Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-308

Az országgyűlés képviselőházának között 6'5%-kal csökkent. (Fábián Béla: Ahelyett, hogy emelkedne, apadás mutatkozik!) Ugyanakkor pedig középiskoláink, különösen gimnáziumaink tanulóinak száma 8%-kai emelkedett. Ezek a számok kétségbevonhatatlanul mutatják azt, amit különben ebben a vitában minden oldalról elismertek, hogy a magyar ifjúságnak a gazdasági foglalkozások iránti ellenszenve még ma sem szűnt meg, mert az a bizonyos éretlen irígykedés a vezérigazgatói fizetésekre, amely ma a fiatalság egyrészében megnyilatkozik, nem téveszthető össze a gazdasági foglalkozások iránti vonzódással. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A nagyvállalatoknál való elhelyezkedés, amelyet ez a törvényjavaslat is szolgálni akar, voltaképpen nem más, mint egy új megjelenési alakja a magyar ifjúság ama régi hajlandóságának, hogy lehetőleg ^hivatali állásban helyezkedjék el, (Bródy Ernő: A nyugdíjképesség!) ha nem állami hivatalban, legalább vállalatoknál, csak egyéni felelősséggel ne járjon, csak egyéni kockázatot ne kelljen vállalni, csak egyéni kezdeményezésre ne legyen szükség, (Fábián Béla: Sajnos, ebben a nevelés a bűnös!) és főleg, hogy ezek az állások nyugdíjjal legyenek összekötve, nogy az egyén fel legyen mentve az alól, hogy egyes élvezetekről való lemondás árán félretegyen bizonyos filléreket a maga aggkora gondatlanságának biztosítására. (Ügy van a baloldalon.) Ezek azok a bajok, amelyek a magyar ifjúságnak a gazda sági pályán való elhelyezkedését megnehezítik, nem. pedig a gazdasági pályán való elhelyezkedésnek bármiféle lehetetlensége. Igen t. Képviselőház! A törvényjavaslat jóformán még csak nem is érinti mindezeket a feladatokat, amelyek a középosztály megerősödése érdekében megoldásra várnak. (Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) A javaslat egész bölcsesége abban merül ki, hogy a magánvállalatok tisztviselőiből alakuló új középosztálynak néhány ezer tagjától elveszi a megélhetési lehetőséget ,és ezeket a lehetőségeket másoknak tartja fenn. Ehhez nem kell nagy bölcseség, sőt — bocsánatot kérek — én majdnem azt hiszem, hogy ami ehhez kell, az éppen ennek az ellenkezője: a bölcseség hiánya. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.í Ha a gazdaságilag iskolázatlan tömegek esnek abba a hibába, hogy az általuk .érzett nehézségek kútforrásának azoknak a hozzájuk legközelebb eső megjelenési formáját tartják és ha azután azt teszik a maguk bajaiért felelőssé, ezen talán nem kell csodálkozni; ha ezek a tömegek hajlandóságot mutatnak arra, hogy konkurrenseikben lássák a magyar középosztály megerősítésének akadályait, ha a bennük lappangó faji ösztönök és a konkurrenseik ellen érzett antipátiák arra hajtják őket, hogy a zsidót tegyék meg minden általuk érzett nehézség bűnbakjának, talán ezt is meg lehet érteni. De érthetetlen előttem, miként juthatott kormány gondolatra, hogy a magyar középosztály megerősítésére t irányuló feladatoknak bármily parányi részét is meg lehetne oldani azzal, ha a tömegeknek szubjektív okokból fakadó antipátiáját és az újabb gazdasági fejlődés egyes különösen prononszírozott képviselőivel szemben érzett egyoldalú és téves általánosításokon alapuló gyűlöletét törvénybe akarja foglalni. (Antal István: Ez téves felfogása a törvénynek. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Az igazgatósági tagságokat nem fogja fel tévesen! — Fábián Béla: Mi baj van azokkal? 308. ülése 1938 május 9-én, hétfőn. 371 Annyi sok embernek van itt igazgatósági tagsága, akik nem értenek a dologhoz; végre legyen egy, aki ért hozzá. — Rajniss Ferenc: Minden mellényzsebében van egy igazgatósági tagság! — Zaj.) T. Ház! Ha elfogadnám a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot, ellentétbe kerülnék mindazokkal a politikai elvekkel, amelyeket immár negyven évre visszanyúló politikai pályámon hirdettem, ellentétbe kerülnék azokkal a politikai eszményekkel, amelyeket e hosszú politikai pályámon állandóan, szem előtt tartottam és ellentétbe kerülnék lelkiismeretemmel, amelynek követését politikai állásfoglalásaimban is mindig kötelességemnek tartottam. Lehetséges, hogy erre az állásfoglalásomra azt fogják mondani, hogy én egy letűnt kor politikai ideológiájának vagyok szószólója, aki nem veszi észre, hogy a világ elszaladt mellőle és nem képes megérteni az új idők követelményeit, az új szükségletek nagyszerűségét. En azonban azt hiszem, t. Ház, hogy elvi kérdésekben az, ami tegnap igaz volt, ma is igaz és holnap is igaz lesz és hogy elvi kérdésekben az, ami harminc évvel ezelőtt helyesnek bizonyult, ma sem bizonyulhat helytelennek. Mi öregek, megengedem, sok tekintetben hátrányban vagyunk a fiatalokkal szemben, (Rajniss Ferenc: De az igazgatósági tagságoknál nincsenek hátrányban! — Fábián Béla: Némelyeknek a fiatalok közül is van étvágyuk! — Rajniss Ferenc: Az igazgatósági tagságoknál nincsenek hátrányban, az biztos! — Fábián Béla: Nono, majd felolvassuk! — Rajniss Ferenc: Tessék! Nyugodtan várjuk!) nagy hátrányban vagyunk a fiatalsággal szemben, amelyet Rajniss t. képviselőtársam képvisel, (Rajniss Ferenc: En nem vagyok fiatal! Megíett korú férfi vagyok, sajnos!) de egy előnyünk van és ez az, hogy mi tudjuk, mi az: fiatalnak lenni és nagy lendülettel szaladni kellően át nem gondolt eszmények után, a fiatalság ellenben nem tudja, mi az: öregnek, tapasztaltnak és lehiggadtnak lenni. (Rajniss Ferenc: Sőt az a baj, hogy kezdik már tudni! — Zaj.) Ne tessék azért vállvonogatással napirendre térni a felett, hogy mi Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Eötvös József tanaira hivatkozunk, (Fábián Béla: Öreg csáklyások! — Bródy Ernő: Abból él a mai Magyarország! — Rajniss Ferenc: Önök abból élnek, az biztos! — Gr. Apponyi György: Maga a mi adónkból él! — Rajniss Ferenc: Szegény Kossuth! ~ Bródy Ernő: Ne sajnálja Kossuthot! — Rajniss Ferenc: Én azért sajnálom Kossuthot, mert önök kisajátítják! — Bródy Ernő: Ne sajnálja Kossuthot! Kossuthnak köszönheti, hogy itt van! — Zaj. — Elnök csenget.) mert a mai fiatalság által képviselt eszméknek is megvannak a maguk ősei és ezeket ott találjuk Metternich íródeákjainak írásaiban, (Ügy van! Ügy van! ai baloldalon.) t akik már akkor is hirdették, ha más szóval is, a totális államot. Akkor abszolút államnak nevezték. (Farkas István: Ez a politikai együgyűség a szélsőik álláspontja!) Azok szintén azt mondották, hogy minden más rendszer álcázott anarchia és már akkor is azon a nézeten voltak, hogy a társadalmi rend — ebben a tekintetben még a kifejezést is megtartották — nem tűri meg a polgári jogok biztosítását. Nincs mit szégyenkeznünk a miatt, hogy 54*