Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

30 Az országgyűlés képviselőházának mi kapitalistáink [rendszerint 'hazafias: szólamok hangoztatása mellett szokták lenyomni a munkásság béreit. Ma a drágaság ugrásszerűen emelkedik, mert nemcsak az iparcikkek drágulnak, — amint gróf Teleki t. képviselőtársam mondotta — (Propper Sándor: Egy kiló hagyma 70 fillér a piacon!) hanem drágul a mezőgazdasági termékek ára is; ritkul a felhozatal és ennélfogva drágulnak a cikkek. Már most azok a (vállalatok, amelyeknek az obulust le kell adniok, neim a saját zsírjukból akarják azt leadni, hanem másnak a zsírjából és ma már megvan a tendencia arra, hogy az egész költséget, amelybe ez nekik kerül, áthárítsák a munkásokra. Le fogják nyomni a munkabéreket, szűkíteni fogják a szociális kedvezményeket, amelyeket részben a törvény ír elő, részben a munkások verekedtek ki maguknak és bizony a kapitalizmus természetéhez tartozik, — ebben azután mines különbség, akár keresztény, alkar zsidó a kapitalista — ' mindegyik arsra törekszik, hogy ebből a bajból minél olcsóbban kerüljön ki; ehhez, pedig nem kell más, mint az, hogy a munkabéreket leszorítsa, a szociális kedvezményeket lefojtsa és így rekompenzálja magát azokért a kiadásokért, lamelyeket kényszerűségből tennie kellett. Szigorú intézkedéseket kérünk tehát a tekintetben, hogy a javaslatban foglalt rendelkezések oie szolgálhassanak ürügyül és ne nyújtsanak lehetőséget arra, hogy a munkaerőt fokozottabban kizsákmányolják. Az iparügyi (minisztériumnak pedig majd külön figyelmébe ajánljuk, hogy szigorú ellenőrzést követelünk a miniimális munkabéreket illetőleg és szigorú ellenőrzést arra, hogy a kikötött bért a vállalkozók valóban meg is fizessék. T. Képviselőház! A pénzügyminiszter úr elmondotta, hogy mennyit fordítanak új vasútvonalak építésiére, azonkívül általában útépítésre: 50 milliót szánnak a nagy utalk kiépítésére, 30 milliót pedig bekötőutak építésére. A miniszter úr örök emléket állít <m agának minden képviselő azá vében, ha a bekötőutak építését végre (megkezdi- (Rassay Károly: 19 éve hallom ezt!) Méltóztatnak tudni, hogy 1931-ben állt fel itt elsőnek Kenéz akkor kereskedelemügyi miniszter úr és! fulmináns beszédet (mondott arról, bogy mennyire fontos és szükséges a bekötőutak építése és tekintettel a nagy gazdasági válságra, amely az országot fenyegeti és amely a 'munkanélküliséget előidézi, iái kormánynak legelső feladata lesz soikimAó pengő költségigei bekötőutakat építeni. (vitéz Balog Gábor: Épült is sok!) Be egy kapavágás sem történt. (Rassay Károly: Megváltottuik a helyüéfrdekű vasutat! — Sulyok Dezső: Szenibekötő utakat építettek. — Zaj.) T. Képviselőház! Éveken át minden miniszter felemlítette a bekötő utak építését. (Rassay Károly: És a jó ivóvizet.) Ezek a bekötő utak azonban, amelyekre 50 milliókat szántak, nem hiszem, hogy 50 kilométer hosszúságban elkészültek volna. Ha tehát bekötő utak építésére bizonyos összeget szánunk, csináljuk meg azokat minél előbb. Azzal nem lehet érvelni, hogy az utak építésére nincsen pénz. Azért nincs pénz, — mondják — mert rosszak az utak és azért nem tudnak építeni, mert nincsen pénz. Valamikor egyszer már meg kell kezdeni, a dolgot! Az kétségtelen, hogy a gazdatársadalom jogosan panaszkodik, hogy ha behoz^ valamit a városba, ezt csak nagy üggyelbajjal (tlehebi. Tessék csak elmenni Szegedre vagy 299. illésé f938 április 26-án, kedden. Hódmezővásárhelyre és megnézni ott egy hetivásárt: amikor behozzák a terményeket latyakos időben, milyenek a lovak, a kocsi és a szerszámok! Szörnyűség! (Rassay Károly: Azután nem tudja eladni és vissza kell vinnie!) A szegénységnek tehát, amely a vidéken van, nagyrészt az az oka, hogy nagyon rosszak az utak. A kormány viszont azt mondja, hogy nem tudja megcsinálni az utakat, mert nincsen pénz. Bocsánatot kérek, a magyar közgazdaságból kipumpálnak 1000 milliót: ebből kell telnie utak építésére, főképpen bekötő utak építésére, ami által lehetővé tesszük a gazdatársadalomnak, hogy terményeit gyorsabban és ©iesiólbban hozassa Ibe a városba, mert ezáltal remélhető, hogy megélhetése is könnyebbedik. (vitéz Balogh Gábor: Megmondotta a miniszterelnök úr győri beszédében, hogy ezt a problémát meg kell oldani! — Horváth Zoltán: 1931-ben is mondta Kenéz! — Kassay Károly: Tizenkilenc éve halljuk! Nincs már olyan város, ahol el ne mondta volna ezt a miniszterelnök úr! Vagy az egyik, vagy a másik! — vitéz Balogh Gábor: Abszolút hitetlenséggel nem lehet semmit sem elérni!) A miniszterelnök úr roppant elfoglalt hivatalában, mégis ajánlanám, hogy ha egyszer 2—3 üres órája lesz, méltóztassék lehozatni az irattárból, onnan, ahol a Kain és Ábel-féle gyilkossági iratok is fekszenek, (Derültség.) a régi építkezések iratait: meg méltóztatik majd győződni arról, milyen szemérmetlen és szemtelen módon csapták be az államot ezeknél a nagy útépítkezéseknél. Csak később, amikor már orrfacsaró bűzt terjesztettek ezek az égbekiáltó panamák, láttak hozzá az anyagvizsgálathoz. Ha ezta nehezen kipréselt pénzt útépítésre használják fel, akkor a legszigorúbb anyagvizsgálatot kell alkalmazni a vállalatokkal szemben. Nem szabad tűrni az olyan panamákat, amilyenek az első útépítkezéseknél 1924-től 1929-ig történtek, nem szabad tűrni, hogy ebből a pénzből, amelyet a lakosságtól kipréseltek, ilyen pocsék utak énül jenek, ilyen silány anyagból és a munkások és a mérnökök kizsákmányolásával, (vitéz Balogh Gábor: Ügy van! Ebben igaza van! Ezt tovább tűrni nem lehet.) Bár a miniszter úr legalább is expozéjában nem említette meg az építkezéseket, mégis szíves figyelmébe ajánlom azt, hogy valami útonmódon akár az egyik, akár a másik tétel megrövidítésével tegye végre lehetővé eey országos átfogó lakásépítés megindítását. (Farkas István: Ügy van! E# volna a fontos! Kislakások építése!) Már nagyon gyakran említettem meg ebben a Házban a munkáslakások szörnyű helyzetét. Nem csodálkozom azon, hogy a háztulajdonosok nem tataroztatnak és nem hozzák házaikat jobb helyzetbe, mint amilyenben vannak. Különösen TI em csodálkozom akkor, amikor szegény háziúrról van szó. A jómódúak tatarozási kölcsönt vettek fel, hogy tataroztassák házaikat, azoknak a házai valahogyan még emberséges állapotban vannak, de vidéki városokban, főképpen munkáslakta vidékeken, elszörnyed az ember azon, micsoda lakásokat talál. Szent meggyőződésein, hogy a legielduTVultabb gazda nem zárna borjúját olyan helyre, mint amilyenben 3—4 tagú családok kénytelenek meghúzódni, mert nincsen lakásuk. A lakbérek mindenütt a világon a munkabéreknek legfeljebb 15, - nagyon rossz esetben 20%-át teszik ki. Nálunk a munkabérek 35, sőt 50%-a lakbérre megy! Én történetesen