Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. 141 Ezek a számok mutatják a kiáltó igazság­talanságot, aránytalanságot, már pedig külö­nösen akkor, ha rendkívüli adókat veszünk igénybe, vigyáznunk kell, hogy a nemzetgaz­daság alapjai össze ne roppanjanak. Itt azután valóban igazságosaknak kell lennünk és csakis a teherbíróképességet szabad figye­lembe vennünk. Ha ezt nem tesszük, akkor a javaslat végrehajtásából visszaesés szárma­zik, a helyett, hogy elérnők azokat az áldásos célokat, amelyekre törekszünk. Elhiszem, hogy az egésznek oka igazságtalan adóztatási rend­szerünk, amelyet mindnyájan panaszlunk és részben erre az igazságtalan adóztatási rend­szerre kénytelen a kormány ezt a vagyon­dézsmát is alapítani, de éppen azért, mert mindnyájan felismertük és követeljük, hogy a régi, elavult, teljesen igazságtalan, közgaz­daságellenes adórendszer helyébe új adórend­szer építtessék ki, legalább akkor, amikor ilyen átmeneti intézkedéseket teszünk, î.çy> kezzünk javításokat eszközölni, nehogy az adórendszernek ez a hallatlan igazságtalan­sága olyan messzemenő következményekre vezessen, amelyek már megroppantják köz­gazdasági életünket. T. Képviselőház! Nagyon fontos kérdéshez, mert hiszen a házbirtok ettől a vagyondézs­mától eltekintve is túl van terhelve. Itt van például a rendkívüli pótlék. Csak egy szám­mal értetem meg ennek a túlterhelésnek a je­lentőségét. Amíg az egész magyar földbirtok 30*2 millió pengő egyenesadót fizet, addig a házadó több mint 68 milliót tesz ki. Ha ebből indulunk ki, akkor máris látjuk, hogy a ház­birtok túl van terhelve. Mire vezet ezt Elő­ször is a házak értékének a lerombolására. Látjuk, hogy a legutóbbi években legalább 15%-ot vesztettek a házak értékükből. Miféle hátrányos következmények származhatnak eb­ből? Megáll az építkezés, pedig az építkezés élteti úgyszólván az egész magyar ipart, hi­szen az építkezésnél az ipar minden fajtája érdekelve van. Elmondok egy példát a házak rossz jövedelmezőségére is. Valakinek van például egy 300.000 pengő értékű háza, eny­nyire fogják felértékelni. Ennek a háznak a bruttó jövedelme ma körülbelül 12.000 pengő. Mire mindent kifizet, az adókat, a közüzemi költségeket, marad neki tisztán évi 4000 pengője. Ebből 2600 pengő körül lesz évente a vagyondézsma, marad tehát az illető háztulaj­donos számára a 300.000 pengős ház után 1600 pengő évi jövedelem. Tessék neki 1600 pengő­ből megélni! Akárhány olyan ember van, aki élete munkájával szerzett egy házat és annak a jövedelme az ő nyugdíja s csak abból él. Ho­gyan éljen meg, amikor a 300.000 pengős érték mellett, amelyet annakidején befektetett, ma háromtagú családjával 1600 pengő jövedelmet kap, ha ezt a vagyonváltságot, ezt a vagyon­dézsmát ebben a merev formában visszük ke­resztül, ahogyan itt a javaslat kontemplálja? Nem tudom eléggé ajánlani a t. Háznak, hogy méltóztassanak ezen a törvényen any­nyit, amennyit még lehet, enyhíteni, mert hi­szen úgyis látjuk, hogy rendkívül krudélis adóztatási rendszer az, amely ebben a javas­latban van. A polgárnak úgyszólván nincs semmi garanciája arra, hogy a valóságban ezek a kivetések hogyan fognak megtörténni, mert hiszen látjuk, hogy a jogorvoslat legfel­sőbb fóruma is teljesen kormányszerv, hiszen ezekben a döntő bizottságokban mindenütt t, nyomó többségben lesznek a kormány kinevezett tagok. Ismétlem, hogy a t. Ház a nemcsak általam, de mások által javasolt sze­rény módosításokat is keresztülvive, nem tud elég méltányos lenni ahhoz, hogy még eleget segítsen abban az irányban, hogy ennek a ja­vaslatnak áldásai bekövetkezzenek. Ugyanis ha mindez így marad, ahogy van, akkor nem sok jót várok ettől a javaslattól, amely, is­métlem, nem épül fel közgazdasági alapon, hanem tisztán pénzügytechnikai ridegséggei intézi el ezt a kérdést. Elnök: Vázsonyi János képviselő urat il­leti a szó. Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársamnak e szakaszhoz elmondott megjegyzéseit magamévá teszem és a szakasz­hoz három vonatkozásban kívánok szólani. Felszólalásomban először az adómentes házak­nak, azután általában a házaknak és harmad­sorban a törvényjavaslat egész struktúrájá­nak egyéb anomáliáival kapcsolatos kérdése­ket érintem. Az adómentes házak kérdését szóvátettem az általános vitában és benyújtottam egy in­dítványt, amelyben azt fejtettem ki, miszerint lehetetlen, hogy azok, akik nyugdíjuk pótlá­sára emeltek bérházat, teremtettek házbirto­kot, kizárólag ebből élnek, akik életük mun­káját ebbe fektették be, ebből kifolyólag tehát 200, maximum 300 pengő havi jövedelemmel bírnak, akik abban a hitben fektették be va­gyonukat, hogy adómentes házat építve bizto­sítsák életüket, így újabb teherel sújtassanak, ami által teljesen felborul lehetősége, lehetet­len helyzetbe kerülnek. Nem beszélek azokról az adómentes házak­ról, a nagy adómentes házakról, amelyek spe­kulációra épültek, csak a kis házakról beszé­lek, amelyek 50.000 pengőn aluli értéket kép­viselnének akkor, ha adókötelesek volnának és ma csak látszatra képviselnek' nagyobb ér­téket azon a pár éven keresztül, amíg még adómentesek. Ezekre a házakra kértem am­nesztiát, ezekre a házakra nézve volt méltá­nyos és jogos az a kérelem, hogy az 50.000 pengőn aluli kategóriába vétessenek fel, mert hiszen ezek az ingatlanok adókötelesek vol­nának, feltétlenül 50.000 pengőn aluli értéket reprezentálnának. Második megjegyzésem általában vonat­kozik a házbirtokra, amelynek kérdését, mint ahogy az általános vitában megemlíteni bá­tor voltam, a pénzügyminiszter úr, mint a Házbirtokosok Országos Szövetségének volt elnöke, kitűnően ismeri. Ezeknél a kisházaknál és adóban lévő bér­házaknál Budapesten a forgalmi érték az évi bruttó bér hatszorosát teszi ki, ennél nagyobb árat csak kivételes jó helyen lévő vagy luxus­építésű házért lehet kapni. Az évi 50.000 pengő bruttó bevételű ház teljes értéke tehát 300.000 pengő. Ezzel szemben a vagyondézsma számí­tása szerint a ház 381.000 pengőt érne, a tulaj­donos tehát 81.000 pengő után fog vagyonadót fizetni, amely összeggel nem bír, nem rendel­kezik. Egészen katasztrofális azonban a helyzet az erősen megterhelt házaknál. Ha a szóban­forgó házon 50%-os teher van, akkor a tulaj­donképpeni vagyon 150.000 pengő, amely után a 7'75%-os kulcs szerint 11.625 pengő vagyon­adó fizetendő. E helyett a tulajdonos 381.000 usz 150.000, összesen 231.000 pengő után kö­9 25%-ot, azaz 21.275 pengőt fizetni, tehát PH col

Next

/
Oldalképek
Tartalom