Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

34 Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése, 19S8 április 26-án, kedden. ságot felismerjük, mi ennek a következménye

1

? Nam az, hogy vériheboruló széniekkel és az indulatnak átadva magunkat oselefced jóink, hameim az, (hogy józan megfontoltsággal együttesen viagy egymás mellett próbálj uk meg, hogyan tudunk lámpát gyújtani a, sötétfcn, hogyan tudunk kijutni ebből a káoszból, amelybe résziben önhibánkon kívül, iréiszben saját hibánkból keveredtünk bele. Aimint mondóim, az ingó nagytőke uszított a földbirtok ellen, a földbirtok uszított az ingó nagytőke ©Hen;, a harmadik és legnagyobb hiba, pedig az volt, hogy a valósiágiban nem történt stelmimi. Látszatintézkedések törtiéntek,, de a dolgok .mélyéig hatoló, komoly neformiokat jelentő intézkedések .egyáltalán nam. történtek. (Ügy van! Ügy wun! half elől.) A tettek ás a szavak között soha sehol meni volt nagyobb szakadék, mint nálunk a közelmiultban. {Ügy van! Ügy van! bal felől.) A korlátlanul szab adj ára eresztett fantázia, óriási szólamok és hallatlaniul erős frázisok »mellett a valóságban szánalmasan kicsiny miag. Ez az ellenitlét idézte elő ezeket az állapotokat ós ha imiost lanra^ gondolok, hogyan leihet levezetni ezt iá feszültséget, amely kétségtelenül imegvan, (hogyan lehet ebben az országiban .egészséges atmoszférát előidiézni, amely lalkaíanas lesz a .nagy feladjatok megoldására, akkor nem tudók xuiást mondani, mint azt, hogy párhuzamosan kéltféle intézkedést kell '.megtenni. Sürgősebb, de kavé|sbbé fontos és önmagában értéktelen a rendőrig intézkedések megtétele. Ezekre a rendőri intézkedésekre szükség van, (mert .egy pillanatra sem szabad bekövetkeznie annak, bogy az utca hangulata befolyásolja a kormányzat és a törvényhozás munkáját. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) A rendfenntartó szerveknek tehát energikus kézzel meg kell fogniok a kormánykereket, addig, amíg azt még lehet. Azt mondottam a rendőri intézkedésekről, hogy ezek magukban véve értéktelenek. Ha csak rendőrrel akarunk rendet csinálni, ez nem fogja a kérdéseket megoldani, ez eredménytelennek fog bizonyulni .és akkor még veszedelmesebb lesz a kiábrándulás és az Öszszeomlás. A rendőri intézkedésekkel párhuzamosan tehát mélyreható szociális reformokat kell sürgősen megvalósítani, (fölénk helyeslés.) T. Ház! Nyolc határozati javaslatot terjesztek elő, amelyek a független kisgazdapárt felfogása szerint nagy mórtékben alkalmasak a szociális feszültség levezetésére. Első számú határozati javaslatom ekként szól (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt olyan törvényjavaslatnak három hónapon belül leendő benyújtására, amelynek tárgya: Mindazon ipari vagy kereskedelmi vállalatok, amelyek az állam részéről vámvédelem, adóelengedés vagy mérséklés, vagy _ hasonló természetű intézkedés folytán anyagi előnyöket élveznek, a. Pénzintézeti Központnak ugyanolyan kötelező ellenőrzése alatt állnak, mint a pénzintézetek. Ezeknél a vállalatoknál az adóalap a Pénzintézeti Központ által ellenőrzött mérlegben, valamint nyereség-veszteségszámlában megállapított vagyonnal, illetve nyereséggel egyenlő.« T. Ház! En elismerem, hogy az 'iparfejlesztés érdekéiben a magyar iparnak bizonyos vámvédelmet kell biztosítani, elismerem azt, hogy a négyzetkilométerenkénti közel r 100-as népsűrűség mellett az agrikultúra többé nem

1 alkalmas arra, hogy a lakosságot eltartsa, küvádlott az ügyész ellen eljárást? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha valaki azt állítja, hogy a vádlottnak ehhez joga van, jogi analfabétizmus, amit mond. (Hubay Kálmán: Nem a vádlottnak van joga, az ügyésznek nincs joga rágalmazni! — Iíassay Károly: Így nem lehet be szelni, hogy az ügyész rágalmaz! Ez mégis csak képtelenség! — Bródy Ernő: Állami hivatalnok! — Br. Berg Miksa: Érdekes, a kormí'rypárt nem védi meg a bíróságot, hanem hallgat! — Malasits Géza: Nekik csak kell az ügyész! —Nagy zaj.) T. képviselőtársam, én a kormány jelenlévő tagjának arcán látom, hogy megvédik az ügyészt. Most látszik, hogy a kormánypárton komolyan átérzik, miről van szó és nagyon jól tudják, hogy lehet világnézeti különbség az emberek között, lehet különféle alkotmányrendszerekről beszélni, de sohasem a forma a fontos, hanem mindig a lényeg, ellenben az anarchiát nem szabad mesterségesen kitenyészteni. (Helyeslés. — Hubay Kálmán: Igaza van!) Bármi történjék az országban, annak csak törvényes formában szabad megtörténnie, mert t. képviselőtársam, ha ezekben a történelmi pillanatokban mi megint gyengék leszünk és megint a lovak közé dobjuk a gyeplőt, (Hubay Kálmán: Teljesen igaza van!) ha megint falevél-kormányok lesznek, amelyeket, az áradat sodor magával, akkor menthetelenül elveszünk. (Hubay Kálmán: Teljesen igaza van!) Kettőnk közül valamelyikünknek igaza van. (Hubay Kálmán: Ebben mind a kettőnknek igaza van!) Jobbnak tartom ezt a megkülönböztetést, (Folytonos zaj.) mert komoly magyarázatát még adni nem tudjuk, de majd el fog dőlni legközelebb, hogy melyikünknek van igaza. (Hubay Kálmán: Mind a kettőnknek!) Lehet, hogy mind a kettőnknek igaza van, de ez majdnem abszurdum. Az azonban bizonyos, hogy semmiesetre sem lovagias eljárások során, semmiesetre sem provokációk során és semmiesetre sem a tárgyaló segédek jegyzőkönyveiben fog ez eldőlni, hanem a történelem majd másképpen fogja megmutatni, hogy az evolúciónak vagy revoluciónak van-e igaza. (Hubay Kálmán: Csak evolúció van! — Zaj a baloldalon. — Fábián Béla: De hát ez forradalom! — Horváth Zoltán: Ha az ügyészt provokálják, az révolució! — Hubay Kálmán: Dehogy! Az lovagias eljárás! — Nagy zaj és mozgás a baloldal npi T. Ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Most egészen röviden történelmi visszapillantást okaitok vetni az elmúlt néhány évre. Az etonélt években tulajdonképpen versenyfutás indult mleg a

1 földbirtok és az ingó nagytőke között. E(gy történelmi pillanatban mindkettő rádöbbent arra, hogy az állapotokat — úgy, ahogy vannak — nem lehet tovább fenntartani. Miind a kettő r miagátl akarta védeni és a földbirtok — ne méltóztassék rossznéven venni, de tényleg így volt —^kijátszott bizonyos [hangulatot az ingó nagytőke, különösen annak zsidó kép viselői ellen; az ingó nagytőke pedig, hogy önmagát védje, uszított a földbirtok ellen. Azt hiszem nem tévedek, ha imiegállapítom, bogy mindkét akció telibe talált: ma imóp* ott tartunk, hogy tartósan sema nagybirtokot, sem az ingó nagytőke mai pozícióját nem lehet itt többé megvédeni és az a bizonyos szociális átalakulás, amely addig lógott a levegőben, amíg már mindenkinek a meggyőződésévé vált, előbb vagy utóbb be fog következni. Ha ezt az .igaz-