Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

168 Az országgyűlés képviselőházának 303. ülése 1938 május 2-án, hétfőn. Sándor: Miért veszekszenek velünk 1 Veszekedjenek a kormánnyal — Meizler Károly: Az országnak ártanák ezzel!) Olyan javaslatokkal foglalkoztat bennünket a kormány, amelyekről nem én, iianem polgári képviselők állapítják meg, hogy made in Germany, hogy német utánzat, német majmolás. Erre a törvényjavaslatra is egész bátran ráfoghatjuk, hogy^ made in Germany, vagy made valamely más fasiszta orszá,gban, de semnnl esetre sem felel meg annak az alkotmányos felfogásnak, vagy a közszabadságokról, a sajtószabadsájgról vallott felfogásnak, .amely Magyarországon volt legalább is azi utóbbi időkig. (Rakovszky Tibor: Amíg »Weimar« volt, jó volt minden úgy-e? — Rupert Rezső: Majd Németország is rájön arra, hogy a weimari alkotmány jó volt!) Megállapítom, hogy nemrégiben egy törvényjavaslatot voltunk kénytelenek elfogadni, amelyben többek között! a rémhírterjesztést akarta megakadályozni a kormány. Suttogni tehát már nem szabad. Most majd még írni sem lesz szabad! Moccanni sem szabad, hát mit szabad? Szabad fizetni, dolgozni, éhezni, koplalni és megdögleni, (Zaj. — Elnök csenget.) ha kell, csak szabadságot nem lehet élvezni. (Rupert Rezső: Adót 'fizetni is szabad!) T. Ház! Ezt a javaslatot nem: tehetem magamévá. Kéreim a kormányt, gondoljon arra, hogy olyan időket élünk, amikor nem szabad a közvéleményt gúzisbakötni, aimikor éppen ellenkezőleg, a közvélemény kezdeményezésére lehet szükség, 'amikor szükség lehet arra, hogy a közvélemény védekezzék bizonyos irányzatok ellen, amelyek érinthetik az ország- függetlenségét, az ország szabadságát, az ország létét. Szabadságra van szükség, amellyel az ország függetlenségét meg lehet védeni, tehát nem a szabadság elnyomásával kellene foglalkoznia a kormánynak. Ez a törvényjavaslat tendenciájánál fogva nemcsak lealázó magára a sajtóra s azokra akik újságírással • foglalkoznak, hanem bűnös ils. Bűnös dolog ilyen javaslatot ráerősizíafcolni az országra éppen a mai viszonyok között, olyan időben, amikor a jogfosztás terén a kormányzatok éppen^ eleget produkáltak- Nincs szükség^ ilyen törvényre. Az ilyen törvény csak kedvtelés, unaloműzés, politikai reakció, semmi ^egyéb. Ezért a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Huszovszky Lajos képviselő úr következik ! Huszovszky Lajos : Mélyen t. Képviselőház! Buchinger igen t. képviselőtársam energikusan támadta ezt a kormány által előterjesztett javaslatot, de meg kell azonban állapítanom, hogy nem vezeti objektivitás akkor, amikor azt állapítja meg erről a kormányról, hogy Sztálinnak vagy a cári Oroszországnak példáját követi, vagy amikor azt állítja, hogy a javaslat »Made in Germany«. T. Képviselőház! Ezek a kijelentések alkalmasak arra, hogy megtévesszék a nagy tömegeket, amelyek a javaslatot nem boncolgatják, alkalmasak arra, hogy megtévesszék talán az ország egész közvéleményét. Az 1914. évi XIV. törvénycikknek, a jelenleg hatályban lévő sajtótörvénynek tárgyalásánál igen széles skálájú vita folyt ebben a parlamentben; mintegy 50 ellenzéki képviselő szólalt fel a javaslatot támogató sok felszólalón kívül s akkor hasonló kifejezéseket mondottak. Aki yégignézi az akkori parlamenti naplókat, majdnem szószerin t azokat a kijelentéseket olvashatja, amelyeket például Bródy igen t. képviselőtársam részéről és a bizottságban más képviselőtársaim részéről is hallottunk. Balogh Jenő, az akkori igazságügyminiszter, hiába igyekezett bizonyítani, hogy Európa legliberálisabb javaslatát hozta a Ház elé, a kritika mint retrográd, jogfosztó és maradi javaslatot támadta a jelenleg hatályban lévő törvényt. (Rupert Rezső: A régivel szemben retrográd volt!) Mélyen t. Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat, amint jól tudjuk, nem kíván a sajtótörvénynek reformja lenni, hanem csupán két eljárási jogszabályt kíván módosítani és az időszaki lapok engedélyezésének kérdését kívánja szabályozni. Mivel úgy az előttem szólott t. képviselőtársam, mint a bizottságban is többen Kossuth Lajosnak, Széchenyinek és a magyar történelem más nagy alakjainak nevével próbálták kritika tárgyává tenni ezt a javaslatot és a 48-as törvényekre hivatkoztak, legyen szabad rámutatnom arra a körülményre, amire utalt az előadó úr is, hogy a 48-as törvény létrehozásában, (Vázsonyi János: Nagyon szép törvények voltak azok!) Kossuth^ és Széchenyi ragyogó munkálkodásában talán túlnyomó része volt a dualizmusból folyó kapcsolatunknak és Ausztriával folytatott függetlenségig harcunknak, és akkor, amikor ez a kérdés már témáját vesztette, bizonyos mértékben anakronizmusnak kell tekintenem azt, hogy állandóan Kossuth és Széchenyi ténykedésére, a magyar történelem e két ragyogó alakjának működésére utalnak. (Rupert Rezső: Majd Huszovszky képviselő úrra fogunk hivatkozni, mint tekintélyre!) Mondom, ez bizonyos mértékig anakrcn nizmus, de valahogy nem is méltó és nem is méltányos, hogy akkor, amikor a sajtóval űzött visszaéléseket kívánja a törvényjavaslat megszabályozni, (Rupert Rezső: Nem azt csinálnák! A sajtószabadságot törlik el ezzel az intézkedései!) ennek a két nagy történelmi férfiúnak az emlékét állítják oda védőbástyául. Mélyem t. Képviselőház! Legyen szabad rátérnem e javaslat egyes intézkedéseire. Mindjárt a 2. § azt írja elő, hogy egyes sajtótermékek sajtórendészeti példányait a terjesztés megkezdésével egyidőben kell ibeszolgáltatni^az ügyészséghez. Ezt az* intézkedést támadják talán legtöbben az ellenzék részéről. Mivel ezt a sajtócenzura visszaállításának tekintik, legyen szabad erre vonatkozó észrevéteLeiimet a mélyen t. Képviselőház elé terjesztenemA »Magyarország« tegnap megjelent számában ezzel kapcsolatiban a következő kitételek voltak s ha meg méltóztatnak engedni, felolvasom ezeket a kitételeket, kiragadom abból a sajtókampányból, amely éppen elég alkalmat ad az idézésére, de talán ez, a legrövidebb és ezt vagyok bátor ide, a mélyen t. Ház elé hozni. Többek között azt mondja ez a 2. ^-szal kapcsolatban (olvassa): »Ez a rendszer súlyosabb az előzetes cenzúra minden eddig ismert formájánál, súlyosan érinti a kiadókat, akiket egy-két ügyészi visszavetés tönkretehet.« (Rupert Rezső: Ez igaz!) Azután a következő (olvassa): »Sokezer pengős költséggel előállított könyvek megjelenését akadályozhatja meg egy tollvonás, és ezenkívül még (büntetés is vár a. születése pillanatában megfojtott újszülöttre.« (Vázsonyi János: így is van!) Nincs így, nincs pedig azértj mert ezzzel ugyancsak inegtévesz-