Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-308
394 Az országgyűlés képviselőházának kijelentést az én jelenlétemben tette az igen t. képviselőtársam, igenis kell, hogy felszólaljak ez ellen a mondat ellen és a frivolitásnál is súlyosabbnak ítéljem. Mindenesetre a nemzet véleményére bízom 1 , hogy miképpen ítéli el ezt a mondást, eltekintve attól, hogy képviselőtársam megfeledkezik aannak a sok munkásnak és kistisztviselőnek a munkájáról, akik épp úgy, sőt jobban hozzájárultak ennek a nemzetnek felépítéséhez és itt, azt hiszem, éppen a szociáldemokratapártnak lett volna f köteles. sége' ebből a szempontból a munkásság védelmére kelni, amelynek legnagyobb részben köszönhetjük ennek a nemzetnek a fennmaradását. (Propper Sándor: Már bizonyosan teleszítta magát! — Rajniss Ferenc: Propper képviselő úr, maga a legnagyobb nyilas propagandista! Magára néznek és rögtön nyilasok lesznek! — Derültség. — Elnök csenget. — Propper Sándor: Fog még maga a Népszava ajtaján kopogtatni, mint ahogyan már kopogtatott^ _ Fog még maga előszobázni! — Zaj. — Rajniss Ferenc: De nem önnél! — vitéz Csicsery-Rónay István: Mégegyszer nem lesz itt vörös forradalom! — Fábián Béla: Remélem, semmiféle forradalom! — Zaj. — Propper Sándor: Ha lenne, Rajniss benne lesz, mert mindenben benne van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! n Baross Endre: T. Ház!.Ez az állítás elsősorban is nem felel meg a tényeknek, mert sem a magyar ipart, sem kereskedelmünket, sem pedig hiteléletünket nem a zsidóság teremtette meg, nem beszélve a sajtóról, amelyet szinten nem a zsidóság teremtett meg. (Rupert Rezső: Akkor miért fogják rá az indokolásban? -rPropper Sándor: Az indokolás ebből indul ki! Egy teljes oldalon!) Az indokolás azt mondja, hogy elfoglalták a helyeket, elfoglalták a pozíciókat, amikor mindezeket már magyarok megalapítottak. Az indokolás helyesen állapítja meg, hogy ezeket a megalapított helyeket elfoglalta a zsidóság. (Rupert Rezső: Azokat nem foglalta el, amelyeket keresztények alapítottak! Abban nyugodt lehet!) A zsidójavaslattal kapcsolatban sok helyről halottunk és előttem szólott t. képviselőtársam is célzott azokra a mozgalmakra és tendenciákra,' amelyek állítólag a hazai németség 1 részéről merülnek fel. (Zaj.) Sokan szeretik úgy beállítani ezt a törvényjavaslatot,^ (Zaj.) hogy ennek törvényerőre való emelkedése esetén a németség kerülne majd annak a zsidóságnak a helyére, amelyet ez a javaslat ki akar küszöbölni az egyes állásokból és pályákból. A magyarság és a hazai németség közé éket verni, azt hiszem, teljesen felesleges igyekezet. Ez ellen, mint olyan kerület képviselőjének, ahol a lakosság nagyobb rész németnyelvű és vérségileg is német, a legteljesebb mértékben tiltakoznom kell. (Rupert Rezső: Ezt senki sem akarja tenni!) Tiltakoznom kell ez ellen, ha akár a sajtóban, akár egyes közbeszólásokból azt látom, hogy igenis ilyen ékverési tendencia van. De ezt az ékverési tendenciát helytelenül akarják . kiegyensúlyozni éppen egyes német származású vezetők, akiknek számára ez a vezetés inkább politikai és üzleti foglalkozássá devalválódott. Éppen ezérít nekem, mint magyar embernek kötelességem ez ellen az ékverés ellen a leghatározottabban tiltakoznom. Igen t. Ház! Már egy századdal ezelőtt történt ékverés a németség és a magyarság között, amikor a bécsi hatalom akevésbbé kultú308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. rált oláh és horvát népeket a magyarság ellen uszította, (Fábián Béla: Többször! A Hóra- és Kloska-lázadás is ezért volt!), ellenünk izgatta. Amikor a nemzetnek ezt a szomorú történetét itt ma, ebből a szempontból idézem, meg keli azt is jegyeznem, hogy ez a német hatalom nem egészen egy század elteltével íme letűnt Európa színpadáról. De az a németség, amely ebben az országban évszázadok óta szorgalommal és becsületesen dolgozik, nemcsak magyarnak vallja magát, hanem, nagyrésze teljesen magáévá tette a nemzeti gondolatot, amely á törzsökös magyar lakosságnak is eltölti a lelkét. (Rupert Rezső: Ez talán a legkevesebb! Csák Örülnénk, ha magyarul is tudnának jól!) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy arra kérjem a t. Ház tagjait, hogy ezt az ékverést teljes mértékben szíveskedjék elhárítani maguktól. (Helyeslés a jobboldalon.) A javaslatban van egy olyan rendelkezés, amely a sajtókamaráról szól és méltóztassanak megengedni, hogy a zsidókérdéstől eltekintve, ezzel a kérdéssel is foglalkozzam, nemcsak mint képviselő, hanem mint a Magyar Agrárujságírók és írók Országos Egyesületének elnöke is, amely egyesület éppen ezekből a - szempontokból _ kiindulva, amelyek a kormányzatnak a sajtókamaráról szóló rendelkezésében foglaltatnak, ez előtt másfél esztendővel alakult meg és teljesen a sajtó etika alapjára helyezkedve folytat komoly, de kevésbbé reklámszerű és üzletszerű munkásságot. Ami kor a sajtókamarában helyet kér magának a Magyar Agrárujságírók és írók Országos Egyesülete és ebben az ügyben már felterjesztést is küldött az illetékeseknek, akkor kötelességszerűen foglalkozom itt az ország színe előtt is ezzel a kérdéssel, kérve a kormányzatot, hogy az ebben a felterjesztésben foglalt kéréseket tegye magáévá. A magyar agrár társadal ómnak sajnos, nincsen napilapja. A jelenleg létező ujságíróegyesületek főleg napilapok újságíróit foglalják magukban, de kimaradtak belőlük azok az agrárius és szövetkezeti újságírók, akik már évtizedek óta foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, ezeket alapos tanulmány tárgyává tették, ex as se évek és évtizedek óta tanulmányozták. Amint említettem, a magyar agrártársadalomnak sajnos, napilapja nincs, a magyar agrárkérdések tárgyalása heti vagy havi folyóiratokra és közleményekre szorítkozik és ha vannak is napilapok, amelyek mellékesen, időnkint foglalkoznak agrárkérdésekkel, ezek még mindig nem pótolják az agrársajtót, amelynek ebben az országban meglehetősen nagy múlttal és nagyon előkelő hellyel kellene rendelkeznie. Amikor felterjesztésünket megküldöttük a kormányzatnak, különösen azzal foglalkoztunk, hogy időszaki vagy nem időszaki lapok szerkesztői csakis kamarai tagok lehetnek. S ha végignézzük a magyar agrár-ujságirodalmat, azt látjuk, hogy egy ilyen rendelkezés meglehetős sérelmet jelentene azoknak az agrárujságíróknak, akik ugyanegy időben az agrárin tézmények tisztviselőiként is szerepelnek. A legtöbb magyar agrárujság és sajtóorgánum szerkesztői egyúttal tisztviselői is egy-egy hivatalos agrárintézménynek és azt hiszem, hogy így nemcsak sérelem esne ezeken a tisztviselőkön és újságírókon, hanem azt hiszem, a magyar agrárizmus is sokat veszítene, ha ezeket a tisztviselőket a sajtókamarába nem engednék be és lapszerkesztéssel nem foglalkozhatnának. (Rupert Rezső: Azért nem kell ilyen javaslatot idehozni!) Felter-
