Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

142 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. 83%-kai többet, mint amennyi a tényleges vagyonának megfelel. Ha most azt vizsgáljuk, hogy az ilyen terhelt ház tulajdonosa képes-e az abnormis túladóztatást elviselni, akkor a következőket állapithatjuk meg. Ezt bátor voltam összeállítani. 50.000 pengő bruttó bér után az adó 20.685 pengő; tatarozásokra, vízdíjra, világításra, biztosításra stb. az adóhatóságok 10 százalékot engedélyeznek. Minden régi ház tulajdonosa tudja, hogy e költségek összege 12—15 %-ig terjed, tehát minimum 6000 pengőt tesz ki. Bérnemfizetésből, üresedésből eredő veszteség, kilakoltatási költségek, ügyvédi díjak kislakásos bérháznál legalább 5%-ot tesznek ki. Ez a jelen esetben 2500 pengő. 150.000 pengő teher után a kamat és a váltóbélyeg 7'5%, vagyis 11.250 pengő. FüggőkölcsÖnnél a bank legalább 6% -os törlesztéshez ragaszkodik. Ez 9000 pengő Összesen tehát 49.435 pengő. Ezek szerint a tulajdonos 150.000 pengő tényleges vagyona után 9565 pengő jövedelemmel rendelkezik. De ha ebből 9000 pengőt tőketörlesztés címén a banknak kell adnia, akko>r kérdem, miből fizesse meg öt év alatt a 21.275 pengős vagyondézsmátl Az a kérdés, hogyan lehet az előbb előadott kiáltó igazságtalanságot elkerülni és a lehetetlent lehetővé tenni a nélkül, hogy a nagy cél kárt szenvedne. Ehhez először az szükséges, hogy a ház-vagyonadó ne egy fiktív érték után állapíttassák meg, hanem, ha már elkerülhetetlen, hogy a házbirtok súlyosabb terhet viseljen,, mint az ingóvagyon, akkor állapíttassak meg ez az adóalap a közszolgáltatással csökkentett jövedelem tízszeresében, ahogyan Rupert Rezső igen t. képviselőtársam mondotta, ezzel szemben pedig emeltessék a házbirtok adókulcsa 20%-kai. Ezzel az adóhozadék alig változnék, mégis kiküszöböltetnék az a súlyos igazságtalanság, hogy a tulajdonos nemcsak a vagyon túlértékelése, hanem a teher túlértékelése után is adót fizet. Hogy pedig a megterhelt házbirtoknak megadassék a vagyonadó fizetésének lehetősége, a kormánynak arról kellene gondoskodnia, hogy a nagybankok az első helyű tehertétel gyanánt nyújtott függőkölesönöket amortizációs kölcsönökké változtassák át. De ha ez teljesen lehetetlen volna, moratóriumot kellene nyújtani a terhelt házbirtoknak olyanformán, hogy a vagyonadó törlesztési ideje alatt a bank a tőkekamaton felül csak akkora törlesztési részletet követelhessen, amely a vagyonadónak egy évre eső részletével együtt a bankteber 6%-nál nem nagyobb. A házbirtok kérdésével kapcsolatban enynyit kívántam megjegyezni. Ami a harmadik kérdést illeti, az a törvényjavaslattal és annak struktúrájával kapcsolatos. Ez az, hogy nem tartom helyesnek azt a fix megállapítást, hogy az 50.000 pengős vagyon mind adómentes, 50.001 pengő után pedig már súlyos teherrel sujtatik a vagyon. Ez azt jelenti, hogy ha 49.999 pengő 99 fillér vagyona van valakinek, az a vagyon adómentes, ha viszont 50.000 pengő 1 fillér vagyona van, akkor már a legsúlyosabb adóval sujtatik. Tudom, hogy valahol el kell kezdeni a dolgot, de errevonatkozóan az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy helyesebbnek tartanám, ha azt méltóztatnának mondani, hogy 50.000 pengőig mindenütt adómentessé teszik a vagyont és 50.000 pengőn túl, például 70.000 pengős vagyonnál a 20.000 pengő kezdi az adózást. Vagyis, ha 50.000 pengőn túl kezdődnék az adózás, akkor ilyen kiáltó igazságtalanságok, aránytalanságok, mint amilyent az előbb bátor voltam vázolni, nem fordulhatnának elő. Ezeket kívántam a szakaszszal kapcsolatban előadni. Tisztelettel kérem módosító indítványom elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csoór Lajos képviselő úr nem kíván szólani? Csoór Lajos: Nem! Elnök: Kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 4. %-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Rupert Rezső és Vázsonyi János képviselő urak módosító indítványával? (Igen!) A Ház a 4. %-t eredeti szövegében fogadja el. Következik az 5. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Gaal Olivér jegyző (felolvassa az 5. §-t). Elnök: Csoor Lajos képviselő úr kíván szólani. Csoór Lajos: T. Ház! Egészen röviden újból kérem a mélyen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék az 5. §-ban a részvénytársasági vagy on dézsmát korlátozó felső határt eltörölni. Semmivel sem magyarázható az, hogy a saját tőkének a 150%-a legyen a felső határ, ami után vagyondézsmát kell fizetni. Teljes mértékben koncedáljuk, hogy az alsó határ 80%ban legyen megállapítva, de hogy felső határ legyen megállapítva, annak semmi értelme nincs, hiszen a több vagyonból, a több jövedelemből több vagyonalapot lehet előteremteni. Sem a földbirtoknál, sem a házbirtoknál, sem másutt nincs megállapítva felső határ, ugyanígy szükségtelen ez a részvénytársaságoknál is, mert ez részükre külön kedvezményt biztosít, amit egyáltalában nem érdemelnek meg. Kérem, hogy az 5. § 7. bekezdésének utolsó mondatát törölni méltóztassanak. Elnök: Széchenyi György képviselő úr jelentkezett szólásra. Gr. Széchenyi György: T. Húz! Az 5. §. 6. pontjához szeretnék hozzászólni. Ez a pont a következőképpen szól (olvassa): »A pénzügyminiszter előzetes engedélyével le lehet vonni a beruházási hozzájárulás alapjából a külföldön lévő leányvállalatok részvényeinek...« stb., stb. Nem a levonás, vagy le nem vonás tényéhez akarok hozzászólni, hanem ahhoz., hogy ennél a javaslatnál éppúgy, mint általában az elmúlt időkben hozott törvényeknél keresztülment az a momentum, hogy minél több jogot biztosítsunk a központi hatalomnak. A pénzügyminiszter úr ebben a javaslatban jogot kap arra, hogy megállapítsa, hogy a beruházási hozzájárulási alapból mit lehet levonni. De nemcsak a vállalatoknál, hanem a mezőgazdaságnál és a pénzintézeteknél szintén ugyanezeket a jogokat, sőt talán még ennél is súlyosabb jogokat gyakorol. Nem tudok valamennyi ilyen paragrafusra kitérni, mert az elnök úr olyan szigorúan kezeli a házszabályokat, hogy az egész erre vonatkozó részt nem tudtam elmondani a címnél. Ennek folytán még kevésbbé fogja imegadni az engedélyt, — bár az engedélynek igen örülnék — hogy még három paragrafusban meglévő ugyanezt a hibát itt konstatáljam. Pedig kifogásolnom kell, hogy a pénzügyminiszter úr olyan jogokat gyakorol, amelyeket az autonóm testületek ugyanúgy gyakorolhatnának és