Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1938 április 28-án

J csütörtökön. 85 csupán — meg lehet és meg kell oldani. (Kéthly Anna: Nem kell banktisztviselővé átképezni az orvost, hanem le kell küldeni falura!) Sokat beszélnek arról, hogy a mezőgazdasági tömegek a Tegértékesebb és a legmegbízhatóbb emberanyagot jelentik. Tessék tehát ennek az emberanyagnak megjavítására gondolni! Amikor hadicélokra 600 milliót költenek el, gondoljanak arra is, hogy nemcsak hadiszerekre van szükség a honvédelemnél, hanem emberekre is szükség van. Az üres mundér s a fogason lógó puska még nem jelent honvédelmet, mint ahogy a mjnden izében beteg alsóbb népréteg sem megbízható honvédelmi anyag. T. Ház! Az egész világon észlelhető különben a gazdasági helyzet megjavítására irányuló törekvés. Mi nemcsak Imrédy miniszter úr megnyilatkozásából ismerjük a világgazdasági helyzetet, mi magunk is vizsgálódunk, magunk^ nak is vannak ismereteink és tapasztalataink, tehát Imrédy gazdasági miniszter úr nélkül is tudjuk, hogy egy nagy világgazdasági válság van ismét kitörőben. Ez a gazdasági szakemberek előtt egyáltalában nem volt kérdéses még az elmúlt konjunkturális hónapok legmagasabb szintjén sem, mert mindenkinek tudnia kellett, hogy ez a konjunkturális fellendülés a fegyverkezési versennyel van összefüggésben és mindenkinek tudnia kellett, hogy ha kimerülnek a tőkeforrások és megszűnik a fegyverkezési mánia, akkor újra előáll a világgazdasági válság. A nemzetközi munkaügyi szervezet hivatalába összefutnak a világgazdasági helyzet adatai és látjuk a szervezet igazgatójának multévi legutóbbi jelentésélből, hogy az egész világon óriási erőfeszítést produkálnak a kormányok egyrészt a válság megelőzése, másrészt a szociális átrétegeződés érdekében. Erre törekednek az egész világon. Ez az igazgatói jelentés egyik fejezetében megemlíti Németországot, Üjzélandot, Portugáliát, Spanyolországot, Svédországot, Svájcot és még egész sereg országot, ahol hallatlanul nagy erőfeszítéssel és előrelátással igyekeznek a várható^ gazdasági válságot megelőzni és a szociális átrétegeződésre, nem helycserék alapján, hanem új munkaalkalmak teremtésével. (Ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ahhoz a bizonyos zsidójavaslathoz is lesz majd szavunk, itt csak azt jegyzem meg, hogy gazdasági szempontból bizonyos helycserék nem jelentenek változást, nem jelentik a gazdasági élet megjavítását. Lehet, hogy egyeseknek, vagy egyes csoportoknak kedvezőbb, vagy kedvesebb az, ha 15.000 zsidó szellemi proletár van munka nélkül mint ha 15.000 keresztény proletár van munka nélkül. Ez lehet, hogy szívük vágyának, szándékának, érzelmeiknek jobban megfelel, de a gazdasági helyzeten ez nem változtat. Gazdasági és szociális szempontból és annak kihatásai szempontjából teljesen mindegy, hogy ennek a passzív tömegnek, amely nem dolgozik, nem tud keresni, nem tud fogyasztani,, nem tud termelni, a vallása micsoda. Majd erről afc urak is meg fognak győződni nagyon rövidesen, ennek a várható törvénynek végrehajtása után. Most persze lakodalmi hangulat van és akik örülni tudnak ilyen dolognak, azok még örülnek, de majd ha jön ennek a nagy farsangnak böjtje, együtt fognak sírni a síránkozókkal. Említi a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatójának jelentése Franciaország hatalmas kísérletét, amelyet az első Blum-kormány hajtott végre a parlamenten keresztül és amelyről a mi hazai sajtónk csak lekicsinylő gesztusokkal tudott megemlékezni és csak a csúfolódás hangján tudott írni. De az igazgatónak, a nemzetközi munkaügyi szervezet igazgatójának objektívnek kell lennie és objektív is. Ebben a jelentésében ismerteti a Blum-kormány merész és nagyarányú kísérletét és megállapítja, hogy ez Franciaország gazdasági helyzetére milyen hasznos, volt. Nemcsak a 40 órás munkahétről volt szó, nemcsak a fizetett szabadságidőről, a munka védelméből volt szó, a munkabérek emeléséről, — noha a gazdasági és szociális helyzet megjavításának ez az első lépése és a leghatékonyabb emeltyűje — nemcsak ezekről van szó, amint erről a nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatója beszámol, amikor ezeket mondja: Ez a francia kísérlet adott rövidlejáratú kölcsönöket a mezőgazdaságnak és a kiviteli iparoknak, a kiskereskedelemnek és a kisiparnak. Megvizsgálta tervszerűen az egész gazdasági életet és célszerűen keresztülvitt rendszabályokkal igyekezett rajta segíteni. Az iskolaköteles korhatárt felemelte 14 esztendőre. Azelőtt 12 esztendő volt. Gondoskodott arról, hogy a francia gyarmatokon fizetett munkabérek is arányosan emelkedjenek az anyaországban végrehajtott munkabérek emelkedésével együtt, hogy ne csak az anyaországban enyhüljön a szociális feszültség, hanem a gyarmatokon is. A nemzetközi munkaügyi hivatal igazgatójának jelentése egész fejezetet szentel ennek a francia kísérletnek, megálla- , pítva annak jótékony hatásait. Egy másik fejezetében a szociális átrétegeződésről beszél, amelyet szintén igen sok állam igyekezett és igyekszik végrehajtani. «——j T. Képviselőház! Ebben a gondolatsorban / meg kell emlékeznünk a Roosevelt-féle nagy ki- ' sérletről, amely a hazai sajtóban, még a gazdasági szaksajtóban sem kapta meg azt a megérdemelt méltatást, amelyre pedig igazán méltó let volna. Roosevelt kísérlete, amikor megindult, merésznek, nagyon merésznek látszott, de Amerika gazdasági életének fellendülése es Amerika gazdasági életének mostani ellenállása a fenyegető új gazdasági válsággal szemben bizonyítják azt, hogy Rooseveltnek ez a nagy kísérlete igenis hasznos és termékeny volt az Amerikai Egyesült-Államok gazdasági életére- Roosevelt abból indult ki, hogy helyre kell állítani a fogyasztást. Semmit sem tett addig, amíg ezt a szándékát végre nem hajtotta. Azt mondotta, hogy a fogyasztás a gazdasági élet hajszálcsőrendszere, először tehát a megzavart gazdasági vérkeringést kell helyreállítani, csak azután lehet a gyógyítás további menetéről beszélni. Roosevelt felemelte a munkabéreket, hatalmas nagy összegeket fordított; a munkanélküliek támogatására, hihetetlenül nagy Összegeket fordított közmunkák végeztetésére. Ezek között bizony voltak olyanok Is, amelyek halaszthatók lettek volna, azonban nem halasztotta el ezeket, mert munkaalkalmakat jelentettek. Az egyik nagy alapelv az volt, hogy munkaalkalmakat kell teremteni, csökkenteni kell a munkanélküliek számát, segíteni, támogatni kell a munka nélkül maradottakat és emelni kell a fogyasztást, hogy megtermékenyüljön a gazdasági élet. Ezt mind azért kell elmondanunk, mert itt most egymilliárd pengő kerül felhasználásra, ami a magyar pénzügyi és általában gazdasági viszonyokhoz mérten talán még több is, mint amennyit Roosevelt használt fel tervének vég-