bocsássanak" a gazdák rendelkezésére péti sót. Merném mondani, hogy a pénzügyi kormányzat ezzel ötszörös pénzt kereshetne, mert nagyon jól tudjuk, hogy ha most adagoljuk a nitrogéntrágyát az elmaradt vetéseknek, azok mint a lábbadozó beteg, erőre fognak kapni, kellő erejük lesz ahhoz, hogy az elkövetkező vegetációs idő alatt kifejlődjenek és bő hozamot hozzanak; ha tehát a pénzügyminiszter úr rászánna erre néhány pengőt, akkor azt terméseredményekben, illetve adóban bőségesen visszakapná s ezért ez az akció adópolitikai és egyéb szempontokból is rendkívül fontos volna. A péti só ára és a szállítási költség ma 18 pengő. A ülése 1938 április 28-án

} csütörtökön. 89 gazdák a mai körülmények között ezt nem bírják megfizetni, tehát ármérsékléssel s a szállítási költség leszállításával kell rajtuk segíteni és segíteni kell abban a tekintetben is, hogy elegendő mennyiségben álljon rendelkezésre péti só, főként azokon i

a vidékeken, ahol arra a rossz termés miatt nagy szükség van. Ezek után tisztelettel bátoir vagyok soirravenni indítváyaiinat, amelyeket ehhez a törvéyjavaslathoz előterjesztettéin!. Első indítványom az 1. §-szal kapcsolatos és ennek szövege a következő (olvassa): »Iktattassák be e helyen az, hogy ebből a beruházási összegből fordíttassák az 5000 koronán aluli eredeti jegyzésű hadikölcsönök aránylagosan átértekelt visszavásárlására bizonyos összeg, fordíttassák pedig indítványom szerint 50 millió pengő.« Ügyancsalk indítványozom, vétessék fel az 1. §-ba, Ihqgy telepítési célokra 50 millió pengő fordíttassék. Az egész gazdasági élet évek során keresztül kérte és várta, hogy a hadik ölcsönökkel valami történjék. Itt van most a legelső és a legjobb alkalom, amikor ehhez a kérdéshez, legalább egy kicsiny mértékben, hozzá lehet nyúlni. A kormányzat 400 millió pengő belföldi kölcsönt akar felvenni, amelyet valószínűleg a nagyobb válialatojk és a nagyobb tőkeerő fognak majd nyújtani a kormánynak, de ehhez az is szükséges volna, hogy a közbizalmat az állami kölcsönök iránt és az állami szolgáltatásokban való hitet a közvéleményben helyreállítsuk. Nem akarok hivatkozni azokra az ezerszer és ezerszer elismételt nyilatkozatokra és elvekre, amelyeket ebben a kérdésben már előhoztak, csak utalok arra, hogy ezek már mind

1 megtörténtek, ezeket ismeri mindenki, a kormányzat éppen úgy, mint a parlament minden tagja és az egész közvélemény. Én csak közpolitikai érdekből vagyok t bátor előhozni ezt a kérdést és ikérni, méltóztassék megragadni ezt az alkalmat és ebből az^ ezer millióból egészen kis összeget, 50 milliót kihasítani arra, hogy rendezzék azokat a legkisebb ezer-kétezer koronás hadikölcsönöket, amelyeket nagyon keserves fillérekből raktak össze azok a szegény embereik, hiszen nagy érdek fűződik ahhoz, hogy ezek az emberek a mai helyzetben megnyugvást találjanak és bennük az államhoz való hit ^ felébredjen. Tessék ezeket a hadikölcsönöket bizonyos méltányos arányban valorizálva visszavásárolni. Abban a pillanatban, amikor a gazdasági élet látni foggá, hogy az állam ezt a kötelezettségét, ha csak csekély mérteikben is, teljesíti, olyan bizalom, olyan jó atmoszféra fog kerekedni, hogy ennek a törvényjavaslatnak, ennek az egész nagy beruházási akciónak a végrehajtása sokszorosan meg fog könnyebbedül. Nem kérem azt, thogy a nagy hadikölcsönjegyzők, vagy azok hadikölcsöneit valorizálják, akik nincsenek ráutalva, de ezeknél a kisembereknél talán életkérdés annak az egy-kétezer koronás hadikölcsönnek a valorizálása. Méltóztassék ezt az összeget arra szánni, hogy ezek a hadikölcsönök visszavásárolhatok legyenek. Azt hiszem, hogy ezzel az 50 millió pengős összeggel, figyelembe véve azokat az adatokat, amelyek a PK-nál rendelkezésre állanak, az 5000 koronán aluli liadikölcsönöknél, amelyek eredeti jegyzésűek és amelyek jegyzői eddig semmiféle támogatásban, vagy csak nagyon csekély támogatásban részesültek, igen tekintélyes valorizációt lelhetne végrehajtani és ezzel a kedélyeket ennek a. törvényjavaslat15*