Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. amelynek igen káros következményei és kiha­tásai lehetnek. Nem tudom, hogyan fog" érvé­nyesülni akkor az az elv, amely szintén a mi­niszterelnöki expozéból csendült ki, amikor azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy (olvassa): »Fontos a nemzeti vagyonban való osztozkodás kérdése, de maradandó eredményt ezen a téren csak úgy lehet elérni, ha az, amin osztozko­dunk, nem lesz kevesebb, hanem több.« Hát hogy legyen több, ha egyszer ilyen intézkedé­seket teszünk? Egy vállalkozásnál, ahol 8—9 keresztény alkalmazott van, előfordulhat, hogy a vállalkozó szeretne az irodájába a családjá­ból valakit, fiát vagy a lányát könyvelőnek, gépírókisasszonynak vagy más állásra fel­venni, ezt azonban nem teheti meg, mert ha a 80—20%-os arányt mondjuk ki, akkor keres­kedősegédnek, gépirókisasszonynak, gépirónak, gyorsírónak vagy könyvelőnek először 80%-ban keresztény embert kell alkalmaznia. Lehet azonban, hogy ha a vállalat e miatt nem léte­sül, 8—9 keresztény munkás kenyérhez sem juthat. Nem tudom, hogyan lehet összeegyez­tetni ezt a miniszterelnök úrnak azzal a kije­lentésével, hogy mindenkinek a helyét az szabja meg a nemzeti társadalomban, hogy mennyire teljesíti kötelességét a nemzet iránt, milyen hasznos tagja a nemzeti társadalom­nak. Hiszen a társadalom leghasznosabb tagjai közé azok tartoznak, akik ebben a nehéz gazda­sági helyzetben is a vállalkozáshoz szükséges merészségükkel, életrevalóságukkal és hozzá­értésükkel új munkaterületeket hódítanak, új jövedelmi forrásokat nyitnak. Mégegyszer ismétlem, súlyos kihatása lehet ennek külföldi viszonylatban is. Hogy merjen idejönni külföldről a tőke, ha ilyen korlátozá­soknak vetik alá? Nem jön ide a külföldi tőke, ha a vállalkozó nem érvényesítheti szabadon gondolatait, ötleteit és tudását, amikor valami­lyen vállalkozást akar indítani, mert szembe­találja magát a törvény korlátozásával s így a vállalkozás meg sem születik. Kérem a mélyen t. kormányt, hogy most már új szisztémára átérve, — amelynek alap­elve éppen a belügyminiszter úr ajkáról hang­zott el, hogy t. i. minden módosítást megfontol­nak, amelyben, igazság van, — méltóztassék ezeket az életigazságokat megfontolni, s ehhez­képest az előadó úr által indítványozott mó­dosítást, amely nincs kellőképen átgondolva s amely módosítás keresztülvitelének, amint már kifejtettem, a legkárosabb következményei le­hetnek, méltóztassék elvetni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Farkas István: Szót kérek!) Farkas István képviselő urat illeti a szó. Farkas István: T, Képviselőház! Ennek a szakasznak tárgyalásánál különösképpen hang­súlyozni kell ia.z általános közgazdasági jelentő­ségű szempontokat. Ez a szakasz állapítja meg. hogy eery-egy vállalkozásban, egy-egy munkahelyen felekezeti szempontból hány ein­her íilkalmazható, 20%-e vagy 5%, csak a fele­k^zeti szempont tehát a döntő. B tatot ké­rek, álljunk meg itt egy percre, már csak azért is. mert a magyar iparról, a magyar munkáról, a magyar munka értékéről, a magyar munka versenyképességéről van szó. Ha felekezeti alapon tárgyaljuk a munkát, hn felekezeti alapon mérjük ki, hogy ki milyen felekezetű munkást alkalmazzon, ez nem azl jelenti, hogy felemeljük iparunkat, kereskedel­münket, nem azt jelenti, hogy versenyképessé, termékennyé tesszük a magyar munkát; ez csak ülése 1938 május 17-én, kedden. 617 úgy lehet, ha nem a felekezeti szempont, ha­nem a tudás, a hozzáértés, a " rátermettség irányadó a munkánál. Csak így lehet verse­nyezni, csak így lehet gazdasági életet fenn­tartani, ébrentartani, így lehet az országot naggyá, hatalmassá tenni. Ez a törvényjavas­lat pedig nem a szaktudást, nem a rátermett; séget, nem a .hozzáértést, hanem' a í'eleiiezetí s^mnontokat veszi alapul, (Propper Sándor: Bizony, a Bedeaux-mérnök nem kérdezi meg a vallást!) önök tehát a magyar ipart, a ma­gyar kereskedelmet, a magyar tudást ölik meg ezzel a javaslattal, (vitéz Benárd Ágost: Maga sem hiszi!) Nem a szakképzettség, nem' a ráter­mettség, hanem a felekezet lesz a döntő szem­pont abban, hogy hány embert milyen helyen ni kai m ázzanak. Bocsánatot kérek, ezt nekem el kellett mondanom, mint magyar iparosnak, mint a magyar közgazdasági életet i»merő tmbemek. el kellett mondanom azért, mert önök igenis útját vágják annak, hogy a magyar ipar, a magyar kereskedelem, a magyar tudás szaba­dom természetes módon fejlődhessék. A szakaszt nem fogadom el. ( Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni'^ (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyrniniszter úr 'óhajt szólni! Mïkecz Ödön igazságügymiiiisiter; Mélyen t. Képviselőház! Rupert Rezső igen t, képvise­lőtársam új rezsimről beszélt és a miniszterel­nök úrnak a páriáméntlben mondott beszédéből idézett indokokat (Propper Sándor; Nem új ez, csak megfejelt, olyan, mint a fejelt csizma!) az általa előterjesztett módosító indítvány megokolására. Azt hiszem, a miniszterelnök úr egy pillanatig sem hagyott kétséget a tekintet­ben, hogy abban a (kérdésben, amely a társa­dalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatá­lyosabb-biztosítását érinti, teljes mértékben íenntartja az előző kormány álláspontját, fean­tartia pedig azért. mert. ez az álláspont töké­letesen megfelel a nemzet érdekeinek. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Rupert Rezső: De az ország elfáradt már ezek­ben a dolgokban!) Azt méltóztatott mondani, hogy az előter­jesztett módosító indítványokat most már meg fogjuk, fontolni. Azt hiszem, a múltban is ugyanez történt, a leig-nagyobb objektiviííátssal, tárgyilaigoisisággal vette fontolóra a kormány az előterjesztett indítványokat. Ebben ia kér­désben kellő megfontolás . után az előadó úr módosító indítványát találjuk helytállónak és éppen eeért kérem, méltóztassék a bizottsági ielentés szövegét elfogadni. Ami az indtíványnak azt a részét illeti, amelyre Rupert képviselőtársam külön is ki­tért, hogy a minisztériumok nem kívánnak a tekintetben rendelkezni, hogy személy szerint kiket alkalmazzanak a vállalatok, ez természe­tes; a múltkor közbeszólás formájában is vol­taim bátor ezt meigerősíteni. Kétségtelen, hogy pl- agy pászkaüzemmél, vagy más ilyen feleke­zeti ipari üzemnél semmiféle arányszáimot al­kalmazni nem kívánunk, vagy például, ahol kegyszereket állítaina'k elő, amely 'kegyszereik felekezeti célokat szoilgálniaik, (Rupert Rezső: Es a kórházak?) de azt 'hiszem, ez annyira ma­gától értetődik, hogy nem szükséges e tekin­tetben külön intézikedést tenni. Anni azt illeti, hogy ezeknek az intézkedé­seknek a. révén a 'munka becsűléte sérelmet szenvedne, azt hiszem, ezt talán nem méltózta­tik teljesen átgondoltan mondani* mert hiszen

Next

/
Oldalképek
Tartalom