Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 31 kint lakom Angyalföldön, tehát proletárlakta vidéken, és látom ott, hogy a háztulajdonosok egyszoba-konyhás lakásért havi 40—16—50 pen­got kérnek. Méltóztassanak elképzelni, hogy Bu­dapest munkásságának 70%-a heti 30 pengőn alul keres. Tessék elképzelni ehhez ezeket a szörnyű lakbéreket! A Kormányzó úr jubileuma alkalmából el­határozta a Ház, hogy az Oti.-val építtet Kőbá­nyán, az Óhegyen egy Horthy Miklós-telepet, egy nagyon szép, egészséges, ezerlakásos mun­kástelepet. Tíz esztendőnél több idő telt el az­óta és még egy kapavágás sem történt, (Úgy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) a bürokrácia marakodik és civakodik rajta és futbaltt ját­szanak vele. A pénzügyminisztérium egy rúgás­sal átküldi a dolgot a belügybe, a belügy átteszi az Oti-hoz, az Oti. a fővárosnál tárgyal. így múlt el több, mint tíz esztendő és ebből a telep­ből semmi sem lett. (Ügy van! Ügy van! a szél­sőbaloldalon. — Vázsonyi János: De a gólt a közönség kapja! — Bródy Ernő: Pedig a fedezet is megvan!) Egyetlen kapavágás sem történt még, pedig nem is kellene ebből az összegből egy fillért sem kihasítania az Oti.-nak, minden megvan már erre, a fedezet ki van jelölve; nem kellene más, mint a miniszter úrnak egy eré­lyes gesztusa, hogy végre-valahára meginduljon az építkezés. De ugyanígy van a dolog a vidéken is. A vi­déken előterjesztésre az egyik törvényhatóság elhatározza egy Szent István-telep létesítését, a (másik elhatározza egy Szent Jeremiás-telep építését, — a szentek dolgában nem vagyok va­lami jártas, de a legtöbbször mindig találnak valami szentet, akit segítségül hívnak — elha­tározzák, hogy egy olyan munkáslakás-telepet állítanak fel, amely mintául szolgálna, egyút­tal pedig a sokgyermekes családapáknak hajlé­kot nyújtana. A törvényhatóság, ezt elhatá­rozza, a fedezetet is bemutatja; akkor elküldik a dolgot Pestre a belügyminisztériumba, a bel­ügyminisztériumban kiteszik az ügyet az idők érlelő hatásának, aztán átküldik a pénzügy­minisztériumba, a pénzügyminisztériumban három miniszteri tanácsos, meg négy referens kotlik irajta egy félesztendeig, azután vissza­küldik a belügybe, a belügy elküldi a számve­vőséghez és közben évek telnek el, amíg egy ilyen telep építéséhez hozzá lehet látni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne csodál­kozzanak azon, ha a nép a maga módja szerint esetleg brutálisan, de egy más rendszert kíván, egy olyan rendszert, amely gyorsan, hatásosan dolgozik. Nem igaz az, hogy a parlamentáris rendszer lassú, oiem igaz az, hogy a parlamen­táris rendszer imellett a munkák lassan men­nek. A képviselőház gyorsan dolgozott, amikor megszavazta a Horthy Miklós-telepet; arról az­után nem tehet a képviselőház, hogy a végre­hajtás során a bürokrácia elamerikázza az egész dolgot. A törvényhatóságok a megmaradt pici kis, szűk önkormányzat alapján nagyon jó lélekkel és nagyon meleg emberi érzéssel el­határozzák munkásházak építését; ők arról az­után nem tehetnek, hogy a különböző minisz­tériumokban 5—6 évig hever az az akta, amíg végre-valahára (Bródy Ernő: Nem történik semmi!) kikerül onnan. Arra kérem a miniszter urat, hogy ennek a törvényjavaslatnak végrehajtásánál legyen tekintettel ezekre >a dolgokra és különösen az építkezést vegye nagyon figyelembe, mert az több, mint 40 iparágat foglalkoztat. Ma a ma­gánépítkezés úgyszólván teljesen szünetel. A legutóbbi építési bizottsági ülésen Budi talán két háromemeletes ház építését engedé­lyezték, a többi engedély földszintes házak és villák építésére vonatkozott. Vidéken^ pedig egyáltalában nem épül semmi. A munkás neim vándorolhat ki, neki itt kell maradnia nyomo­rúságos ínségsegélyen, itt kell szétzüllenie és ami (munkatöbbletet ez a javaslat juttatna, azt fölös számmal ellensúlyozza a munkanélkü­lieknek az a nagy iserege, amely éppen az épít­kezési tevékenység hiányossága folytán válik munkanélkülivé. T. Képviselőház! Ezeket voltamibátor a (mi­niszter úr figyelmébe ajánlani. Figyelmébe ajánlom főképpen azt, hogy a honvédelmi ren­deléseknél is és az útépítésnél is, általában ott, ahol anyagot használnak, a legszigorúbb anyagvizsgálatot méltóztassanak tartani és méltóztassanak szem előtt tartani a munkabé­rek legszigorúbb védelmét is. (Horváth Zol­tán: A hadikölcsönök!) Méltóztassék azonkívül figyelembe venni a következőt is. Én tudom, hogy pénzügyminisz­teri füleknek ez nem kellemes dolog, láttam már, amikor dühösen felvillantak Fabinyi mi­niszter úr szemei, láttam, amikor dühösen fel­villantak Bud miniszter úr szemei,, (Farkas István: Különösen Bud volt dühös!) Wekerle Sándor pedig egyenesen rikácsolni kezdett, amikor erről beszéltem, (Derültség.) mégis meg kell mondanom, hogy nem lesz itt a közgazda­sági életben nyugalom addig, amíg a régi nem­zeti adósságot valamilyen formában el nem tüntetjük. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) En­nek a legészszerűbb, legolcsóbb módja a 10%-os valorizáció, a kölcsönnél pedig annak lehetővé­tétele, hogy annak 25%-át az ős jegyzők hadi­kölcsönkötvényekben fizethessék. Ha ezt a mi­niszter úr megvalósítja, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Még csak nem is vil­lant fel dühösen a szemem! — Derültség.) ha a szociális érzést ennek a törvénynek végrehaj­tásánál nemcsak hangoztatják az urak, hanem valóban át is érzik, ha nemcsak beszélnek szo­ciális érzésről, hanem azt valóban meg is való­sítják, akkor ez a törvény hoz némi megköny­nebülést a magyar életben. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha azonban az eddigi módszer sze­rint fogják a dolgot csinálni, ha nyilt fórumon, a választóközönség előtt gyönyörű moll és tremoló hangon beszélnek a szociális kötele­zettségekről és felszólítják a társadalmat arra, hogy a szegények és elnyomottak védelmében mindent tegyen meg, közben pedig egy félmon­dattal azt mondják, hogy marad minden, ahogy volt, akkor a bajok fokozódni fognak és ez a beruházási kölcsön amilyen áldás lenne, olyan átka lesz az országnak. Miután ennek a törvényjavaslatnak meg­szavazása politikai kérdés is és én a kormány­nyal szemben politikai szempontból bizalmat­lan vagyok, a javaslatot nem fogadom el. (He­lyeslés a szélsőbaloldalon. — A szónokot üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Csikvándi Ernő jegyző: Sulyok Dezső! Sulyok Dezső: T. Képviselőház! Malasits Géza előttem szólott képviselőtársam beszédér nek elejére és végére kívánom felépíteni egész beszédemet. Malasits képviselő úr beszédének elején nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy ennek a javaslatnak megszavazásával a kor­mány olyan korlátlan felhatalmazást kap, amilyenre talán a magyar alkotmányos élet­ben még nem is volt példa. Ezermillió pengőt bocsát a törvényhozás a kormány rendelkezésére 6*

Next

/
Oldalképek
Tartalom