Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Âz országgyűlés képviselőházának van, nekünk is meg kell tudnunk halni érte. (Felkiáltások jobb felől: Nem segített volna! — vitéz Ujfalussy Gábor: Nem mentették volna meg vele! — vitéz Bánsághy György: Meg­mentették volna? — Fábián Béla: Talán a trónt megmentették volna!) Talán az országot is! (Fábián Béla: Talán az országot is! — vitéz Ujfalussy Gábor: Én tudom, mert vélet­lenül éppen ott voltam a nyugati fronton, hogy nem lehetett volna vele megmenteni!) Ugyanis, ha a német nép azt látja, hogy azokért az igazságokért, amelyekre tanították évtizedeken, évszázadokon keresztül, min­denki helytáll, nemcsak tőle kérnek áldozatot, akkor a német néptől a legnagyobb, leghősie­sebb, legheroikusabb önfeláldozást lehetett volna kérni még az utolsó percben is. Ha azonban egy nép azt látja, hogy azok, akik az élén állanak, akiknek a rendet, a nyugal­mat, a biztonságot fenn kell tartaniok, alku­doznak azokkal, akik a rendet, a biztonságot és a nyugalmat veszélyeztetik, akkor meg­inog a nép hite azokban az egyszerű elemi igazságokban, amelyek nélkül pedig államot fenntartani nem lehet. (Zaj.) Nem tudok szabadulni attól a kérdéstől, hogy mit akar a kormány ezen az úton el­érni. Nem tudom elhinni, hogy azért a pár ál­lásért, egy pár állás kicseréléséért ekkora ri­zikót vállal, (vitéz Biró György: Tizennégy­ezerről van szó, nem pár állásról!) Az útra, amelyen a kormány halad, ráismerünk. Ez az út, amelyen a kormány felhatalmazásokat kér, hogy a parlamentet a munkájából kikap­csolja, hogy az államfő jogait is megkerülje, egészen szokatlan és furcsa diktatúra útja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egy diktatúra útja diktátor nélkül, egy diktátor zsenialitása és nagyvonalúsága nélkül, mintha azt mondanám, hcigy Goethe Faustja Goethe nélkül, (Vázsonyi János : De Zauber­lehrlingekkel!) Ám egy diktatúra diktátor nélkül üres keret, amellyel nem lehet kormá­nyozni és amely éppen azért szükségképpen összeomláshoz vezet. Kérdés, vájjon van-e ezen az úton megállás! Mielőtt erre válaszol­nék, méltóztassék megengedni, hogy néhány percig még magával a javaslattal foglalkoz­zon. (Halljuk a szélsőbaloldalon.) Meggyőződésem, hogy a javaslat nem old meg semmit, az egyenlőtlenséget nem szünteti meg, több kenyeret nem ad, 'még az is vitás, hogy ezeket az elvett állásokat oda tudja-e még adni az elhelyezkedésre váró keresztény társadalomnak; ezzel szemben veszélyezteti az ipart, közgazdaságilag pedig helytelen, mert gyakorlott emberek helyére gyakorlatlan em­bereket tesz. Végül igazságtalan és sok fájó sebet üt olyanokon, akik arról igazán nem te­hetnek­T. Képviselőház! Csak egy példára akarok hivatkozni. Ott vannak például a magyar sportnak, Magyarországnak büszkeségei, ott vannak a magyar olimpiai bajnokok, (Vázsonyi János: Ügy van!) akiknek nevét, munkásságát, múltját és dicsőségét a testnevelés házában márványtábla örökíti meg. Ezek az olimpiai bajnokok, akiknek nevét márványtáblába vés­ték, 83 első díjat, bajnoki aranyérmet szereztek Magyarországnak, éhből 31-et zsidó vallású verj senyzők szereztek. 31 bajnoki érmet 19 zsidó vallású magyar sportember kapott. Engedel­met kérek, ezeket a kormányzó úr kitüntette, (Vázsonyi János: Ügy van!) ezeket a kor­'8. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 383 mányzó úr elismerésben részesítette és az egész •magyar nép, az egész magyar nemzet, tekintet nélkül rangra, pozícióra, társadalmi állásra, fe­lekezetre és fajra, ünnepelte, örömmel fogadta, amikor hazajöttek és mindenki megpróbálta ezeknek, akik a magyar trikolórt külföldön, a világ legjobbjainak küzdőterén felszökkentették az árbocra, a polgári útját egyengetni és elő­segíteni, s most megtörténhetik, hogy a zsidó­törvény alapján ki fogják dobni őket az állá­saikból. Ez hálátlanság és nem méltó a magyar nemzethez akkor, amikor 'meggyőződésem sze­rint — és ezt százszor és százszor hangoztatom — más megoldások is vannak, amelyeik egysze­rűbbek, célravezetőbbek és nem olyan brutáli­sak. Az a kérdés, t. Képviselőház, hogy melyek ezek a megoldások, az a kérdés, hogy mi volna a teendő. Az erre adott válaszban abból az el­képzelhetetlen arányú tömegnyomorból kell kiindulni, amelyet az ország nagyvárosaiban és a falun egyaránt tapasztalhat az elfogulatlan, jóhiszemű és őszinte szemlélő. Elképzelhetetlen tömegnyomorról beszélek, olyanról, amelyben az emberek ezrei és ezrei nemcsak reménytele­nül élnek, hanem formálisan es valójában éheznek is, napokon keresztül nem esznek. Hogy mit jelent az évek óta tartó munkanél­küliség az egyes családoknak, hogy milyen anyagi és erkölcsi lezüllést, milyen kétségbe­ejtő lelkiállapotot és helyzetet jelent, arról méltóztassék meggyőződni, bármikor megtekint­hetők a főváros perifériáin lévő telepek. T. Képviselőház! Ezen segíteni kell, gyor­san, azonnal, nem bürokratikus módon, nem sablonosán, nem kiírásokkal, mert elkésünk, — sőt máris elkéstünk, t. Ház! Méltóztassanak ne­kem elhinni képviselőtársaim, hogy a tömeg­nyomor veszedelmes, itt van az ajtónk előtt­Ezt le kell vezetni, óriási arányú közmunkák­kal, amelyeket nem lehet sablonosán kiírni, amelyekhez nem lehet sablonosán hozzányúlni, órák és percek kérdése ez, mert különben senki sem tudja megmondani, hogy hová fajulnak és hová vezetnek ezek a dolgok. Olyan közmunkát kell teremteni,^ vagy óriási arányú csatornázást iVagy erődök építését a határokon, olyan közmunkát kell teremteni, amelyet katonailag lehet megorganizálni, ahol minden állásnélküli és munkanélküli ember kenyeret kap 24 órán belül, ahol az ácsok ba­rakktáborokat építenek, a mérnökök mérhet­nek, a tisztviselők számolhatnak és ahol a bu­bikusok ezreit be lehet állítani földmunkára. Nem számít, ha száz millióba, kerül is, mert egy forradalom tízszer annyi kárt okoz az or­szágnak. A fő az. hogy mindenki dolgozzék, mindenki kenyeret keressen. Ez százszorosan vissza fog térülni az államnak és megnyugsza­nak az indulatok, megoldhatók lesznek azok a kérdések, amelyekhez ebben a javaslatban a kormány csak félmegoldással mer nyúlni. Egy nagy politikus vészsikoltására volna szükség, hogy meg lehessem menteni a helyzetet, nem ilyen céltalan javaslatokra. (Zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Tíz perc meghosszabbítást ké­rek. (Zaj jobbfelőL) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­táshoz hozzájárulni^ (Igen!) A Ház a meg­hosszabbítást megadja. Payr Hugó: T. Képviselőház! A népi poli­tikát nem hirdetni, hanem gyakorolni kell,

Next

/
Oldalképek
Tartalom