Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

134 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. lévő házat. (Helyeslés.) Ez nem jövedelmi adó, hanem vagyonadó és ebből kell kiindulni. Shvoy Kálmán t. képviselőtársam felve­tette, hogy a tatarozási kedvezmény mennyiben érinti a beruházási hozzájárulás mérvét. Sem­milyen irányban sem érinti. Ez a beruházási hozzájárulás nagyságára semmi befolyással sincs. Ami azt a kérdést illeti, hogy egyes esetek­ben tényleg súlyos helyzet állana elő, ha a ház­tulajdonosnak öt év alatt kellene megfizetnie a beruházási hozzájárulást, e tekintetben csak utalhatok a közadók kezeléséről szóló utasítá­sokra és rendeletekre, amelyek módot adnak arra, hogy ha valahol nagyon súlyos eset áll elő, akkor ott a pénzügyminiszter halasztást engedélyezhessen. Tehát nem generaliter, ha­nem egyénileg, ott, ahol esetleg — hangsúlyo­zom — nagyon méltánylást érdemlő körülmé­riyek forognak majd fenn, meglesz a mód arra, hogy az arra rászoruló háztulajdonoson segít­sünk. Méltóztattak említeni a kislakásos házakat és a nyugdíj pótlására szolgáló házakat. Ezek az utóbbiak rendszerint 50.000 pengőn aluli érté­kűek lesznek az új számítási mód folytán, az előbbieknél pedig a bérjövedelem rendszerint magasabb, vagy alacsonyabb, úgy, ahogy jön, de végeredményében igazságtalanság azokkal sem történik és azt hiszem, nem ez a háztípus, amelyre nézve a mélyen t. Ház valami rend­kívüli kivételt óhajtana tenni. Mélyen t. Ház! Többen méltóztattak felszó­lalni a hadikölcsönkérdésben. (Csoór Lajos: Nagyon fontos! — Halljuk! Halljuk!) A hadi­kölcsönkérdést ebből az egymilliárdból megol­dani azt jelentené, hogy megint a beruházási gondolattól térünk el. Ez nem ennek a törvény­nek a keretébe tartozik. Nem lőhet a nemzettől beruházás címén nagy áldozatot kérni és azí nem beruházásra fordítani. (Ügy van! a jobb­oldalon.) A. hadsereg az első ebben az ország­ban — valljuk be őszintén — és ezek a célok tulajdonképpen közvetlenül vagy közvetve a hadsereget szolgálják. (Ügy van!^ Ügy van!) Felmerült azonban az a kérdés, hogy a kölcsönjegyzéssel kapcsolatban bizonyos ked­vezmény biztosíttassák a hadikölcsönkötvény­tulajdonosoknak. A bizottságban hangzott el egy indítvány, hogy akinek például 2500 ko­rona névértékű hadikölcsöne van. az jegyez­zen 1000 pengő névértékű új kölcsönt és akkor arra 250 pengővel kevesebbet kell neki kész­pénzben fizetnie, csak be kell adnia a régi hadikölcsönkötvényt. Egy ilyen fajta valori­zációra, amelynél az szükséges, hogy a tönkre­ment hadikölcsöntulajdonos a 2500 korona hadikölcsönön kívül a másik zsebében még 750 pengőt is vigyen, bocsánatot kérek, ilyen antiszociális valorizációra én nem vagyok kapható. Ez azt jelentené, hogy csak a gazdag embernek a hadikölcsönét valorizáljuk. Ezzel a kísérlettel már találkoztunk Németország­ban, ott Arrosierung Anleihe-nek hívták. Nem járt nagy sikerrel. A kölcsönre sem volt semmi hatása, de még kevésbbé volt hatása az ott is tönkrement hadikölcsönösökre, úgyhogy semmiféle értelme nem lenne, ha ebbe bele­mennék. Ismételten hangsúlyozom tehát, hogy a beruházással kapcsolatban nem oldható meg a hadikölcsönkér dés. (Usetty Béla: Nem is idetartozik. Ez egészen más téma!) Mélyen t. Ház! Áttérek most a törvényja­vaslattal kapcsolatban tett egyéb megjegyzé­sekre és indítványokra. J^gy indítvány hang­zott el, hogy az amnesztiát terjesszük ki az 50.000 pengőn aluli vogyonokra is. Őszintén bevallom, hogy nem nagy örömmel szerkesz­tettem meg ezt az egész amnesztiát. (Csoór Lajos: Nem is volt az helyes!) Abszolúte nem voltam lelkes, amikor ezt a szakaszt csinál­tam. Bizonyos morális rosszérzésem volt, hogy most visszamenőleg büntetlenséget biztosítunk azoknak, akik az államot megkárosították. Te­kintetbe kellett vennem mégis a nagyobb célt, tekintetbe kellett vennem azt, hogy ebben a nemzeti erőfeszítésben bocsássunk meg, de. jöjjenek ide, még most az egyszer, utoljára. (Helyeslés a jobboldalon.) A cél érdekében te­hát — hogy úgy mondjam •— erőszakot követ­tem el morális érzésemen; de hogy ezt most kiterjesszük 50.000 pengőn alul olyan kategó­riákra, amelyek nem fognak hozzájárulni ehhez az erőfeszítéshez, amelyek tehát ellen­tételt nem hoznak, méltóztassék megengedni, nem lenne helyes. (Élénk helyeslés a jobbolda­lon és a közéven.) De gyakorlatilag nem is le­hetne megoldani, mert hiszen végeredmény­ben ezek vallomást sem adnak, úgyhogy azt kérem, hagyjuk meg az amnesztiát így, amint van. De mondom, nem lelkesedem érte s éppen ezért nem tudok belemenni abba sem, hogy ebben a folyó esztendőben az újonnan beval­lott vagyonokra ne fizettessék meg most már az az igazán minimális vagyonadó. Az sem egyeztethető össze az erkölcsi érzé­kemmel, hogy ha ma már tudom valakiről, hogy nem százezer, hanem ötszázezer pengő vagyona van, az egész év folyamán nyugod­tan szedjem tőle még a régi vagyonadót. Bocsánatot kérek, ha már bevallotta, ez nem olyan nagy dolog, méltóztassék elhinni. (Drozdy Győző: Kinek fáj?) Nekem a cél a fontos, az a fontos, hogy minél többen bevall­ják eddig eltitkolt vagyonukat, mert azt a? egyet kijelenthetem, hogy én erre a kategó­riára második amnesztiát nem fogok hozni, (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ha tehát valaki most nem vallja be vagyonát és netán megfogjuk, kijelentem, bárki legyen ,'ÜÜ illető, bárhova tartozzék, a törvény teljes szi­gorával fogok vele szemben eljárni. (Élénk helyeslés és taps. — Malasits Géza: Nem na­gyon fognak ettől megijedni a grófok! — Gr. Festetics Domonkos: A kegyelmes urakat is meg kell fogni!) Mélyen t. Ház! Részletesen méltóztattak még foglalkozni a döntőbizottságok kérdésé­vej. Az adófelszólamlási bizottságok végered­ményben nagyon jól beváltak, jól működnek: azt lehet mondani, hogy egyes kivételektől eltekintve, közmegelégedésre dolgoznak. Ezt a rendszert akarjuk tulajdonképpen áthozni ide is. Odáig nem mernék elmenni, amit Sulyok igen t. képviselőtársam javasolt, hogy a pénz­ügyigazgatéság és a pénzügyminisztérium döntsön m£.»od- és harmadfokon. Akárhogyan is döntenék, igen sok vádnak volnék kitéve, hogy miért döntöttem így ós miért döntöttem úgy. A Közigazgatási Bírósághoz sem merném utalni ezt a kérdést, már azért sem, mert a Közigazgatási Bíróság annyira túl van ter­helve, — ezen a helyzeten különben, amint mód van rá, változtatni is kell — hogy a beruhá­zási hozzájárulás tekintetében végszámot soká nem kapnánk. (Egy hang a középem Öt év múlva!) Mi ezt a prográmmot gyorsan akar­juk végrehajtani és gyorsan akarunk szám­adást csinálni arról, hogy tulajdonképpen mekkora az az összeg, amely véglegesen ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom