Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának jesztésünkben külön felhívtuk az igen t. kormány figyelmét erre a ferde helyzetre, megjegyezvén azt, hogy az elvet, mint olyat, helyeselni vagyunk kénytelenek, de azt hisszük, hogy az elv fenntartása és helybenhagyása mellett is lehet ezeket a sérelmeket orvosolni. A sajtókamara szempontjából van még egy aggálya egyesületemnek és pedig az, hogy a kiadói érdekek! a sajtókamarában túlzott fölénybe kerülhetnének az újságírói társadalommal és az eszmével szemben. Amikor sajtókamaráról szólunk, helyesnek tartjuk, ihogy a kiadó' is, mint olyan, helyet foglaljon a sajtókamarában, de amikor ennek a sajtókamarának a felépítése a végrehajtási utasítás szellemében megtörténik, kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni az igen t. kormányzatot arra, hogy a kiadót, mint pénzügyi forrást —- bár szükséges, hogy értékes munkája, a sajtókamarán belül érvényesüljön — a jövőben ne engedje túlzott mértékben érvényesülni. (Rupert Rezső: Szóval a pénzét azt odaadhatja!) Amikor a sajtókamarának az újságírás szempontjából való megoldását egyesületünk bizonyos kritika tárgyává tette és kérésekkel fordult a kormányzathoz, ugyanakkor a legteljesebb mértékben helyeselte a törvényjavaslatban foglaltakat. Méltóztassék végignézni a magyar sajtón, tessék megnézni azt az ú. n. szaksajtót, amely a legutóbbi esztendőkben teljesen szakképzetlen fiatal ujságírógárdával ax élén, intervjú formájában személyeket, családokat támadhatott meg. Amikor egyesek ellen írott cikkekért 15—300 pengőt fizettek egyes ú. n. újságíróknak, amikor közéletünket — amely a betű iránt ma különösen annyira fogékony — teljesen dezorganizálta ilyen újságírói manőver vagy bizonyos személyek ellen való újságírói összefogás, akkor nekünk, mint a magyar agrár-ujságíróegyesületek vezetőinek köteleségünk, hogy ezt a saj fókám arát, a kormányzatnak erre vonatkozó intézkedését a legteljesebb mértékben támogassuk. Ezzel kapcsolatban külön fel kell hívnunk a figyelmet az agrár-ujságírás fontosságára és az újságírók képesítésére. Ez különösen a magyar agrár-ujságírókra vonatkozik és vonatkozik arra az újságírói osztályra^ amely évtizedek óta a magyar föld szeretetét veti papírra, minden anyagi és minden gyors gazdagodás reménye nélkül. Az a magyar agrárujságírói gárda, amely a magyar föld szeretetéből egy egészen kijegecesedett, kikristályosodott magyar agrárhitet is teremtett az évtizedek során, kell, hogy a legteljesebb mértékben üdvözöljön egy olyan javaslatot, amely javaslat, ha jól megfogják a kérdést, ugyanezt az agrárhitet, ugyanezt a nemzeti gondolatot van hivatva védeni és biztosítani. Igen t. Ház! A kamarai javaslattal kapcsolatban azt a tiszteletteljes kérést is tolmácsoltuk a kormányzatihoz, hogy amennyiben a végrehajtási utasítás a különböző szakmák számára szakosztályokat biztosítana, a magyar agrár- és szövetkezeti gondolat számára is találja meg a módot, hogy egy ilyen szakosztálya külön biztosittassék. A magyar agrárgondolat, hozzávéve a magyar szövetkezeti gondolatot is, sokkal tágabb fogalom, mint egy egyszerű szaklap fogalma, amely lehet egy nagyon tisztes iparnak, lehet egy nagyon tisztes kereskedői rétegnek a szaklapja, de a magyar agrárizmus, a magyar szövetkezeti gondolat — méltóztassanak megngedni — nemcsak egy foglalkozási ágnak a gondolafa. a magyar agrárizmus a magyar földnek a hite, a magyar 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 395 szövetkezeti gondolat a magyar keresztény összefogásnak egy formája, egy átütő alakja, amelyet a sajtóban éppen ezért fokozottabb mértékben szükségesnek tartok védeni ós e védelem céljaira a sajtókamarában ezért egy egészen elütő, hogy úgy mondjam: kiemelkedő helyet kívánunk biztosítani. Igen t. Ház! Amikor egy ilyen sorsdöntő és a magyar nemzet részére korszakalkotó javaslattal állunk szemben, nekünk, magyar agrárujságíróknak is a legteljesebb mértékben kell támogatnunk a kormányzatot. Mi ezt a támogatást írásban is beküldöttük és az agrárujságírók megbíztak, engem, hogy ezt >a támogatást itt az ország színe előtt is a kormányzat tudomására 'hozzam. Akkor, amikor megállapítom, mint képviselő is, egy Ihosszű szakírói agrárujságírói múlt után, hogy végre látok egy javaslatot, amely a magyar föld szereit étéből táplálkozó újságírói társadalomnak és szerény .magamnak is kielégülést jelent, méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam azt is, liogy a kormányzat ezzel a javaslattal a magyar agrártársadalom számára is 'biztosítékot nyújt. Niem hallgathatom el, hogy az utóbbi időben nagyon sok agrársajtótermék burjánzott fel" ebben az országban, amely agrársajtó inkább politikai célokat, részben önös üzleti célokat rejteitt magában és akart megvalósítani, amely legtöbbször talán a Tébe.-listán való szereplése révén ismeretes, mintsem azzal, amit tőle a magyar agrárnépesség megkívánhatott volna és amit meg kell, hogy kívánjon. őszintén megvallom, hogy a magyar falusi népnek ma teljesen hiányzik igazi agrársajtójaTeljesen hiányzik az az agrársajtóorgánum, amely az ő mindennapi kérdéseivel foglalkoznék. Teljesen belekényszerül akár politikai, akár más célok segítésébe és nagyon helyesnek tartanám, ha a kormányzat egy olyan objektív és a magyar agrárcélok szolgálatába állítandó sajtóorgánumról gondoskodnék, amely mentes minden üzletszerű, vagy egyéni politikai céloktól. Bízva abban, hogy ez a javaslat nemzeti szempontból, a magyar föld szempontjából tisztultabb légkört fog biztosítani, belekapcsolódik abba a programmba, amelyet boldogult Gömbös Gyula 1933-iban lefektetett és azt a zászlót fogja követni, amelyet ő tartott először kezében és amelyet mi, mint hűséges katonái követünk: ebben a reményben ezt a javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik M&tolcsy Mátyás képviselő úr! Matolcsy Mátyás: T. Ház! A magyar élet nagy fordulópontjához következett el, amikor az országgyűlés elé került a zsidókérdés rendezéséről szóló törvényjavaslat. Ez világosan mutatja, hogy az 1938. év Magyarországon is a nagy átalakulás^ előestéjét jelenti. Ez a kérdés, amely olyan éles vitát és olyan heves csatákat szült ebben a parlamentben, azt mutatja, hogy rendkívüli erők ütköznek meg ós meggyőződésünk, hogy ebből a küzdelemből egyedül és kizárólag a -magyar fajta kerülhet kü győztesen. Az elmúlt század gazdasági liberalizmusának számlájára igen sok nagy értéket, az egész civilizáció fejlődését, a nagyvárosok kiépülését, az ipari és kereskedelmi organizáció kiépítését írhatjuk, de ugyanennek a liberális gazdasági felfogásnak a számláját terheli az a szörnyű faji mérleg, ,. amely a 'háború kitörése előtti években előállt 57*