Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-299
Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 31 kint lakom Angyalföldön, tehát proletárlakta vidéken, és látom ott, hogy a háztulajdonosok egyszoba-konyhás lakásért havi 40—16—50 pengot kérnek. Méltóztassanak elképzelni, hogy Budapest munkásságának 70%-a heti 30 pengőn alul keres. Tessék elképzelni ehhez ezeket a szörnyű lakbéreket! A Kormányzó úr jubileuma alkalmából elhatározta a Ház, hogy az Oti.-val építtet Kőbányán, az Óhegyen egy Horthy Miklós-telepet, egy nagyon szép, egészséges, ezerlakásos munkástelepet. Tíz esztendőnél több idő telt el azóta és még egy kapavágás sem történt, (Úgy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) a bürokrácia marakodik és civakodik rajta és futbaltt játszanak vele. A pénzügyminisztérium egy rúgással átküldi a dolgot a belügybe, a belügy átteszi az Oti-hoz, az Oti. a fővárosnál tárgyal. így múlt el több, mint tíz esztendő és ebből a telepből semmi sem lett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: De a gólt a közönség kapja! — Bródy Ernő: Pedig a fedezet is megvan!) Egyetlen kapavágás sem történt még, pedig nem is kellene ebből az összegből egy fillért sem kihasítania az Oti.-nak, minden megvan már erre, a fedezet ki van jelölve; nem kellene más, mint a miniszter úrnak egy erélyes gesztusa, hogy végre-valahára meginduljon az építkezés. De ugyanígy van a dolog a vidéken is. A vidéken előterjesztésre az egyik törvényhatóság elhatározza egy Szent István-telep létesítését, a (másik elhatározza egy Szent Jeremiás-telep építését, — a szentek dolgában nem vagyok valami jártas, de a legtöbbször mindig találnak valami szentet, akit segítségül hívnak — elhatározzák, hogy egy olyan munkáslakás-telepet állítanak fel, amely mintául szolgálna, egyúttal pedig a sokgyermekes családapáknak hajlékot nyújtana. A törvényhatóság, ezt elhatározza, a fedezetet is bemutatja; akkor elküldik a dolgot Pestre a belügyminisztériumba, a belügyminisztériumban kiteszik az ügyet az idők érlelő hatásának, aztán átküldik a pénzügyminisztériumba, a pénzügyminisztériumban három miniszteri tanácsos, meg négy referens kotlik irajta egy félesztendeig, azután visszaküldik a belügybe, a belügy elküldi a számvevőséghez és közben évek telnek el, amíg egy ilyen telep építéséhez hozzá lehet látni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne csodálkozzanak azon, ha a nép a maga módja szerint esetleg brutálisan, de egy más rendszert kíván, egy olyan rendszert, amely gyorsan, hatásosan dolgozik. Nem igaz az, hogy a parlamentáris rendszer lassú, oiem igaz az, hogy a parlamentáris rendszer imellett a munkák lassan mennek. A képviselőház gyorsan dolgozott, amikor megszavazta a Horthy Miklós-telepet; arról azután nem tehet a képviselőház, hogy a végrehajtás során a bürokrácia elamerikázza az egész dolgot. A törvényhatóságok a megmaradt pici kis, szűk önkormányzat alapján nagyon jó lélekkel és nagyon meleg emberi érzéssel elhatározzák munkásházak építését; ők arról azután nem tehetnek, hogy a különböző minisztériumokban 5—6 évig hever az az akta, amíg végre-valahára (Bródy Ernő: Nem történik semmi!) kikerül onnan. Arra kérem a miniszter urat, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál legyen tekintettel ezekre >a dolgokra és különösen az építkezést vegye nagyon figyelembe, mert az több, mint 40 iparágat foglalkoztat. Ma a magánépítkezés úgyszólván teljesen szünetel. A legutóbbi építési bizottsági ülésen Budi talán két háromemeletes ház építését engedélyezték, a többi engedély földszintes házak és villák építésére vonatkozott. Vidéken^ pedig egyáltalában nem épül semmi. A munkás neim vándorolhat ki, neki itt kell maradnia nyomorúságos ínségsegélyen, itt kell szétzüllenie és ami (munkatöbbletet ez a javaslat juttatna, azt fölös számmal ellensúlyozza a munkanélkülieknek az a nagy iserege, amely éppen az építkezési tevékenység hiányossága folytán válik munkanélkülivé. T. Képviselőház! Ezeket voltamibátor a (miniszter úr figyelmébe ajánlani. Figyelmébe ajánlom főképpen azt, hogy a honvédelmi rendeléseknél is és az útépítésnél is, általában ott, ahol anyagot használnak, a legszigorúbb anyagvizsgálatot méltóztassanak tartani és méltóztassanak szem előtt tartani a munkabérek legszigorúbb védelmét is. (Horváth Zoltán: A hadikölcsönök!) Méltóztassék azonkívül figyelembe venni a következőt is. Én tudom, hogy pénzügyminiszteri füleknek ez nem kellemes dolog, láttam már, amikor dühösen felvillantak Fabinyi miniszter úr szemei, láttam, amikor dühösen felvillantak Bud miniszter úr szemei,, (Farkas István: Különösen Bud volt dühös!) Wekerle Sándor pedig egyenesen rikácsolni kezdett, amikor erről beszéltem, (Derültség.) mégis meg kell mondanom, hogy nem lesz itt a közgazdasági életben nyugalom addig, amíg a régi nemzeti adósságot valamilyen formában el nem tüntetjük. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ennek a legészszerűbb, legolcsóbb módja a 10%-os valorizáció, a kölcsönnél pedig annak lehetővététele, hogy annak 25%-át az ős jegyzők hadikölcsönkötvényekben fizethessék. Ha ezt a miniszter úr megvalósítja, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Még csak nem is villant fel dühösen a szemem! — Derültség.) ha a szociális érzést ennek a törvénynek végrehajtásánál nemcsak hangoztatják az urak, hanem valóban át is érzik, ha nemcsak beszélnek szociális érzésről, hanem azt valóban meg is valósítják, akkor ez a törvény hoz némi megkönynebülést a magyar életben. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha azonban az eddigi módszer szerint fogják a dolgot csinálni, ha nyilt fórumon, a választóközönség előtt gyönyörű moll és tremoló hangon beszélnek a szociális kötelezettségekről és felszólítják a társadalmat arra, hogy a szegények és elnyomottak védelmében mindent tegyen meg, közben pedig egy félmondattal azt mondják, hogy marad minden, ahogy volt, akkor a bajok fokozódni fognak és ez a beruházási kölcsön amilyen áldás lenne, olyan átka lesz az országnak. Miután ennek a törvényjavaslatnak megszavazása politikai kérdés is és én a kormánynyal szemben politikai szempontból bizalmatlan vagyok, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Malasits Géza előttem szólott képviselőtársam beszédér nek elejére és végére kívánom felépíteni egész beszédemet. Malasits képviselő úr beszédének elején nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy ennek a javaslatnak megszavazásával a kormány olyan korlátlan felhatalmazást kap, amilyenre talán a magyar alkotmányos életben még nem is volt példa. Ezermillió pengőt bocsát a törvényhozás a kormány rendelkezésére 6*
