Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-299

Az országgyűlés képviselőházának 299. ülése 1938 április 26-án, kedden. 25 leuimoit. Ha ez az út nem járható, méltóztassék a beruházási törvénnyel kapcsolatban egy kiartelen kívüli ilyen gyárat felállítani, amely a gazdáknak olcsón tud gyümölcs favédő szereket rendelkezésre bocsátani. Rá kívánok térni még egy igen fontos kistermelési ágra, a baromfitenyésiztésre, amelynek fejlesztésével, kel tetőtelepek felállításával a beruházási javaslat igen intenzíven foglalkozik. Ha az ország külkereskedelmi mérlegét nézzük, akkor azt látjuk, ez majdnem olyan jelentőségű, mint a búza s ennek dacára 1930 óta a baromfi, tojás és toll exportja 1936-ig csökkent, a két szélső év közötti különbség 47 milliót tesz ki. Az 1937-es évben azonban már emelkedett az export, emelkedett pedig elsősorban annak következtében, mert az állam keltető központokat állított fel. De rá kívánok mutatni arra is, hogy a szervezett értékesítés, r a liberálisok részéről annyit támadott egykézrendszer a gazdák érdekében való. 1936-ban ugyanis tollexportunk 28.000 métermázsa volt és ezért 10 miillió pengőt kapott a magyar gazda, viszont 1937-ben ez azi export 31.000 métermázsát tett ki és ezért a mennyiségért 18 millió pengőt kapott a magyar gazda, tehát alig emelkedett exportmenynyiság .mellett 8 .millió pengővel több bevétele volt a magyar gazdának tisztán a szervezett értékesítés következtében. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Fábián Béla: Kereskedők vitték ezt is ki, csak részesedett belőle a Hangya. A Hangya nem szerzett egy gramm piacot sem ebből.) Dehogynem! Nagyon téved a képviselő úr, a Hangya is szerzett piacot és azonkívül még egy előnye volt ennek, iaiz, hogy a Nemzeti Bankhoz befolyó nemes deviza aránya nagymértékben emelkedett a szervezett értékesítés bevezetése óta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Tessék megnézni a statisztikát! A Külkereskedelmi Hivatalnak megvan ara errevonatkozó statisztikája, méltóztassék azt megnézni és abból észre fogja venni a képviselő úr, hogy a helyzet úgy áll, ahogyan én mondom. A keltetőközpontok kérdésével foglalkozva rá kell mutatnom arra, hogy elsősorban azokon a helyeken kell ezeket felállítani, ahol megfelelő baromfitenyésztés van. Elsősorban az Alföldre gondolok. Szükséges ilyen központot felállítani Makón, Szegeden, Kiskunhalason, ugyanakkor a Dunántúl Pápán, Székesfehérvár környékén és Kaposváron, minthogy a gazdák a keltetőközpontban vásárolt csibék eladásával nagy haszonra tudnak szert tenni. Az export szempontjából a korai csibe a legelőnyösebb, ebben korlátlan kiviteli lehetőség van. Úgyanakkojr azonban rá kell mutatnom arra, hogy baromfitenyésztésünk fejlesztése érdekében bizonyos mértékig a baromfinemesítés kérdésével is foglalkozni kell, a magyar parlagi fajta nemesítését is forszíroznunk kell, mert ebben a tekintetben, sajnos, nagyon el vagyunk ma maradva. Magyarországon a tojáshozam évente átlag 6.4 darab, ezzel szemben Németországban sikerült ezt a számot pár év alatt 80-ról 108-ra felemelni. Ezt nekünk is meg kell tennünk, mert arra kell gondolnunk, hogy ha az évi átlagos tojáshozamot csak 10—35-tel emelnők fel, ennek révén a magyar gazda jövedelme 6—9 millióval emelkednék. ! Állattenyésztésünk fejlesztése szintén rendkívül nagy jelentőségű és ezt a javaslat t meg-: felelő mértékben dotálja is, Nagyjelentőségű ez elsősorban azért, mert az állattenyésztés par excellence kisgazdaüzem. Szarvasmarha állományunk 82%-a van a kisemberek kezében. Ezzel kapcsolatban rá kell azonban mutatnom arra is, hogy honvédelmi szempontból a juhtenyésztés fejlesztése rendkívüli fontossággal bír. Saj nálattal kell megállapítanom azt, hogy a most megjelent gyapjúrendelet a gazdák érdekeit nem védi kellőleg és ha ez a gyapjúrendelet nem megy át bizonyos módosításokon, ha az átvételi kötelezettséget nem terjesztik ki a gyapjú minden kategóriájára, akkor a magyar juhtenyésztés, amely az utóbbi időben fejlődésnek indult, vissza fog fejlődni. Állattenyésztésünket természetesen fejlesztenünk kell a kisgazdák és az ország megerősítése érdekében, de ugyanakkor gondoskodnunk kell arról is, hogy ennek alapját, a takarmánytermesztést, a zöldmezőgazdálkodást is megfelelő módon fejlesszük, mert e nélkül az alapépítmény nélkül ezt az épületet felépíteni nem lehet. (Az elnöki szókét vitéz Bobory György foglalja el.) Ki kell kutatni azokat a réteket és legelőket, amelyeknek terméshozama könnyen fokozható, ugyanakkor persze pontos statisztikai adatokat kell készíteni az országban levő összes széna- és takarmánykészletről. A földművelésügyi minisztérium múlt évi költségvetése ennek az akciónak lebonyolítására 10.000 pengőt irányzott elő. Az volt az elgondolás, hogy tíz éven keresztül évi 10.000 pengővel szutenirozva ezt az akciót, 10 év alatt a kérdéskomplexum lesz dolgozva. Ez a tíz év azonban igen hosszú idő és mivel már két költségvetésben úgyis megfelelő összeg lett előirányozva, arra kérem a földművelésügyi miniszter urat, hogy a beruházási programm terhére találjon erre fedezetet s ne 10 évre ossza ezt el, hanem éppen honvédelmi szempontból, takarmánytermelési szempontból legyen szíves ezt az időt sokkal rövidebbre összezsugorítani. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, hogy ha mi rét- és legelőjavítási kérdésekkel foglalkozunk, aíkkor tekintetbe kell vennünk a nemesítés és naposítás kérdését; éppúgy, mint a háború után a búzaakoió is két pilléren nőtt fel, —i az egyik volt a búzanemesítés, a másik a búziaiszaporítás — ugyanezt kell a fűmagnemesítés, a gyepmagvak elszaporítása révén megvalósítani. Mivel a keszthelyi gazdasági akadémián Kolbai tanár úr kezdeményezésére ebben az irányban már megfelelő előirehaladás történt, arra kérném a t. kormányt, hogy ennék az akciónak a támogatására megfejelő öszszeget méltóztassék rendelkezésre bocsájtani. Az idő előrehaladott voltára tekintettel még csak két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az egyik az öntözés kérdése. A tavaly meghozott öntözési törvény tisztán a Tiszántúl öntözési kérdésével foglalkozott, most az a remény tölt el engem, hogy ezzel a beruházási javaslattal kapcsolatosan a duna-tiszaközi öntözési és lecsapolási kérdések is megoldhatók lesznek. A Duna—Tisza közének klímája éppen olyan száraz, mint a Tiszántúl klímája. Az öntözés itt sehol sem valósult meg. Elkészült egy csatorna, ez azonban, sajnos, csak arra volt jó, hogy kiszárítsa a talajt és sokszor, különösen tavasszal, amidőn a hó olvad és nagy esőzések állnak ibe, elárassza és tönkretegye a gazdák termését. A muilt évben Öcsától egészen Sáriig siralomvölgyévé változtatta Pest megyének ezt a részét. A tavalyi költségvetési vita során részletesen foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Nem aka-