Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-314

616 Az országgyűlés képviselőházának $14. ülése 1938 május 17-én, kedden. §-a szerint ugyanis, ha valamely képviselő a részletes vitánál módosítást akar benyújtani, köteles azt az általános vita megkezdéséig beterjeszteni. '• • ' r Elnök: Az elnök nem vonta kétségbe a a képviselő úr szólásjogát. Csak jeleztem, hogy az együttes jelentés külön hivatkozik Rupert képviselő úrra és az összes módosításokat részletes vita tárgyává tette. Méltóztassék beszédét folytatni. Rupert Rezső': Csak azért voltam bátor szólni e kérdésről, mert félreértettem az elnöki kijelentést, amikor nem engem, aki módosítást tettem hívtak fel először szólásra. Elnök: Fel volt írva a képviselő úr. Rupert Rezső: Mindenesetre egészen áxtatlan tévedésről van szó, s nincs kontroverzia közöttem és az elnök úr között, mert egészen mindegy, hogy másodszor következtem szólásra. Ebben semmi lényeges sérelmet nem látok. T. Ház! Ezek után most már abban a helyzetben vagyok, hogy módosításaimat az elnöki álláspont szerint is fennállónak tekinthetem. Éppen ezért bátor vagyok ajánlani a t. Képviselőháznak, hogy ehhez a szakaszhoz a következő bekezdéseket iktassa be (olvassa): »(5). A minisztérium, vagy egyes miniszterek abba nem avatkozhatnak, hogy a vállalatok az arányszámok keretei között személyileg kit alkalmaznak. — (6). A jelen szakasz rendelkezéseit nem lehet alkalmazni azokra a vállalatokra, amelyek izraelita felekezeti jellegűek, továbbá oly vállalatok izraelita vallásúak kezében levő részére, amelyekből az országos arányszámot és a termelési eredményt nézve nincs 20%-nál több izraelita vallásúak tulajdonában vagy birtokában.« Azt hiszem maga a kormány sem tekinti úgy a javaslatát, mint amely a felekezeti jellegű vállalatoknál is meg akarja valósítani ezt az arányszámot. (Propper Sándor: Miért ne lehetne keresztény ember a zsidó kántor? — Derültség a szélsőbaloldalon.) Mégis szóvá kell tennem azonban ezt a kérdést, mert a szakasz általában a vállalatokról beszélj Megtörténhetnék tehát, hogy a zsidó hitközség kezében lévő valamely vállalkozásnál, például a zsidókórháznál, vagy egy más ilyen jóléti intézménynél, avagy a pászkasütésnél, vagy egyéb efféle felekezeti jellegű vállalatnál is kívánnák az arányszám keresztülvitelét, örömmel állapítom meg, hogy a túloldalon ülő t képviselőtársaim sem így értik, mert rázzák a fejüket. Mégis legalább kormánynyilatkozat kellene, ha már a módosításaimat nem fogadják el. Azt hiszem, hogy a gentlemanség legprimitívebb követelménye az, hogy tényleg oda már mi keresztények ne akarjunk betódulni, ahol tisztán felekezeti jellegű vállalatokról van szó, mert ez teljesen képtelen helyzetre vezetne. Másik indítványom azt az igazságtalanságot akarja eliminálni, amely előállna abból, hogy olyan vállalatok keretében is, amelyek közül 80%-nál több van a keresztény vallásúak kezében, érvényesítsük ezt az arányszámot. Ez a törvény inteció jávai, logikájával is ellenkeznék. Ezekben voltam bátor a magam módosító indítványait megokolni. T. Ház! Ami már most az előadó úr módosító indítványát illeti, azt nem fogadhatom el. Ez a módosító indítvány t. i. azt célozza, hogy a 10-nél kevesebb értelmiségű körben dolgozó alkalmazottal bíró vállalatoknál, ha azok az 1938 március l-e után alapíttatnak is, már a szakasznak azok a rendelkezései lesznek alkalmazandók, amelyek a tíznél több alkalmazottal dolgozó vállalatokra a szakaszban fel vannak alítva. Vagyis hiába van itt kisüzemről, kisvállalatról szó, a 80%-os és a 20%-os arány már keresztül viendő volna. Ez megint igazságtalan. Ezt a nemzet érdekével, maguknak a keresztényeknek az érdekével sem tartom összeegyeztethetőnek, de nem tartom összeegyeztethetőnek különösen azzal, amit a t. miniszterelnök úr expozéjában mondott. Nem tudom, hová lesz az az elv, amely beszédéből kicsendült, hogy a léleknek kell vezetnie a testet. Nem tudom, hová lesz az az igazság, hogy a magyar mindig érzékenyei: őrködött becsülete és tisztessége felett, mindig gentleman volt és hogy közéletünkben ezután is ennek az emelkedett szellemnek kell uralkodnia. Nem tudom, mindezzel Ihogyan lesz Összeegyeztethető az, amikor ma nehéz viszonyok közt valaki vállalatot akar alapítani, hogy kenyeret adjon, mondjuk 5—6—7—8 keresztény munkásnak és ezt a vállalatot nem lehet létrehozni azért, mert az értelmiségi munkakörben — mondjuk — kereskedősegédnek, — ami már értelmiségi kört jelent, — vagy gépírókisasszonynak vagy könyvelőnek — zsidó vallásút akar állítani esetleg a saját családjából. Olyanokról lehet itt szó, akik ennek a magunk közt lex-Strasse-nek nevezett szabályozásnak áldozatai lesznek. Tegyük fel, hogj ezek összeülnek, egy kis vállalatot akarnak alapítani, vagy akad köztük egy gazdagabb rokon, aki azért alapítana egy ilyen kis vállalatot, hogy a törvénynek ezeket az áldozatait elhelyezze — esetleg külföldi tőke is állna rendelkezésre — avagy esetleg szó lehet egy olyan vállalkozásról, amely egészen különleges cikkeket gyártana és amely különösen az export szempontjából jön figyelembe s nem lehet megalapítani a vállalatot s nem lehet otl 7—8—9 keresztény munkást elhelyezni azért, mert a törvény megakadályozza, hogy az illető vállakozó a saját fiát, vagy a saját leányát, vagy egy közeli rokonát, vagy ennek a törvénynek valamilyen áldozatát ott gépírókisasszonynak, kereskedősegédnek, könyvelőnek vagy akár igazgatónak elhelyezze. Ez nem szolgálja a nemzet érdekét, ez ellentétben van azzal az igazsággal, amely szintén a miniszterelnöki expozéból csendült ki, amikor azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy kevés a tőkénk, ezért nem szabad a tőkét elijeszteni Miért ijesztik cl tehát a tőkét azzal, hogy ha most alapít valaki egy vállalatot, akkor arranézve mindjárt érvényesülni fognak ennek a törvénynek jogfosztó rendelkezései s az emberi szabadságba mélyen belenyúló, a munkaszabadságot elkobzó intézkedései 1 Ez külpolitikai szempontból is súlyos károsodásra vezethet. Ne gátoljuk meg a gazdasági élet lendületét, ím akadályozzuk meg új vállalkozások alapítását, hiszen amikor szörnyű nagy adóterhek alatt nyögünk, amikor egymilliárdos I'eruházással jönnek, az volna az ország eideke, hogy a vállalkozási kedvet fellendítsük. Jutalmat kellene adni és pártolni kellene azokat, akik vállalkozásokba kezdenek, e helyett a javaslat kegyetlenül lefogja a vállalkozó kezeí a nemzet és a keresztény társadalom erdeke ellenére is. Nem hiszem, hogy ha a t, kormány mindezt átgondolja, akkor elfogadja az előadó úr részéről ötletszerűen felvetett ezt a módosítást,