Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-307
Az országgyűlés képviselőházának 307. és egészében egyetértek. Ö igen helyesen jegyezte meg, hogy ha Magyarországon nem a zsidóságnak volna ekkora befolyása a gazdasági és szellemi életben, hanem az ő általa becsült angoloknak, akkor velük szemben kellene fellépnünk fajtánk védelme érdekében és meg kellene oldanunk az angol kérdést. Ebben teljesen igaza van, mert ez a kérdés, amiről itt szó van, nem zsidókérdés: ez a kérdés magyar kérdés, a magyarság létének vagy nemlétének problémája, (Xígy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Európa stabilitásának kérdése, a nemzet polgárosodásának és az európai kapitalizmusba való beilleszkedésének problémája. Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársamnak egyébként — igénytelen véleményem szerint — abban nincsen igaza, hogy a felhatalmazást, amelyet a kormánynak adunk, túlzottnak tartja és inkább e problémák egyes részleteinek különkülön törvényekben való megoldását kívánja. Ezt a hazai zsidóság sem szeretné, mert ha a zsidókérdés összes vonatkozásait, amelyek több tucatra tehetők, itt külön-külön törvénynyel szabályoznák, évekig egyébről sem folyna vita itt a képviselőházban, mint a zsidókérdésről. Ez nem érdeke az országnak a mai helyzetben, nem érdeke a zsidóságnak, nem érdeke senkinek. Egy egyszerű közjogi elvért ilyen nagy veszedelmet és bizonytalanságot magunkra venni teljesen fölösleges volna. Nem áll Eckhardt Tibornak az a megállapítása sem, — szerintem — hogy ez a most benyújtott törvényjavaslat a zsidókérdést csak tünetileg kezeli. Nem tüneti kezelés az, ha egy szerves társadalmi irányítást kezdünk meg. Nem tüneti kezelés az, ha e törvényjavaslatban kereteket adunk annak, hogy a jövendő magyar társadalomnak hova kell fejlődnie és ezt aktív keresztény kormányzati politikával állandóan ebbe az irányba hajtjuk. Ne tessék elfelejteni, hogy közgazdasági jellegű iskoláink körülbelül a világháború óta vannak és ezekből most került ki egy olyan nemzedék, — körülbelül 15 esztendőnek, egy fél emberöltőnek nemzedéke — amely közgazdasági szakismeretekkel rendelkezik, amely ismeretek a keresztény társadalmat immár a ^ réginél sokkal nagyobb mértékben teszik képessé a kereskedelmi és gazdasági pályák elfoglalására. Egyébként azt mi is helyeseljük, amit Eckhardt Tibor t. képviselőtársam mondott, hogy még igen nagy reformokra van szükség, amelyek a zsidókérdést nem primaer, hanem secundaer alapon érintik. így például abszolúte helyeseljük a közhivatali álláshalmozásoknak megszüntetését, azonban fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy Darányi Kálmán miniszterelnök úr kormányzása óta ennek 90 százaléka megszűnt. Nagyon helyeseljük azt is, hogy az állami vállalatok szanálása esetén az állam nyerje meg azt a beavatkozást, amely képessé teszi egyrészt a keresztény gazdasági elv, másrészt a megfelelő gazdálkodás bizto-j sításának ellenőrzésére. Azt hiszem, az utóbbi években ilyesmi nem fordult elő. Ilyesmik egy régi kormányzati rendszerben történtek. Helyeseljük mi is az adóreformot, a részvényjog reformját, ez azonban igen nagy jogi munka, amely csak évek alatt készülhet el. Helyeseljük mindazokat a szociális és gazdasági reformokat, amelyeket meg kell oldani, de különkülön és nem a zsidókérdés miatt, hanem általában ennek a nemzetnek, ennek a társadalomnak érdekében. Éppen az, hogy a zsidóülése 1938 május 6-án, pénteken. 331 kérdésnek ezzel a törvényjavaslatával ide a H az ele jött a kormány és a többségi párt, bizonyítja, hogy a legkényesebb problémák rendezésétől sem riad vissza. Ha ezt megcsinálta és törvényerőre emelte, ez biztosíték arra, hogy a további e kérdésben felmerülő jogi, gazdasági és szociális vonatkozású problémákat is rendezni fogja. Müller Antal t. képviselőtársunk kevesli a törvényjavaslatot és azt mondja, hogy a zsidóságnak a vállalati életben biztosított 20%-os arányszáma, továbbá a hadviselteknek, hadirokkantaknak és egyéb kedvezményezetteknek biztosított kivétel a zsidóság általános arányszámát körülbelül 30%-ig fel fogja duzzasztani. A véleményem az, hogy ennek a törvényjavaslatnak vitájánál nem százalékban kell gondolkozni és nem százalékon kell vitatkozni. Ellenben az a felfogásom, hogy ha a magyar társadalom az előírt számarányt zökkenésmentesen, a nélkül, hogy Magyarország szociális és gazdasági stabilitását felborítana, eléri és eléri azt, hogy olyan zsidó vállalatnál, ahol ma 60—70% a zsidók arányszáma, a kereszténység eléri a 80%-os személyi és jövedelmi arányt, akkor igenis módjában lesz a keresztény gazdasági és : társadalmi elveket száz százalékban érvényesíteni. Viszont a magántulajdon elvét nem törjük át azzal, ho^v a részvényeket szétosztjuk vagy abba szólunk bele, hogy maga a tulajdonos a törvény keretén belül hogyan oldja meg a kérdést. (Esztergályos János: Gott behüt' a nagytőkét bántani! — Fábián Béla: Beszéljen magyarul a képviselő úr!) A keresztény politika lényege nem abból áll, hogy folytonosan törvényeket hozzunk közszállításokról és egj r éb különben hasznos feladatok rendezéséről; a keresztény politika az élet gyakorlatából áll és ha a törvényes rendezés utat mutat egy ilyen politikának, a magyar kormánynak módjában lesz kormányzalti tevékenysége során a fontos és méltányos keresztény szempontokat a továbbiakban is érvényesíteni. Ami a kérdés lényegét illeti, ez a törvényjavaslat címében és nevében egyaránt a magyar társadalom egyensúlyának helyreállítását célozza. A magyar társadalom egyensúlyát azonban különböző tényezők fenyegetik, ezek között egyik a zsidóság. Ha tehát a magyar társadalom egyensúlyát akarjuk helyreállítani, akkor az egyik legkényesebb kérdést, a zsidókérdést rendezni kell. Két probléma van itt. Az egyik a zsidókérdés, a másik a magyar társadalom kérdése, amelyben a zsidóság helyet foglal. Nézzük a probléma lényegét, annál is inkább, mert az előttem felszólalt szónokok igénytelen felfogásom szerint a zsidókérdés lényegével nem foglalkoztak. Mi ez a zsidókérdés és általában mi a zsidóság, hogy vált ez a kérdés problémává magyar nemzeti szempontból, hogy jövünk egyáltalában hozzá, hogy nekünk zsidókérdéssel kell foglalkoznunk, minek köszönhetjük ezt és mi a magyar társadalom helyzete, a magyar társadalom felfogása ezzel a problémával szemben? Kifejtettem már a képviselőházi bizottsági tárgyalás során, hogy az én tudományos és emberi meggyőződésem szerint a zsidóság faj; azzá teszi a zsidóság vérségi különállása, történelmi múltja és elkülönülése, amely a történelem folyamán állandóan fennállott, nemzeti vallása, sajátos erkölcsei, önálló kultúrája és önálló hivatásérzete, amelynek ma is meglévő 49*
