Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Àz országgyűlés kepvisefyhazanak tését, akkor ezt az ígéretünket nem teljesítettük ugyan, de most, Isten úgy segéljen bennünket, a kölcsönt vissza fogjuk fizetni. Hát ki hinné ezt el? Senki sem fogja elhinni és majd panoptikumban kell mutogatni azt a polgárt, aki kölesönt jegyez. Itt van előttünk Csehország példája. Kétszer akartak belső kölcsönt felvenni, egyszer sem sikerült. Amikor azonban a hadikölcsönöket 10%-kai valorizálták, ezután már jól sikerüli Ezért figyelmébe ajánlom a pénügyminiszter úrnak, tessék a hadikölcsönöket legalább 10%-kai valorizálni. Tegye lehetővé azt, hogy aki kölcsönt jegyez,, annak legalább 25%-át hadikölcsönnel fizethesse, (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Ez a gazdagoknak szóló valorizáció!) hogy a becsületnek valahogyan eleget tegyünk s a nemzettel szemben való tartozásnak legalább egy részét fizessük vissza. Világosan megmondottam: 10%-kal kell valorizálni és aki kölcsönt jegyez, annak lehetővé kell tenni, hogy a jegyzett kölcsön 25%-át hadikölcsönnel fizethesse. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor a másik 75%-nak a zsebében kell lennie!) Nem lehet ezt a kérdést tisztán ebből a rideg szempontból nézni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Örülök a nagy egyetértésnek, hogy a szociáldemokrata párt támogatja a gazdag embereket! — Rassay Károly: A hadikölcsönjegyzőket támogatni valamennyiünknek kötelessége!) A miniszter úr mint képviselő szerencsés helyzetben lehet... (Rassay Károly: Bűnös emberek azok, akik hadikölcsönt jegyeztek? Hogy nem szabad őket támogatni, amikor nyomorognak? — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Több hadikölcsönöm van, mint a képviselő úrnak! — Rassay Károly: Az valószínű, mert nekem nem volt módomban jegyezni, a miniszter úrnak pedig módjában volt! — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az apai-anyai benne van! Tessék nyugodt lenni!) A vidéki képviselők, akiknek fogadónapokat kell tartaniok, tudják, hogy mi az a hadikölcson. Olyan emberek, akik százezer korona hadikölcsönt jegyeztek, spárgával összekötött cipőben jönnek és könyörögnek a képviselőnek, hogy szerezzen előleget a belügyminisztériumtól hadikölcsönjegyzesükre. Vannak olyanok, akik házukat, földjüket eladták, pénzüket hadikölcsönbe fektették és ma boldogok, ha a belügyminisztériumtól 50 pengőt kapnak, amiből ruhát tudnak venni gyermekeiknek. (Esztergályos János: A munkások rokkantbiztosító pénztára húszmilliót adott oda! Keserves verejtékkel szerzett filléreiket adták oda a munkások!) Egyet megtehet a miniszter úr, ami hatalmában (áll: ha 'neon sikerül a belső kölcsön, a hiányzó összeget a Mabi.-tól, az Oti.-tól, a bányabiztosítótól, a hajózási vállalatok biztosító társulatától beszedheti. Ezeknek jegyezniök kell, meg sem (mukkanhatnak a jegyzés kötelezettsége ellen. (Esztergályos János: A képviselő úr ne adjon ilyen tanácsot, mert a pénzügyminiszter úr megfogadja!) De ez a belső kölcsön nem lesz olyan, amely a nemzet áldozatkészségét mutatná meg ezekben az időkben.^ Éppen azért,hogy a közönség áldozatkészségét fokozhassuk, azt a régi becsületbeli tartozást törlesztenünk kell, mert annak az árnyéka mindig itt lesz s ezt az árnyékot egyszer már el kell tüntetni a magyar közéletből. Mi, szociáldemokraták soha semmiféle fegyverkezést nem támogattunk és nem is támogatunk a jövőben sem, de amikor azt látjuk, hogy az egész világ fegyverkezik és hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 29 a világ 1913-ban 30 milliárd pengőt, 1932-ben 25 milliárd pengőt, 1937-ben pedig 95 milliárd pengőt költött a fegyverkezésre, akkor meg tudjuk érteni, hogy a polgári osztály itt is fegyverkezni kíván és hogy honvédelmünknek a kor és a külpolitikai helyzet alakulásához mért kiegészítése tovább nem halasztható. Mondom: nem helyeseljük a fegyverkezést, minden országban, minden törvényhozásban a legélesebben tiltakozunk ellene, (vitéz Balogh Gábor: De muszáj! . — Rassay Károly: Ügy van! Ezt mondjuk!) de ha már fegyverkezünk, ha már a többség előtt ott áll az a kényszerű, szükséglet, hogy a honvédséget korszerűen fel kell fegyvereznünk, akkor leszek bátor az igen tisztelt miniszter úrnak néhány dolgot becses figyelmébe ajánlani. Első követelésünk az, — és azoknak is, akikből majd kipréselik a szükséges összegeket — hogy ezeket az összegeket itt Magyarországon költsék el. (Rassay Kár,oly: Nehogy régi adósságokat fizessünk ebből! — Ügy van! Ügy van! half elől. — Farkas István: Más országokból kidobott ócska fegyvereket ne hozzanak ide!) Látom, hogy a miniszter úr helyeslően bólint a fejével. Arra akarom a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy van egy bizonyos áramlat, amely szeretne a honvédségnek uraságoktól levetett holmit juttatni gépfegyverekben, repülőgépekben és egyéb dolgokban, (vitéz Balogh Gábor: Ez abszur. dum!) Fel akarom hívni az igen tisztelt miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy minden államban, amely az utóbbi időben fegyverkezett, vannak olyan találmányok, amelyek sok pénzbe kerülnek, de a gyakorlatban nem váltak be. Ezek az államok ezeket a találmányokat igen olcsón szokták azoknak az államoknak nyakába sózni, amelyek az ilyen nyomás ellen nem igen tudnak védekezni. így például Németországnak egy egész sor találmánya a spanyol próbaháborúban nem vált be. Szerény meggyőződésem, hogy a németek ntat-módot fognak találni arra, hogy közel jussanak a magyar honvédelmi minisztériumhoz és ajánlják azokat a dolgokat, amelyek a próbaháború tanulságai szerint nem váltak be. A legenergikusabban ellent kell állnunk ennek a kísérletnek, mert a magyar ipar van olyan fejlett, a magyar munkásság van olyan jól képzett, hogy mindazt, amire a honvédelemnek szüksége van, itt Magyarországon is elő tudja állítani. A miniszter úr éppoly jól tud ja,

t mint én, hogy például a Magyarországból kiment vas- és fémmunkások a legkeresettebb emberek Franciaországban és Németországban, éppen a precíziós munkáknál. Nem kell kétségbeesni, hogy itt valamilyen munkát nem tudnának elvégezni. Vannak kitűnő mérnökeink, kitűnő munkásaink, a miniszter urat tehát arra kérem, minden körülmények között hasson oda, hogy minden itt készüljön. Leghelyesebb volna a hadiipar teljes államosítása vagy legalább is nagyon szigorú állami felügyelet alá való helyezése, mert nem engedhető meg, hogy amikor a nemzet ilyen hallatlanul nagy áldozatot hoz, amikor egy ilyen szegény nep, mint a magyar, ezer millió pengőt présel ki magából, akkor egyesek hatalmas profitokat vágjanak zsebre ezen a felszerelésen. A másiik dolog, aimiit! az igen tisztelt miniszter úrtól kérni akarok, az, hogy a munkaerőik és a munkabérek védelméről méltóztassanak gondoskodni, — nem külön a miniszter úr, hanem ha együtt vannak minisztertanácson — mert az ilyen természetű dolgoknál a 6