Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

162 Az országgyűlés képviselőházának SC szubvenció kérdését. T- Képviselőtársam, én azon az állásponton vagyok, hogy objektíve vizsgáljuk a kérdéseket, a közgazdasági jövedéknek kérdését is és amikor felvetem a közgazdasági jövedelmeik kérdését, akkor nem a képviselő úr lapjára gondoltam, (Rassay Károly: De «azt nyugodtan lehet! Felajánlottam már!) (hanem a zugsajtóra, (Rassay Károly: Helyes!) amely mértéktelenül (kiszipolyozza a közgazdasági életet. (Zaj.) Elnök: Csendet kell kérnem, képviselő urak! Törs Tibor: Erre vonatkozólag igen jelentős Intézkedéseket tartalmaz ez a javaslat. A lapengedélyezéseknél látom, annak a lehetőségét, hogy a közgazdasági élet a zugsajtó nyomása alól felszaibadíttassék. Ezért tartom helyesnek a lapengedélyezések kérdésének rendezését. (Zaj.) De ez a vásár is kettőn áll, mert nem elég a kormányzati intézkedés és nem elég ennek a kérdésnek a lapengedélyezés útján való szanálása, hanem a közgazdasági életnek is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ezt a zugsajtót, ha ez idő szerint akár mint legitim sajtó jelentkezik, akár az időszaki sajtó mellé meghúzódik, törvényes és társadalmi intézkedéssel kiirthassuk. Ugyanis tudni kell szintén, hogy amikor a sajtót ostorozzuk, a sajtónak ez a parazita része valóban követ el bűnt és követett el bűnt. De hogy ezt a bűnt elkövethesse, (Rassay Károly: Akkor engedélyt kellett kapnia!) arra az igen helytelen mentalitás adja meg az ösztökélést, amely a kapitalista pénzügyi berendezkedésben jelentkezik és amely igenis szükség esetén pénzzel óhajt mindent elintézni. (Ügy nan! a jobboldalon.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy anekdotaszámba menő, de valójában megtörtént esetet mondjak el, amellyel ezt az egész közgazdasági sajtókérdést igen alaposan át lehet világítani. (Rassay Károly: Halljuk!) Sok évtizeddel ezelőtt történt, a szereplők már nincsenek életben. El is mondhatnám, hogy kik voltak azok, de felesleges neveket mondani. Egy igen nagy, sőt a legelső és a legnagyobb pénzintézetek, hitelintézetek egyikéről van szó, amelynek elnöke akkoriban egy előkelő arisztokrata volt. A vezérigazgatói székben pedig egy nagy pénzügyi kapacitás, egy bárósított pénzügyi kapacitás ült. (Derültség és zaj.) Ezt a hitelintézetet egy jelentéktelen közgazdasági lapocska tulajdonosa állandóan támadta. Támadta pedig azért, mert 100 vagy 200 forint pausálösszeg megtagadása miatt megapprehendált az intézetre. Amikor a támadásokat megindította, a vezérigazgató külföldön tartózkodott és az arisztokrata elnök vezette az intézményt. Bevitték hozzá az első támadást. Azt kérdezte: miért bánt ez bennünket? Azért, mert nem kapta meg a száz forintot —' felelték. Azt mondta rá az arisztokrata elnök: most már csak azért sem fizetünk neki. Erre megjelent a második cikk még rémesebb támadásokkal^ megjelent a harmadik cikk, amely még rémesebben megtámadta a vállalatot. Mindig mondott valami nagyon kellemetlent, amivel az elevenére tapintott a pénzintézetnek. (Kéthly Anna: Ahol van tyúkszem, ott rá lehet taposni!) Az arisztokrata elnök egyre dühösebb és dühösebb lett, az asztalt verte és azt mondta, hogy most már akármit csinál, akkor sem kap egy vasat sem. Közben megérkezett a vezérigazgató. Bemutatták neki a támadásokat, átment az arisztokrata elnöktf. ülése 1938 május g-án, hétfőn. höz és tárgyalt vele. Azt mondta az elnök: nem fizettem neki, mert támadott. Azt mondta rá a vezérigazgató: már pedig ennek fizetnünk kell. Azt kérdezte az arisztokrata elnök: miért fizessünk, hiszen már mindent megírt, amit tudott rólunk. A vezérigazgató erre azt felelte: de én nem vagyok kíváncsi arra, hogy ő még mit tud rólunk. (Derültség. — Buchinger Manó: Ez antikapitalista működés!) T. Képviselőház! Ameddig ez a mentalitás fennáll, addig mindig lehetőséget és tápot fognak kapni azok a paraziták, akik a közgazdasági életet a sajtón keresztül szipolyozzák. (Kéthly Anna: Ha van tyúkszem, csak hadd írják meg!) Egyébként legyen szabad közbevetőleg megkérdeznem az igazságügyminiszter urat, hogy a törvény intenciója valóban azt szolgálja-e, hogy míga bíróság az előterjesztett kérelem vagy indítvány felett nem határoz, addig a közlés nem történhetik meg? Ha a törvénynek ez az intenciója, akkor ezt zsurnalisztikái szempontból helyeslem, kárát ennek nem látom, mert ez a szenzációhajhászás egészségtelen versenyét a lapok között lecsökkenti. Egyenlő elbánás esetén ez a megoldás sérelmet semmi esetre sem okoz. A lapengedélyezésre vonatkozólag elmondtam inár véleményemet a közgazdasági újságírással kapcsolatosan, amelynek komoly értékeit nagyon természetesen teljes r egészében át kell mentenünk. A lapengedélyezés kérdésének mikénti elbírálása mindenesetre a kormányzati tényezők lelkiismeretességén és gondos mérlegelésén fog múlni, mert az tagadhatatlan, hogy erre a közgazdasági sajtóra szakvonatkozásban és pénzügyi vonatkozásban szükség van. A közgazdasági sajtónak éppen ü^y, mint a sajtónak általában, a sallangoktól, parazitáktól való megtisztítása fogja megadni az igazi tisztességet és megbecsülést. A lapengedélyezés kérdése, ezek szerint, tehát nem aggodalmas. Egyébként is azt mutatja a tapasztalat, hogy többnyire nem azért emeltek Dan ászt, mert nem adtak engedélyt^ hanem az illetékesekhez intézett kérdés alapján tárgyilagosan megállanítható, hogy több volt a panasz a beati possidentes, az engedélyek birtokosai részéről azért, mert még adnak ki engedélyt. (Rassay Károly: Ez súlyos vád. ezt igazolni kell!) Felszólalások voltak e miatt- (Rassay Károlv; Tessék csak megmondani, hogy ki szólalt fel, mert ez súlyos vád! Nem lehet sajtószabadságot hirdetni ' és ellenkezőleg cselekedni. — Meiler "KTárnly: Ez már a részletekre tartozik!) Ne méltóztassék olyan ügyet védelmezni, amely védelemre nem szorul. Itt csak a zugsajtóról beszélünk. fRassav KároW: Jia úgy, csak a zngsajtóról!) Ne méltóztassék örökké azt mondani, hogy az ember támad. (Rassay Károlv: Csak tisztázni akarom a dolgot!) Már tisztázva van. Amikor a törvény jelentőségéről beszélünk, mindig a tisztességtelen, a hazafiatlan, a zugsajtóról van szó.^ (Kéthly Anna: A törvény éppen az ellenkezőiét csinálja!) A törvényjavaslat intézkedései ezekben a vonatkozás okiban helyesek! Amint már az imént is mondottam, felfogásom szerint egy szigorú sajtótörvény, amely letöri a zugsaitó garázdálkodását, csak emelheti a sajtó tekintélyét, mert^a sajtó súlyát és befolyását nem a hamisan értelmezett sajtószabadság, hanem a jogilag is jól körülbástyázott sajtórendszer adja meg.