Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának 30$. Maga ez a törvényjavaslat egyébként nem sajtóreform. Rámutattunk arra, hogy az anyagi sajtójogi reform később jön. Ennél a törvényjavaslatnál sokkal nagyobb reformintézkedésnek tartom ezeken a rendészeti intézkedéseken messze túlmenőleg a sajtókamara felállításáról szóló törvényjavaslatot, mert a sajtókamara létesítése, amely túlmegy a jogpolitikai intézkedésen, valóban jelenteni fogja a szellemi élet sajtó terrénumán azt a nagy lelkiségi átalakulást, amelyre immár elengedhetetlenül szükség van. Ha merült fel panasz a sajtó ellen, akkor ez elsősorban éppen a. sajtó lelkiségének alakulása ellen merült fel. Ezért van tehát szükség a sajtókamarára, amely az újságíró számára erkölcsi, anyagi és szociális védelmet fog jelenteni, de egyúttal emeli annak az újságírónak ja felelősségérzetét, biztosítja műveltségig fokát és ezzel a magyar sajtót az őt megillető helyre fogja felemelni. (Farkas István: Egyenruhában csak kettősrendeket lehet csinálni!) Ha igazi sajtóreformot akarunk, akkor ezt nem az anyagi jog reformjával, nem az erre irányuló sajtórendészeti intézkedésekkel, nem rendszabályokkal, hanem emberek kiformálásával és kiművelésével érjük el; ez elsősorban és mindenekelőtt áll a sajtó kérdésére. A sajtókamara felállítása, — ami ellen több mint egy évtiizeden keresztül hangzottak el felszólalások ugyancsak a sajtószabadság védelmiében — éppen olyan kevéssé érinti a sajtószabadságot, mint ahogy nem érinti ez a törvényjavaslat sem. Legyen szabad ezzel kapcsolatban az egyik liberális orgánum tegnapi, vasárnapi számában megjelent vezércikkének egy részletét is mertetnem, amelyben az ismert liberális publicista a következőket írja (olvassa): »Most, hogy a parlamentben forszírozott tempóban tárgyalják a sajtótörvényt, leplezzük le végre egészen nyíltan a műhelytitkot. A független, önálló, meggyőződéséhez hű magyar újságíró egy emberöltőn keresztül kolumnákat fecsegett egy-egy becsempészett, őszinte mellékmondat kedvéért, mellébeszélt s szellemi és erkölcsi öncsonkítással tengette életét.« T. Képviselőház! Azt a megállapítást, amely szerint becsempészett, őszinte mellékmondatokkal kell dolgoznia a magyar újságírónak, a ^ leghatározottabban visszautasítom. A tisztességes újságírónak nincs szüksége^ becsempészett mellékmondatokra. A tisztességes újságíró mindent megírhat ott, csak az nem, aki be nem vallott titkos célokért, a kozmopolitizmusért, a XX. Század, a Társadalomtudományi Társaság, a Galilei-kör intellektualizmusáért akart Trianon után is tollat forgatni, annak kellett becsempésznie ezeket a bizonyos mellékmondatokat. Trianon előtt ugyanis nem volt szükség becsempészésre. Szabadon írhattak s naeryrészt éppen ezért következett be Trianon. Kérdem, mi lett volna, ha Trianon után is éppen úgy írhattak és írtak volna, mint ahogy Trianon előtt írtak? Az igazság egyébként is az, hogy a Trianon óta eltelt 20 esztendő alatt nem kellett az újságíróknak becsempészniök bármit is cikkeikbe, mert szabadon és gátlás nélkül megírhattak mindent, amit akartak. Méltóztassanak visszagondolni az 1920-as esztendőre, a parlamenti botrányok ismertetésére és az akkoriban megjelent azokkal kapcsolatos publicisztikai cikkekre. Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy szabadon és gátlás nélkül kifigurázhatták Friedrich Istvánt, gyalázhatták éveken keresztül gróf Bethlen Istvánt, lebecsülülése 1938 május 2~án, hétfőn. 163 hették gróf Károlyi Gyulát és az első ijedtség elmultával nyugodtan kezdték el rágcsálni Gömbös Gyulát is. Van egy része a napisajtónak, amely olyan hangot honosított meg a politikai küzdelemben, amelyhez hasonlót nem találunk a parlamenti élet megindulása óta a legliberáiisabb esztendőkben sem. A sajtónak ez a része provokálta a jobboldali sajtót, amely önérzetében és irányzatában megbántva kétségtelenül erőteljesen utasította vissza a provokációt és a jobboldali keresztény és nemzeti vezető egyéniségeket megvédve ellentámadásba ment át. Ezért ne az újonnan született jobboldali orgánumokat hibáztassák, hanem azokat az orgánumokat, amelyek elfogultságukkal felidézték ezt a helyzetet. T. Képviselőház! Ezzel igénytelen fejtegetéseimnek végére is értem. Ha a sajtószabadságra vonatkozó alapprincipiumaimat egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy én a sajtó organikus rendszabályozását illetően mint újságíró nem riadok vissza a sajtó korszerű reformjától, mert szerintem minden sajtóreform helyes, szükséges, sőt elkerülhetetlen, ha a gondolatszabadság szárnyalásában rejlő hatalmas erőt ezzel a reformmal a nemzeti összeforrás értékes elemévé tudjuk fejleszteni. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Buchinger Manó képviselő úr következik szólásra. Buchinger Manó: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úr többek között azzal vélte a napirenden lévő javaslatot alátámasztani, hogy azt mondotta, hogy 1914 óta még nem volt olyan normális időszak, amely lehetővé tette volna, hogy a kivételes intézkedésektől eltekintsünk és normalizáljuk mindazokat a kérdéseket, amelyekről itt-ott szó van. Igaz, nem volt normális idő, de ezzel szemben igaz az is, hogy a kormány tulajdonképpen az utóbbi esztendőkben egyebet sem tett eddig, minthogy kivételes törvényeket gyártott, csak újabb láncokat, újabb béklyókat, újabb jogfosztó intézkedéseket fogadtatott el a törvényhozással, amelyekből bizony annyira elég volna már, hogy egy ilyen törvényjavaslatra már alig van szükség. Mondotta a t. előttem szólott képviselő úr azt is, hogy a kapitalizmus és a kapitalizmust szolgáló sajtó az, amely ellen bizonyos intézkedésekre van szükség. Felesleges talán hangsúlyoznom, hogy mi szociáldemokraták ilyen antikapitalisztikus intézkedésekre mindig kaphatók vagyunk, (Derültséa balfelől.) ezekben benne vagyunk s nem tudom, mennyire örülhetek annak, hogy ilyen segédcsapatok érkeznek most a mi irányunkban. (Farkas István: Csak őszinte legyen!) Mindenesetre megállapítom, hogy a kauitalizmus védelmére igazán nem volnánk hajlandók semilyen vonatkozásban sem vállalkozni. Igaza van, hogy a kapitalizmusnak és a sajtónak legjellegzetesebb viszonya az üzletiess ég, ez tagadhatatlan, (Farkas István: Törüljük el a cenzúrát és a kauciót!) ellenben tisztelettel kérdem azt, hogy hol van ebben a 'törvényjavaslatban egyetlen szakasz vagy egyetlen betű, amely arra volna hivatott, hogy a kapitalizmusnak ezt az üzletiességét megrendszabályozza? (Peyer Károly: Pont az üzleti alapokat kiveszik belőle!) Nincs! Ami ebben