Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-314

Az országgyűlés képviselőházának 31 &. digi üzemviteli politikával való erőteljes szembefordulást jelentene ennek az elvnek keresztülvitele, mert ma Magyarországon százszorosan bűn az embereket kenyértelenné tenni, viszont fokozott szociális parancs: munkát és kenyeret teremteni azok, számára, akik ebben az országban munkát és kenyeret követelnek és kérnek. A másik kérésem ugyancsak a munkáltatók felé szól: ne engedjék most a 20 és 80%-os arányszámok bedobásával megbontani a munkavállalók egységét, megbontani és szétrombolni a munkafegyelmet. Súlyos jelenségek egész sora szól a mellett, hogy vállalatokban, üzemekben és irodákban az 1918-as év utolsó hónapjaira és az 1919-es év első hónapjaira emlékeztető jelenségek vannak. És ha végre akarják itt hajtani az ötéves tervet, tba itt építést és nem rombolást akarnak, akkor meg kell szüntetni, ki kell küszöbölni ezeket a jelensé geket és azt a választóvonalat, azt a drótakadályt, amelyet ez a törvényjavaslat akarvaakaratlanul a munkavállalók két csoportja között felekezeti szempontból felállít — mondom, ezeket a vállakózásnak kell láthatatlanná és' érzékelhetetlenné tenni, — mert úgy, hogy folytonosan arányszámokat csinálnak, úgy, hogy az alkalmazottak állandóan egymás származását vagy pedig születési anyakönyvi adatainak keltét vizsgálják, dolgozni, termelni, munkát végezni nem lehet. A kormány felé is van egy igen nyomatékos kérésem. Az államhatalom itt a gazdasági életben olyanmérvü operatív beavatkozást hajt végre, amelynek kihatásai ebben a pillanatban még felménhetetlenek. Negatív jellegű ez a beavatkozás, mert hiszen nem munkaalkalmakat szaporít, még csak nem is helycserét csinál, hanem helyet teremt, de úgy, hogy azok, akiknek helye elfoglaltatik, a semmibe, a nincstelenségbe kerülnek. Az államhatalomra eme negatív jellegű beavatkozása kapcsán az a kötelezettség hárul, hogy próbálja ezt a negatív jellegű, ezt a kenyérfosztó jellegű beavatkozását pozitív szociálpolitikai intézkedésekkel legalább is enyhíteni és az így teremtett állapotot elviselhetővé tenni. Én négy csoportra osztanám azokat a szociálpolitikai jellegű intézkedéseket, amelyeket meg kell és meg lehet tenni. Ajánlom ezeket a szempontokat elsősorban az új kormány és a társadalombiztosítási kérdések részleteiben is járatos belügyminiszter úr figyelmébe. A magánalkalmazottak társadalombiztosítását most kell átalakítani nyugdíjbiztosítássá. Hogy a kettő között mi a különbség, azt nem. szükséges itt, ezen a helyen ismertetnem. Csak egyre mutatok rá: 1929 januárja óta, mióta nálunk ez a társadalombiztosítási rendszer megvan, nagymértékben fejlesztették magánalkalmazottaik nyugdíjbiztosítását Romániában és Jugoszláviában, s messze, a magyar társadalombiztosítás fölé fejlesztették azt Csehszlovákiában. Az ottani alkalmazotti nyugdíjbiztosítási szolgáltatások a magyarországinak kb. az ötszörösét teszik ki. S hogy ez a körülmény mit jelent szociális és politikai hatásában, azt talán nem kell itt a Ház plénuma előtt külön aláhúznom. Az első feladat tehát a magánalkalmazottak számára nyugdíjbiztosítást teremteni a társadalombiztosítás helyett. A belügyi kormányzat e tekintetben kell, ihogy revokálja elődjének helytelen intézkedéseit. A belügyi kormányzat megakadályozta azt, hogy a ma gánalkalmazottak nyugdíjbiztosításának szükülése 1938 május 17-én, kedden, 615 séges biztosításmatematikai felülvizsgálata az első öt esztendő után megtörténhessék. Nem lehet várni 1940-ig. Nem lehet várni addig, hogy ez a revízió 115—120.000 biztosított adatain ak felülvizsgálása nyomán megtörténhessék. Ép pen ezért arra kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék utasítani a Magánalkalmazottak Nyugdíjbiztosító Intézetét, ihogy rendelje el haladéktalanul ezt a biztosításmatematikai revíziót, amelyből egy magasabbszellemű és magasabb teljesítőképességű magyar alkalmazotti nyugdíjbiztosítás születhetik meg. Bocsássa a szükséges anyagi eszközöket a Mabi. rendelkezésére, s adjon erre a célra, ha kell, 100—150 állásnélküli diplomás fiatalembert átmenetileg, mert ez legalább félesztendei nehéz munka, és ha ilymódon ez a munkálat elvégeztetett, ki fog^ derülni, amit a szakemberek tudnak, -hogy lényegesen fel lehet emelni a ma gánalkalmazottak nyugdíjellátását; tegye meg ezt haladéktalanul, gyorsan és erőteljesen. Harmadik kívánságom az, hogy azok «zá mára, akik most az állami beavatkozás folytán hagyják el és kénytelenek elhagyni munkahelyüket, tegyék lehetővé, hogy megkaphassák már most a rokkantsági vagy öregségi ellátást, abban az összegben, abban a kiméretbeu, ami nekik járna abban az esetben, ha nem lendítik ki őket pályájukból, ha hagyják őket nyugodtan dolgozni íróasztalaik, vagy rajzasztalaik mellett, mert nekik joguk van arra a magasabb összegre, amelyet az esztendők vároniányának növekedésével szereztek volna meg s ha a kormányzat beavatkozására nem lódítják ki őket a munkaasztal mellől. Ez a revízió ebben a vonatkozásban szükséges és nélkülözhetetlen. Azoknak a fiataloknak a számára pedig, akiknél az állásvesztés legalább is ezen a pályán a végleges kenyértelenséget jelenti, — inertt az 5%-og numerus clausus a felvételnél numerus nullus és nem lehet húsz ember felvételéhez (kötni egy ember felvételét, — egyszerűbb és világosabb volna annak a kimondása, hogy új alkalmaztatások lehetetlenné váltak. Ezeknél a fiataloknál tehát, akik állásukat elvesztik és még nincs annyi várományuk, amely nyugdíjszerű életjáradékra adna jogot, méltóztassék intézkedni, hogy a társadalombiztosítás során befizetett járulékaikat visszakapják, mint ahogy visszakapják a munkafolyamatból végképpen távozó női biztosítottak férjhezmenésük esetében, ha férjhezmenetelük után egy esztendeig munkát nem vállalnak. Lehet, hogy mindez terhet jelent és áldozatokat involvál, de nem lehet áldozatokat csak egyoldalúan azoktól várni és kérni, akik most esztendők alatt, de lehet, hogy hamarább is, munkanélküliekké válnak. Ha a törvényhozás egyik kezével kenyeret vesz el, próbáljon legalább szociálpolitikai ellenszolgáltatást adni a másik kezével szűk körben és bizonyos fokig, mert ezt kívánja a magasabbrendű igazság és a szociális etika részbeni érvényesítése. A szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Kupert Rezső: T. Képviselőházi A vitának ebben a stádiumában a szakaszhoz csak gyakorlati szempontból kívánok hozzászólni és pedig két irányban: egyrészt az előadó úr módosítását, másrészt pedig az általam benyújtott módosításokat illetően. Azt hiszem, az én benyújtott módosításaim nem veszítették el aktualitásukat azzal, hogy a szakasz visszautasíttatott a bizottsághoz. A házszabályok 150. 89*