Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-307

330 Az országgyűlés képviselőházának 307. és szellemi <birtokállományának teljében volt és európai poziciója nem volt állandóan veszélyeztetve, tehát mondjuk, a mohácsi vész koráig, az akkori kereskedelmi és gazdasági életnek a pozícióit teljes mértékben megszállva tartotta és olyan mértékben tudta azokat kifejleszteni, mint abban az időben egyik európai állam sem különben. De a magyarságot roppant tragédia érte a török invázióval és az állandó külföldi elnyomatással. A török és a német ellen a magyarság legjobbjai, a nemesség, mondjuk, a magyarságnak az uralaltáji része vérzett el ezekben a küzdelmekben, ezért kellett a gazdasági élet és a polgáriasodás megürült posztjait másfajtájúaknak elfoglalniuk már abban a korszakban is. Meg kell azonban állapítani, hogy a Széchenyi-reform körül a száz évvel ezelőtt megindult gazdasági akciót, amely annak idején Dunát szabályozott, amely annak idején hidat épített, amely annak idején megalkotta az első bankot, mind magyarok csinálták. (Fábián Béla: Ez igaz!) A Fáy Andrások, a Vasváry Pálok és a magyar kereskedelmi élet első előharcosai, a modern kapitalizmus lerakói mind magyarok és talán bizonyos tekintetben nyugati indigenák voltak és nem zsidók, hanem germánok vagy szlávok. (Fábián Béla; A Lánchíd négy oszlopára kinek a neve van felírva!) A magyarság tehát a kapitalista kezdeményezésben igenis résztvett a múlt századiban, azonban kétségtelen, hogy nem abban a mértékben, ahogyan kellett volna. A magyar társadalomnak ezt a történelmi hibáját el kell ismerni. Ezzel szemben, ha most azt vizsgáljuk, vájjon a Magyarországra bevándorolt zsidóság mit hozott magával ide és későbbi kapitalista működése révén mi volt az a plusz, amit a magyarságnak nyújtott, akkor ki kell jelentenünk s be kell látnunk, hogy ez a zsidóság — külföldi összeköttetéseinél fogva — elsősorban csak a külföldi tőkét közvetítette Magyarországra, amikor a kiegyezési korszakban Magyarország védett gazdasági területté lett, másodszor pedig a legnagyobb zsidó-vagyonok, a legnagyobb zsidó-dinasztiák állami koncesszióval keletkeztek vasútépítések és egyéb olyan jogosítványok révén, amelyeket az akkori kormányoktól kapni lehetett- Ez vonatkozik egy liberális korszakra, ez vonatkozik arra a 67-es kiegyezési korszakra, amely a Magyarországnak valóban fénykora voltHa ezt a problémát vizsgáljuk tehát, hogy a hazai zsidóság hogyan alapított vagy foglalt el későbben gazdasági pozíciókat, akkor legalább is egy 50%-os arányt kell megállapítanunk azok között, amelyeket alapított és azok között, amelyeket később más néprétegek kezéből kicsavart. Körülbelül ez az objektív igazság és ezt mi részünkről leszögezendőnek tartjuk. Rassay Károly t. képviselőtársam azonban odáig ment a kérdés feszegetésében, hogy mi lett volna Magyarországgal, ha egyáltalán nem jönnek ide zsidók. (Derültség a jobboldalon.) Azt hiszem, ennek a kérdésnek ilyen értelemben való felvetése nem használ az ország politikai nyugalmának s nem használ a liberális politikának sem és hogy ennek a kérdésnek a felvetése nem lehet komoly, legfeljebb hangulatkeltő. Az a világáramlat, amely n 67-es kiegyezési korszak idején egész Európát uralta, feltűnően kedvezett a zsidóságnak mindenütt és így Magyarországon is. Ne felejtsük el, hogy a zsidóság német nyelvtudással I . ülése 1938 május 6-án, pénteken* érkezett Magyarországra, már pedig az Osztrák-Magyar Monarchia korában, amikor a magyar nép és a magyar intelligencia a német nyelvet túlnyomórészt nem bírta, a külföldi kapitalizmussal való érintkezés ezen a nyelven folyt. Körülbelül ez volt az oka annak,'hogy a zsidóság túlságosan elhatalmasodott, az előbb^ említett és Werner Sombart által is megállapított s kétségtelenül a vérében s tehetségében rejlő előnyök révén. Rassay Károly igen t. képviselőtársam felolvasta itt tegnap a békedelegáció memorandumának egyik részletét, amely a zsidóságról igen kedvezően nyilatkozott, kétségtelenül abból a célból, hogy ezzel külföldön az akkori közhangulatban a magyar érdeket szolgálja. Meg kell állapítanom, hogy egy ilyen okmány tartalmának, amelyet a legsötétebb korszakban, a legtragikusabb időkben, a trianoni béke megkötésének idejében a nemzet érdekében tártak a világ elé, apró pártpolitikai célokra való felhasználása olyan dolog, amelyet nem lehet megengedni s ezt a mi részünkől vissza kell utasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Rassay Károly képviselőtársam érvelésének befejezéséül azt mondotta, hogy ebben a parlamentben egy kis terrorcsapat uralkodik, hogy ebben a parlamentben azért folyik most vita a zsidókérdésről, mert a kormány lapjai kitalálták ezt a kérdést, felizgatták vele a népet és a többségi pártban működő apró terrorcsapat a kormányt arra kényszerítette, hogry ennek a kérdésnek megoldásával foglalkozzék. Meg kell állapítanom, hogy a zsidókérdésnek ilyen egyszerű szemlélete ma már Európában sehol nem él. A kérdésnek ez az anekdotaszerű felfogása ma már nem tartozik a komoly politikai érvek közé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ha azonban itt a parlamentben egy kis terrorcsapat uralkodik, akkor meg kell kérdeznem a t. ellenzéket, hogy vájjon Eckhardt Tibor t. képviselőtársunkat szintén e terrorcsapat tagja gyanánt üdvözölhetjük-e, mert ő tegnap szintén elfogadta ezt a törvényjavaslatot? S vájjon _ a kereszténypárt, amely kevesli a törvényjavaslatot, szintén a terrorcsapathoz tartozik? Menjen ki Rassay Károly a magyar vidékre, figyelje meg az egész ország hangulatát s akkor azt fogja látni, hogy itt egy 8 milliós úgynevezett »terrorcsapat« követeli a zsidókérdés megoldását: az egész nemzet. (Egy hang jobbfelől: Homokba dugja a fejét! —• Rajniss Ferenc: Egy népszavazás elintézné ezt a kérdést!) Ez a probléma már két évtizede ég Magyarországban abban az értelemben, hogy a magyar társadalom sürgeti ennek megoldását s égett már azelőtt is, de a. magyar társadalom nem ismerte fel mindig a kérdés lényegét. A zsidókérdés lényegének felismerése helyett egyszerűen mindent az izgatásra kennv olyan vakság, amelynek igaztalan voltát már a zsidó fiatalság is látja, amely tudja, hogy az^ öregebb nemzedék azt a bizonyos mimikri politikát nem folytathatja, amely Magyarországon és Eiirópa több más országában is azt mondja, hogy a zsidóság csupán vallás, felekezet, de egyébként nincsen semmiféle közös összetartó, kohéziós ereje és hogy a zsidó Magyarországon magyar, Finnországban finn, Bulgáriában bolgár. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak tegnap elhangzott beszédével nagyjában