Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. meggyőződésem, bogy azáltal, hogy a pénzügy­miniszter halmozza feladatait, egyáltalábaa nem fog a maga pénzügyi teendőiben nagyobb hatáskört gyakorolni, pedig fontos az, hogy neki áttekintése legyen az egész pénzügyi mű­ködés felett. Hogy ez az áttekintés meglegyen, az egyes részletkérdésekkel személyesen nem foglalkozhatok. Ha pedig ezekkel a részletkér­désekkel nem foglalkozhatik, akkor kénytelen azokat a feladatokat, amelyeket a különböző törvények hatáskörébe utalnak, alantas köze­geknek átadni, akik az illegális befolyásoknak sokkal inkább tág teret engednek, mint az auto­nómiák. (Reményi-Schneller Lajos pénzügy­miniszter: Ne méltóztassék a tisztviselőket tá­madni, engem tessék támadni!) A centralizáció, a diktatúra felé vezető irányzat folyományát látom ebben s én ezt helytelenítem, úgy ennél a szakasznál, mint ahogy helyteleníteni fogom a többi szakasznál is. Elnök: Szólásra nem jelentkezett senki. Kérdem, kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem, méltóz­tatnak-e az 5. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Csoór Lajos képviselő úr módosító indítványával? (Igen! Nem!) A Ház többsége az 5. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 6. §. Kérem a jegyző urat an­nak felolvasására. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 6. §-t). Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: Elállók a szótól. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) A szakasz meg nem támadtatván, azt elfoga­dottnak jelentem ki. Következik a 7. §. Meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 8. §. Kérem a jegyző urat a szakasz szövegének felolvasására. Gaal Olivér jegyző (felolvassa a 8. §-t). Elnök: Vázsonyi János képviselő úr je­lentkezett szólásra. Vázsonyi János: T. Ház! A 8. §-hoz a kö­vetkező módosítást vagyok bátor benyújtani. A szakasz (5) bekezdéséhez pótlólag a követ­kező mondat felvételét kérem (olvassa): »Ez az utólagos bevallásra vonatkozó amnesztia kivétel nélkül minden adózóra kiterjed.« T. Ház! A törvényjavaslat 8. §-ának (3) bekezdése szerint (olvassa): »Abban az eset­ben, ha a kötelezett a jelen § szakasz (1) be­kezdésében említett bevallásában olyan va­gyontárgyakat, illetőleg értékeket is bevall, amelyeket az előző évekre, vagy az 1938. évre szóló jövedelem- és vagyonadó bevallásában elhallgatott, mentesül az 1938. évet megelőző időre a pótlólagos megadóztatás alól és aliène adócsalási, vagy jövedéki kihágási eljárás nem indítható.« A hivatkozott szakasx (5) be­kezdése szerint pedig (olvassa): »A kötelezett ellen, aki bevallásában olyan vagyontárgya kat, illetőleg értékeket is bevall, amelyek mint külföldi fizetési eszközök, külföldi pénzértékre szóló követelések, vagy külföldi értékpapírok a külfölddel való fizetési forgalom szabályo­zására vonatkozó törvényes rendelkezések ér­telmében bejelentési és rendelkezésre bocsá­tási kötelezettség alá estek, nem lehet bűn­vádi eljárást indítani amiatt, mert bejelentési vagy rendelkezésre bocsátási kötelezettségé­nek nem tett eleget, ha a bevallás benyújtásá­tól számított 30 nap alatt a be nem jelentett. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII.' ülése 1938 április 29-én* pénteken. 143 illetőleg rendelkezésre nem bocsátott kül­földi fizetési eszközt, külföldi pénzértékről szóló követelést, illetőleg külföldi értékpa­pírt a Magyar Nemzeti Banknak bejelenti és rendelkezésre bocsátási kötelezettségének a Magyar Nemzeti Bank által megállapítandó idő alatt eleget tesz.« T. Ház! Miután a törvényjavaslat 3. sza­kasza értelmében kötelezettnek csak azt lehet tekinteni, akinek a 4. § értelmében számított tiszta vagyona 1938. évi február 28. napján az 50.000 pengőt meghaladta, kétségtelen, hogy az amnesztia a törvényjavaslat ezidőszerinti szö­vegezése szerint nem terjed ki azokra, akiknek vagyona nem éri el az 50.000 pengőt, de akik a fennálló adótörvények értelmében vagyonadó fizetésére egyébként kötelezve vannak, továbbá azokra az adózókra sem, akik vagyonadót fizet­ni neon tartoznak, azonban a törvényjavaslat 8. §-ának (5) pontjában felsorolt vagyontárgyak­nak esetleges tulajdonosai. A törvényjavaslat szerint tehát azok a természetes és jogi sze­mélyek, akik akár tévedésből, akár egyéb okok­ból vagyonukat a valóságtól eltérően vallották be, de most a nemzeit áldozatkészség erőfeszí­tésében vagyoni helyzetükhöz mérten részt­venni kivannak, nem mentesülnek az adócsa­lási, vagy jövedéki kihágási eljárás kellemet­lenségei alól abban az esetben, ha vagyonuk az 50.000 pengőt el nem éri és most utólagosan a valóságnak megfelelő vallomást tesznek, ille­tőleg külföldi valutában meghatározott va­gyontárgyaikat bevallják és rendelkezésre bo­csátják. T. Ház! En azt hiszem, hogy a nagy vagy on adóalanyainak amnesztiában való részesítése, anélkül, hogy ezt a kedvezményt a kisembe­rekre, az 50.000 pengőnyi vagyonnal nem ren­delkezőkre is kiterjesztenék, az egyenlő elbá­nás elvébe ütközik, azonkívül pedig a kedvez­mény korlátozása az adózók nagy tömegét zárja el attól, 'hogy a tisztességes adózás út­jára lépjenek. Éppen ezért a honvédelem és a közgazdaság fejlesztésére s a népjóléti beruhá­zásokra szükséges költségek előteremtésének sikere érdekében nemcsak méltányosnak, ha­nem szükségesnek is kell tartanunk, hogy az utólagos bevallásra vonatkozó amnesztiát a megalkotandó törvény kivétel nélkül minden adózóra terjessze ki. T. Ház! Bizonyára nagy számmal - lesznek olyanok, akiknek vagyona a 25.000 pengőt meg­haladja, de 50.000 pengő alatt marad. Ezeknek a vagyonoknak adózás alá vonása kétségtele­nül jelentős kincstári bevételt eredményezne és véleményem szerint az utólag bejelentett kül­földi fizetési eszközök beszolgáltatása is szá­mottevő mértékben növelné a Magyar Nem­zeti Bank deviaa- és valutaállqmiányát. A tör­vényjavaslat 8. szakasza 3. bekezdésének má­sodik mondata értelmében a beruházási hozzá­járulás kivetésére vonatkozó vallomás alapján az 1938. évi vagyonadókivetést helyesbíteni kell. Ez a helyesbítés kétségtelenül megbélyeg­zésszerüen jelentkezik majd, az adózók önérze­tét is sértheti és sok adóalanyt vissza fog tar­tani attól, hogy vagyonát a valósággal egye­zően vallja be. Éppen ezért azt a tiszteletteljes indítványt teszem, hogy az újabb vallomások figyelembevételével a magasabb adót csak az 1939. esztendőtől állapítsák meg. T. Ház! Megismétlem indítványom lénye­gét, amely abban áll, hogy ha amnesztiát mél­tóztatnak adni az olyan adózók részére, akik 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom