Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-303

Az országgyűlés képviselőházának SOS. ülése 1938 május e-án, hétfőn. 151 tilalmát mindaddig, amíg a sajtótermék terjesztésének ideje be nem következik. A polgári anyagi büntetőtörvénykönyv 65. és 67. §-ába, a kísérletre vonatkozóan foglalt rendelkezések szellemébe és jogi rendszerébe szervesen illeszkedik bele. a javaslat 4. §-ának intézkedése. Itt ugyanis a nem időszaki sajtótermékeik lefoglalása, elkobzása, a büntető eljárás megindítása, a sajtójogi felelősségrevonás tekintetében, amennyiben a sajtótermék bűntettet vagy vétséget foglal magában, nem lehet akadály az a körülmény sem, hogy maga a sajtótermék terjesztése nem kezdődött meg. Büntetendő ez a cselekmény, amennyiben a terjesztést a lefoglalás akadályozza meg, arra való tekintet nélkül, hogy maga a büntetendő cselekmény kísérlete nem büntetendő. (Csoór Lajos: Nagyon körülményes!) A büntetőtörvénykönyv 67. §-a a kísérlet büntethetősége alól akkor ad mentességet, ha a tettes a véghezviteltől eláll, vagy pedig az eredményt a felfedés előtt önként elhárítja. Miután az adott esetben a terjesztést csak a lefoglalás akadályozta meg, tehát nem a tettes elhatározásából történt a deliktum el nem. követése, ennélfogva egész büntetőjogi rendszerünk kísérleti vonatkozásaiba szervesen, logikusan és helytállóan illeszkedik bele ez az intézkedés, amelynek egyébként gyakorlati szempontból a sajtó megtisztítása tekintetében van hatása a ikomoly, nagy célokért küzdő sajtó érdekében. Fontos a prevenció kérdésének rendezése is. Ebben a tekintetben a sértettnek megadja a javaslat azt a jogot, hogy amennyiben tudomást szerez arról, hogy nem időszaki sajtótermékben terhére bűntett vagy vétség követtetik el, az ügyészségnél bemutatott kötelespéldány az ügyészség helyiségében rendelkezésére áll és amennyiben a sértett magánfél a lefoglalás tekintetében indítványt tesz, elegendő az erre a kötelespéldányra való hivatkozás. A szankciók tekintetében vétséget állapít meg e rendelkezések szándékos és gondatlan áthágóira és egy évig terjedhető fogházzal bünteti. Ugyanilyen büntetés alá esnek azok is, akik tudva résztvesznek ilyen sajtótermék terjesztésében, elindításában, amennyiben az illető tudta ezeket a deliktuozis ténykörülményeket. Kimondja a javaslat az eljárás sürgősségét, azután pedig a visszaesés kérdésében úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nyomda, kőnyomda vagy sokszorosító vállalat tulajdonosa az első ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt éven belül hasonló vétségért elítéltetik, az ítéletnek ki kell mondania az iparigazolvány bevonását, (Helyeslés jobbfelől.) azonkívül pedig az ilyen ipartól az illető tettest 1—5 évig eltilthatja; természetes azután, hogy hatályos sajtójogunknak azokat a rendelkezéseit, amelyek a javaslatban foglalt rendelkezésekkel szembenállanak, hatályon kívül helyezi. Nagy hiányossága sajtójogunknak az a körülmény, hogy sem a katonai és polgári büntetőtörvénykönyv, sem pedig a polgári perrendtartás nem intézkedik a nyilvános tárgyalásokon elhangzottak sajtójogi tilalmáról. (Farkas István: Borzasztó ez a szabadság! Hogy félnek az igazságtól!) Ebben a tekintetben csak a zárt tárgyalás rendszere volt az egyik szabály. Ez a szóbanforó törvényjavaslat megadja a módot és alkalmat arra, hogy amennyiben közérdekből, vagy jogos magánérdekből szükségesnek látszik, a királyi bíróság a tárgyalás egész menetére, egyes kijelentésekre, vagy egyes eseményeire vonatkozólag tilalmat állíthat fel a sajtóközlés tekinteteben. Külön disztingvál a javaslat a rágalmazás és becsületsértés miatt folyamatban lévő bűnügyek tekintetében,amenynyiben a kir. bíróság itt élhet tilalommal egészen az elsőfokú ítélet meghozataláig vagy pedig az ügynek egyébkénti, más módon való bebefejezésének idejéig. Az intézkedés ügyköre tekintetében egyes bíróságoknál természetesen magát a bírót, társas bíróságnál pedig a tanácselnököt illeti az ügykör a tilalom kérdésében: Vétséget és három hónapig terjedhető fogházbüntetést állapít meg a javaslat arra az esetre, ha valaki a most hivatkozott rendelkezéseket szándékosan, vagy gondatlanul kijátssza, vagy megszegi. A javaslat harmadik része az időszaki lappok engedélyezéséről szól. A sajtótörvény .16. §-a értelmében időszaki lapot mindenki szabadon alapíthatott, az alapításhoz pedig engedély nem volt szükséges. Az utóbbi időben elterjedt röpirati, zsaroló, fenyegető, (Alíoidy Béla: Kágalmazó! Hazudozó!) sajtótermékek, amelyek sokszor már az állampolgári hűség határát súrolják (Fábián Béla: Bizony!) államellenes intenciókkal elkerülhetetlen szükségszerűséggé tették ezeknek a kérdéseknek törvényi rendezését. (Farkas István: Szegy élni fogják még ezt tíz esztendő múlva!) Ezért az időszaki lapok alapításához, úgyszintén _ jeliegük megváltoztatásához ezentúl miniszterelnöki engedély lesz szükséges. Ez a rendelkezés vonatkozik már megjelenő időszaki lapok további megjelenésére is, amennyiben ezt 1938 augusztus 31-ig kérik. (Csoór Lajos: De miérté) Ki vannak kapcsolva ebből a Budapesten megjelenő napilapok és a vidéken legalább hetenkint egyszer megjelenő politikai lapok. (Farkas István: Valakik megint keresnek ezen!) A részletes szabályozást a miniszterelnök rendeletileg fogja megállapítani. A hírlaptudósító lapok tekintetében a 10. § ugyanezt a szabályozást állapítja meg és ez okozatilag ég gyakorlatilag is összefügg, mert a (hírszolgálati lapok az időszaki lapok előtt, mint hites hírforrások jelennek meg és így az egységes jogszabályozás indokolt és időszerű. (KéthlyAnna: Nem egységes, hanem egységespárti szabályozás! — Fábián Béla: Az igazságot nem lehet beszüntetni! Az mindig igazság marad!) A negyedik rész a hatálybalépés kérdését szabályozza. A javaslattal szemben elsősorban az a kérdés vetődik fel, vájjon a mai időkben szükség van-e ezeknek a sajtórendészeti ikérdíéseknek az államrend megóvása érdekében való sürgős rendezésére? Erre a kérdésre a felelet: igen. Az utóbbi időben — amint már előzőleg tisztelettel bátorkodtam hivatkozni rá — Ihiatályos sajtótörvényünk 7. §-ának hiányossága módot és alkalmat adott olyan sajtótermékek özönével való elterjedésére, amelyek nem kímélik az egyéni becsületet, a jogos magánérdeket, de ajközérdeket sem és sokszor az államhűség határát súroló sajtóközleményeket árasztanak és ezáltal ideges, izgatott közhangulatot iparkodnak terjeszteni. (Buchinger Manó: Brómot! — Fábián Béla: Már megint a vegyi gyáraknak csinálnák reklámot!) A Magyar Újságírók Egyesületének és a Budapesti Napilapok Szindikátusának 1929 február 18-án kelt és az igazságügyminiszterhez ' intézett emlékirata maga is kívánja a sajtó jogviszonyainak haladéktalan rendezését. (Kéthly Anna: De nem bunkót kértek!) Többek között a következőket mondja ez az emlékirat (olvassa): »A magyar sajtó és a magyar újságírás nem zárkózik el a reformtól, ellen24*