Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-308
384 Az országgyűlés képviselőházának akkor nem lesz itt zsidókérdés, mert fejlődő gazdasági életben nem sok, nem túltengő a magyar intelligencia, hanem kevés. Fejlődő gazdasági életben mindenki talál elhelyezkedést és fejlődő gazdasági élet automatikusan levezeti azokat a problémákat, amelyeket ma megoldani nem tudunk. T. Képviselőház! Ehhez a politikához, ezekhez az elgondolásokhoz a nemzeti egység pártjának miénsiéakielt elemeitől kérek tácmiogiatást. (Boczonádi Szabó Imre: Mind az!) Az eseményekért ők épp úgy felelősek, mint a kormány. Amint Darányi Kálmán miniszterelnök úr sem mondhatja majd, ha baj lesz, hogy nem ér a nevem, úgy a többségi párt_ mérsékelt elemei sem bújhatnak a passzivitás spanyolfala mögé. Itt nincs helye többé az optimizmusnak. Emlékszem olyan időre, amikor még tagja voltam annak a pártnak és az a párt megtalálta súlyos helyzetekben önmagát. (Boczonádi Szabó Imre: Már itthagyta!) Emlékszem olyan időre, amikor a nemzeti egység pártjának mérsékelt elemei szembe mertek fordulni még a nagyhatalmú Gömbös Gyulával is és meg tudták akadályozni olyan törvényjavaslatait, amelyek az ország szempontjából károsak lettek volna, (vitéz Ujfalussy Gábor: Elég baj volt, hogy szembeszálltak vele! Bár ne szálltak volna vele szembe! — — Fábián Béla: Hát miről is volt szó? Hadd halljuk mi is! — Boczonádi Szabó Imre: Most sikolt majd Payr!) A nemzeti egység pártjának mérsékelt elemei tisztában lehetnek azzal, hogy ha ez a szélsőjobboldali rezsim uralomra jut, elsöpri őket a politika színteréről. Üj emberek, új eszmék fogják őket elsöpörni. Ezért az ő soraikban, .a kormánypárt soraiban csak azoknak van létjogosultságuk, akik színt vallanak, kiállnak és helytállnak azért a véleményért, amelyet négyszemközti beszélgetések során egymás közt gyakran kicserélnek, amelyről azonban a pártértekezleten, vagy a plénumban beszélni sohasem mernek. Lehetetlen és nem őszinte állapot az, hogy a Nemzeti Egység Pártjának azok a képviselői ós tagjai, akik egykoron Bethlen Istvánt vezérüknek vallották, (vitéz Kő József: Soha!) ma meghunyászkodva és szótlanul mennek el olyan támadások mellett, mint amilyenben Bethlen Istvánt Meesér képviselőtársunk részesítette. (Boczonádi Szabó Imre: Ez a sikoly!) Meesér képviselőtársunknak megvan az a joga, hogy Bethlen István közgazdasági tudását kétségbevonja, elvégre Bethlen a magyar politikai életből koldusszegényen távozott, tehát valószínű, hogy nincsen olyan közgazdasági tudása, amilyennel egyes képviselőtársaink büszkélkedhetnek. De az nem helyes, hogy az ilyen támadásokat lenyelik azok, akik egykor Bethlen katonái voltak, hogy annyira meghunyászkodnak, annyira visszavonulnak és annyira nem mernek a magyar élet fontos kérdéseihez hozzányúlni, hogy mindent szó nélkül eltűrnek és saját háttérbeszorításukat is lenyelik. Elegen vannak ahhoz odaát, hogy kimondják azt, amiről maguk között beszélnek és ami az ő meggyőződésük, mert ha így tesznek, akkor erejüket érvényesíteni tudják. Egy súlyos, fontos javaslat tárgyalásánál, súlyos és az egész magyar életre kiható órákban a mérsékelt politika uralomrajutásához, a mérsékelt politikai irányzat megerősítéséhez nem az ellenzéknek, hanem a Nemzeti Egység Pártja mérsékelt elemeinek támogatását ké rem. J\ ja308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. vaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés balfelől, A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Karnis Gyula foglalja el.) Elnök: T. Ház! A Ház ülését újból megnyitom. Szólásra következik Jenes András képviselő úr. Jenes András: Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt magához vaslathoz hozzászólnék, csak röviden, néhány szóval belekapcsolódjam Payr Hugó képviselőtársam beszédébe. Payr Hugó képviselőtársam felszólalásában megütötte a fülemet egy kifejezés: a tömegnyomor. Tömegnyomorról beszélt Payr Hugó képviselőtársam is, és ugyanerről beszélnek odakinn a vidéken, a falvakban azok az urak is, akik ellen itt a Házban ő beszélt: az általa szélsőjobboldaliaknak nevezett agitátorok. Nemcsak én, hanem ott kint a tömegek is arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha egyképpen hangoztatják a tömegnyomort, Payr Hugó képviselőtársam, aki majdnem minden beszédében megemlíti ezt és azok a kint élő szélsőjobboldali agitátorok, ki fogja ezt a kérdést megoldani 1 ? En három éve vagyok tagja ennek a törvényhozásnak. Meg kell állapítanoim, hogy három évvel és öt évvel ezelőtt tényleg tömegnyomor volt ebben az országban, de ezt nagyabb részben igenis levezette ez a kormány, ez a reformparlament. Éppen ezért, mielőtt a javaslathoz hozzászólnék, már élőire iá köszönetet mondok ennek a 'kormánynak, s a kormány elnökének azért a hatalmas munkájáért, hogy a Ház elé hozta ezt a zsiidójavaslatot. Erre a javaslatra ilgenis szükség volt és szükség van arra, hogy ebből a javaslatból törvény legyen. Ez ugyanis megoldja azokat a kérdéseket, amelyekkel itt ebben az országban megszáimlálihatatlan sok ember már 19 év óta foglalkozik. Ügy emlékszem. 19 évvel ezelőtt vetődött fel ^ebben az országban a faj védelem kérdése. 19 év alatt hallottuk a fal vakban, a városokban, uton-útfélein, hogy ezt a kérdést meg kell oldani, de 19 év alatt nem volt államférfiú és a hangoskodók közül nem került ki olyan férfiú, aki bátran, magyar emberhez illően az ország színe előtt ki mert volna állni egy.ilyen nagyfontosságú törvényjavaslattal, mintamelylyel ki mert most állni a kormány elnöke, Darányi Kálmán, aki a magyarságért küzd. Ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, úgy tudom, azt a célt fogja szolgálni, hogy a keresztény magyarság a gazdasági életben elhelyezkedhessék. Ennek a javaslatnak elgondolása nagyon 'szép, hangzatos, tetszik is odakint az emberiségnek. Méltóztassék azonban megengedni, hogy itt rámutassak arra, mi okozta azt. hogy az elmúlt évtizedek alatt á keresztény magyarság gazdasági, kereskedelmi és üzleti téren, a gazdasági életben nem helyezkedhetett el. Hivatva vagyok ezt itt ismertetni, mert kint éltem, az emberiség közt, éltem a mi uraink iközt. Ebben az országban az elmúlt évtizedek Ideje alatt a kereskedő. az iparos a mi középosztályunk, dzsentriink, atrisztoíkrátáink előtt nem volt ember. Ne méltóztassék rossznéven venni tőlem, ha kijelentem, hogy ez nemcsaik a 'múltban, nemcsak év-
