Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának SOS. tik a közvéleményt, B azt a látszatot keltik az ilyen és ehhez hasonló újságcikkek, [mintha tényleg a» ügyésznek módjában volna cenzúrát gyakorolni és megtiltani egy műnek, egy sajtóterméknek megjelenését. (Rupert Rezső: Véletlentől függ, hogy milyen híróra talál az ügyész!) Nagyon jól tudja Rupert igen t. képviselőtársam, hogy a % § nem ezt a rendelkezést tartalmazza, (Rupert Rezső: Tudom, de mindig a véletlentől függ, hogy jó bíró kezébe kerül-e az ügy!) hanem azt tartalmazza, hogy az ügyésznek nincs is más joiga, minthogy a bíróságnál indítványozza a sajtódeliktumot tartalmazó műnek a lefoglalását. Viszont akkor, amikor nem lehet vitás az, hogy cenzúrának csak az a korlátozás tekinthető, amelynél a közigazgatás valamely faktorának: vagy a kormány rendelkezésének alávetett királyi ügyészségnek van módjában megtiltani valamely műnek a meg jelenését, (Rupert Rezső: A hatalomnak!) akkor nem

1 lehet vitás, hogy itt általában cenzúráról nem lehet beszélni, a cenzúra visszaállításáról helyesen és jogosan beszélni neon lehet, hiszen itt az ügyész csak, javaslatot tesz és a független magyar bíróság dönt. Itt a sajtótörvénynek esaík a 7- Va van hatályon kívül helyezve. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Vázsonyi János: Ismeri a képviselő úr a könyvkiadók és az Ige. ímemoranduimát ebben a tárgyban?) Nagyon jól tudjuk, hogy a büntetőperrendtartás 567. és 568. §-a továbbra is •hatályban marad, tehát a ibíróság dönt. De továbbmegyek- "ugyancsak hatályban marad a sajtótörvény 49- §-a, amely kötelezőleg előíirja, hogy az

1 esetleges felfolyam ödást 24 óra alatt kell felterjeszteni és a másodfokú hatóságnak ugyancsak. 24 óra alatt kell döntenie. Tehát

1 a két fórumnak 48 óra alatt kell döntenie ebben a kérdésben. Ezeket az intézkedéseket ez a javaslat egyáltalán nem érinti. Mélyen t. Képviselőház! Ezek után valóban csak megdöbbenéssel lehet tudomásul venni, hogy olyanforma kritika lát napvilágot, mint amilyen ugyanebben a cikkben jelent metg, ahol is az van, hogy (olvassa): »Ha ebiből a javaslatból módosítás nélkül lesz törvény, a magyar írók visszasírhatják az 1848. előtti jóindulatú és kedélyes cenzorokat.« (Rupert Rezső: Majdnem így van!) Amikor a negyvennyolcas idők úgynevezett »kedélyes« cenzorai valóban cenzúrázó hatalommal rendelkeztek, amikor valóban megfojtották a függetlenségért és a nemzeti célokért folytatott küzdelmeket, akkor nem akarok erre a cikkre megfelelő kijelentéseket tenni és nem akarom megfelelő módon elítélni az ilyen kijelentéseket, amelyek a mai időkben valóban nem méltók arra, hogy nyomdafestéket lássanak. De továbbmegyek a javaslat 8. §-ára, amelyet szintén energikus támadásban részesítettek ellenzéki képviselőtársaim. Ez a 8. § első mondatában feljogosítja a bíróságot, hogy közérdekből vagy jogos magánérdekből megtilthassa a nyilvánosan tartott tárgyalásokról vagy az ott elhangzott kijelentésekről a tudósítás közzétételét. Ebiben a tekintetben különbséget kell tenni a nyilvánosan tartott tárgyalás anyagának közzététele és a tárgyalás nyilvánosságának kizárásiával tartott, vagyis zárt tárgyalás anyagának közzététele tekintetéiben a bíróságot megillető jog között. Hatályos jogszabályaink, nevezetesen a büntetőperrendtarülése 19 S 8 május 2~án, hétfőn. 169 tás 293. §-ának negyedik bekezdése szerint a nyilvánosság kizárása csak a közrend vagy a közerkölcsiség veszélyeztetett volta esetén van megengedve a bíróság részére. Még egy másik intézkedés is van és pedig az 1930:XXXIV. te. 57. §-a, amely a házassági perekre vonatkozólag teszi kötelezővé a nyilvánosság kizárását. Minthogy ez az említett jogszabály, a büntetőperendtajrtás 293. ^-a, amely kategorikusan azt mondja, ihogy csak a közrend és közerkölesiség Veszélyeztetése esetén lehet a zárt tárgyalást elrendelni, szorosan magyarázandó, a bíróságnak sokszor nem volt módjában zárt tárgyalást rendelni el olyan esetekben, amikor pedig a tárgyalás nyilvánossága nyilvánvalóan sértette a közérdeket és a jogos magánérdeket. A bíróság tehetetlenül ráült az ilyen eset előtt, mert semmiféle jogszabály sem volt, amely módot adott volna arra, hogy kizárja a nyilvánosságot, vagy megtilthassa azt, hogy az ott elhangzott kijelentéseket a sajtóban publikálják. Itt tehát bizonyos hiátusz mutatkozik, amelyen feltétlenül segíteni kell. A tárgyalás nyilvánosságának kizárása, illetve az ezen az úton való megoldás nem mutatkozik célszerűnek. Egyrészt a nyilvánosságnak bármely tárgyalásról való kizárása szigorúbb intézkedést is tartalmaz, mintha azt az elvet fogadjuk el, amely a javaslatban van, hogy t. i. a tárgyalás nyilvánosságát meghagyja, de azt a jogot adja meg, konstruálja meg a bíróság részére, hogy a már nyilvánosan megtartott tárgyalásról a tudósítást tilalmazhassa, tehát, mondom, a javaslat a kevésbbé rigorózus intézkedést választja, másodszor nem is volna célszerű szélesebb mederben kiterjeszteni a zárt tárgyalások rendszerét és végül, harmadszor: a praktikum szempontjából sem felelne meg ennek a kérdésnek olyan elintézése, ha a javaslat zárt tárgyalás útján kívánná ezt a kérdést szabályozni, mert hiszen egyes esetektől eltekintve, mint amilyen, mondjuk, a becsületsértési és rágalmazás! esetek legnagyobb része, a bíróság a legtöbb esetben nem is tudhatja előre, hogy elő fog-e fordulni a tárgyaláson olyasvalami, aminek a nyilvánosságából, a sajtópublicitásból való kizárása célszerű és indokolt vagy közérdek és jogos magánérdek védelme szempontjából méltányos és igazságos lenne. Szerény nézetem szerint tehát helyesebb azt a rendszert alkalmazni, amely nem terjeszti ki a zárt tárgyalás tilalmazásának lehetőségét, ezzel szemben módot ad arra, hogy az a bíró, aki a nyilvános tárgyaláson meggyőződik arról, hogy a közérdek, jogos magánérdek, vagy a közrend és közerkölcsiség védelme szükségessé teszi azt, hogy az ott elhangzott kijelentések, vagy az egész tárgyalás anyaga kizárassék a nyilvánosságból, felhatalmaztassék arra, hogy ilyen esetben tilalmat állítson fel, mondván az egész tárgyalásra vagy csak egy kijelentésre, hogy: erre nézve pedig

; megtiltom a közlést. Nem ismeretlen ez más államok sajtójogában sem, hiszen az angol jogban például teljes mértékben rendelkezésére áll a bírónak ez a jog és nagyon hatékonyan alkalmaztatik is, sőt, hogy csak egy példát említsek, a zsarolás miatt indított perekben például valósággal uzus az, ihogy a sértett nevét az egész tárgyalás alatt nem engedik közölni. (Vázsonyi János: Az helyes is!) Ehhez a rendelkezéshez kapcsolódik a javaslat 8. §-a (1) bekezdésének második mondata, amely tulajdonképpen kiegészítése ennek a rendelkezésnek és azt tartalmazza, hogy ra-