Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

134 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. lévő házat. (Helyeslés.) Ez nem jövedelmi adó, hanem vagyonadó és ebből kell kiindulni. Shvoy Kálmán t. képviselőtársam felvetette, hogy a tatarozási kedvezmény mennyiben érinti a beruházási hozzájárulás mérvét. Semmilyen irányban sem érinti. Ez a beruházási hozzájárulás nagyságára semmi befolyással sincs. Ami azt a kérdést illeti, hogy egyes esetekben tényleg súlyos helyzet állana elő, ha a háztulajdonosnak öt év alatt kellene megfizetnie a beruházási hozzájárulást, e tekintetben csak utalhatok a közadók kezeléséről szóló utasításokra és rendeletekre, amelyek módot adnak arra, hogy ha valahol nagyon súlyos eset áll elő, akkor ott a pénzügyminiszter halasztást engedélyezhessen. Tehát nem generaliter, hanem egyénileg, ott, ahol esetleg — hangsúlyozom — nagyon méltánylást érdemlő körülmériyek forognak majd fenn, meglesz a mód arra, hogy az arra rászoruló háztulajdonoson segítsünk. Méltóztattak említeni a kislakásos házakat és a nyugdíj pótlására szolgáló házakat. Ezek az utóbbiak rendszerint 50.000 pengőn aluli értékűek lesznek az új számítási mód folytán, az előbbieknél pedig a bérjövedelem rendszerint magasabb, vagy alacsonyabb, úgy, ahogy jön, de végeredményében igazságtalanság azokkal sem történik és azt hiszem, nem ez a háztípus, amelyre nézve a mélyen t. Ház valami rendkívüli kivételt óhajtana tenni. Mélyen t. Ház! Többen méltóztattak felszólalni a hadikölcsönkérdésben. (Csoór Lajos: Nagyon fontos! — Halljuk! Halljuk!) A hadikölcsönkérdést ebből az egymilliárdból megoldani azt jelentené, hogy megint a beruházási gondolattól térünk el. Ez nem ennek a törvénynek a keretébe tartozik. Nem lőhet a nemzettől beruházás címén nagy áldozatot kérni és azí nem beruházásra fordítani. (Ügy van! a jobboldalon.) A. hadsereg az első ebben az országban — valljuk be őszintén — és ezek a célok tulajdonképpen közvetlenül vagy közvetve a hadsereget szolgálják. (Ügy van!^ Ügy van!) Felmerült azonban az a kérdés, hogy a kölcsönjegyzéssel kapcsolatban bizonyos kedvezmény biztosíttassák a hadikölcsönkötvénytulajdonosoknak. A bizottságban hangzott el egy indítvány, hogy akinek például 2500 korona névértékű hadikölcsöne van. az jegyezzen 1000 pengő névértékű új kölcsönt és akkor arra 250 pengővel kevesebbet kell neki készpénzben fizetnie, csak be kell adnia a régi hadikölcsönkötvényt. Egy ilyen fajta valorizációra, amelynél az szükséges, hogy a tönkrement hadikölcsöntulajdonos a 2500 korona hadikölcsönön kívül a másik zsebében még 750 pengőt is vigyen, bocsánatot kérek, ilyen antiszociális valorizációra én nem vagyok kapható. Ez azt jelentené, hogy csak a gazdag embernek a hadikölcsönét valorizáljuk. Ezzel a kísérlettel már találkoztunk Németországban, ott Arrosierung Anleihe-nek hívták. Nem járt nagy sikerrel. A kölcsönre sem volt semmi hatása, de még kevésbbé volt hatása az ott is tönkrement hadikölcsönösökre, úgyhogy semmiféle értelme nem lenne, ha ebbe belemennék. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy a beruházással kapcsolatban nem oldható meg a hadikölcsönkér dés. (Usetty Béla: Nem is idetartozik. Ez egészen más téma!) Mélyen t. Ház! Áttérek most a törvényjavaslattal kapcsolatban tett egyéb megjegyzésekre és indítványokra. J^gy indítvány hangzott el, hogy az amnesztiát terjesszük ki az 50.000 pengőn aluli vogyonokra is. Őszintén bevallom, hogy nem nagy örömmel szerkesztettem meg ezt az egész amnesztiát. (Csoór Lajos: Nem is volt az helyes!) Abszolúte nem voltam lelkes, amikor ezt a szakaszt csináltam. Bizonyos morális rosszérzésem volt, hogy most visszamenőleg büntetlenséget biztosítunk azoknak, akik az államot megkárosították. Tekintetbe kellett vennem mégis a nagyobb célt, tekintetbe kellett vennem azt, hogy ebben a nemzeti erőfeszítésben bocsássunk meg, de. jöjjenek ide, még most az egyszer, utoljára. (Helyeslés a jobboldalon.) A cél érdekében tehát — hogy úgy mondjam •— erőszakot követtem el morális érzésemen; de hogy ezt most kiterjesszük 50.000 pengőn alul olyan kategóriákra, amelyek nem fognak hozzájárulni ehhez az erőfeszítéshez, amelyek tehát ellentételt nem hoznak, méltóztassék megengedni, nem lenne helyes. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) De gyakorlatilag nem is lehetne megoldani, mert hiszen végeredményben ezek vallomást sem adnak, úgyhogy azt kérem, hagyjuk meg az amnesztiát így, amint van. De mondom, nem lelkesedem érte s éppen ezért nem tudok belemenni abba sem, hogy ebben a folyó esztendőben az újonnan bevallott vagyonokra ne fizettessék meg most már az az igazán minimális vagyonadó. Az sem egyeztethető össze az erkölcsi érzékemmel, hogy ha ma már tudom valakiről, hogy nem százezer, hanem ötszázezer pengő vagyona van, az egész év folyamán nyugodtan szedjem tőle még a régi vagyonadót. Bocsánatot kérek, ha már bevallotta, ez nem olyan nagy dolog, méltóztassék elhinni. (Drozdy Győző: Kinek fáj?) Nekem a cél a fontos, az a fontos, hogy minél többen bevallják eddig eltitkolt vagyonukat, mert azt a? egyet kijelenthetem, hogy én erre a kategóriára második amnesztiát nem fogok hozni, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ha tehát valaki most nem vallja be vagyonát és netán megfogjuk, kijelentem, bárki legyen ,'ÜÜ illető, bárhova tartozzék, a törvény teljes szigorával fogok vele szemben eljárni. (Élénk helyeslés és taps. — Malasits Géza: Nem nagyon fognak ettől megijedni a grófok! — Gr. Festetics Domonkos: A kegyelmes urakat is meg kell fogni!) Mélyen t. Ház! Részletesen méltóztattak még foglalkozni a döntőbizottságok kérdésévej. Az adófelszólamlási bizottságok végeredményben nagyon jól beváltak, jól működnek: azt lehet mondani, hogy egyes kivételektől eltekintve, közmegelégedésre dolgoznak. Ezt a rendszert akarjuk tulajdonképpen áthozni ide is. Odáig nem mernék elmenni, amit Sulyok igen t. képviselőtársam javasolt, hogy a pénzügyigazgatéság és a pénzügyminisztérium döntsön m£.»od- és harmadfokon. Akárhogyan is döntenék, igen sok vádnak volnék kitéve, hogy miért döntöttem így ós miért döntöttem úgy. A Közigazgatási Bírósághoz sem merném utalni ezt a kérdést, már azért sem, mert a Közigazgatási Bíróság annyira túl van terhelve, — ezen a helyzeten különben, amint mód van rá, változtatni is kell — hogy a beruházási hozzájárulás tekintetében végszámot soká nem kapnánk. (Egy hang a középem Öt év múlva!) Mi ezt a prográmmot gyorsan akarjuk végrehajtani és gyorsan akarunk számadást csinálni arról, hogy tulajdonképpen mekkora az az összeg, amely véglegesen ren-