Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-302
132 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. hatom a mélyen t. Házat, hogy ez relatíve kis összeg' lesz. Többször említés tétetett arról, hogy nemcsak a vagyonokra kell kiróni a beruházási hozzájárulást, hanem azokra a nagy jövedelmekre is, amelyek mögött nem áll megtelelő nagyságú vagyon. (Helyeslés.) Az alapelvben tökéletesen egyetértünk, azonban ha ma egy ötéves hozzájárulást rónánk ki valamely most meglévő nagy jövedelem alapján, amely esetleg két-három-négy év múlva nincs meg, akkor olyan kalkuláció alapján mennénk bele bizonyos beruházásokba, amely kalkuláció később felborulna, mert hiányozna alóla a jövedelem. (Csoór Lajos: A vagyon is tönkremenne!) Az egymilliárd keretéből azokat a célokat, amelyeket felsoroltunk, nagyjából meg tudjuk valósítani. A jövedelmek megadóztatására más célokból van szükség. A közfeladatok állandóan fejlődnek, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Mind több és több feladat hárul az államra és természetesen ezeknek a feladatoknak teljesítéséhez mind több és több pénzre van szükség. (üsetty Béla: A városoknál is így van!) Azonkívül, amint bátor voltam már budget-beszédemben bejelenteni, a közterheket is arányosítani akarjuk. (Helyeslés.) Ez az arányosítás természetesen csak azt jelentheti, hogyha egyes kategóriák válláról leveszünk valami terhet, azt a nagyobb jövedelmekre kell áthárítanunk. (Helyeslés. — Esztergályos János: A negyedik pénzügyminiszter ígéri ezt az utóbbi tíz év alatt!) A mélyen t. képviselő úr engem a székesfővárostól ismer és tudja, hogy ha valamit ígértem, azt vagy betartottam vagy elmentem. (Helyeslés és taps a jobboldalon. — Esztergályos János: Szobrot kap a miniszter úr, ha ezt megcsinálja! — Tildy Zoltán: Ez kritika is az előző pénzügyminiszterekre?) Nem, csak egyéni támadás elleni védekezés. E tekintetben tehát külön javaslattal fogunk a mélyen t. Ház elé jönni. (Helyeslés. — Drozdy Győző: Ezt várja az ország!) Mélyen t. Ház! Szóbakerült az is, hogy vájjon az iparvállalatok és pénzintézetek megfelelő mértékben vannak-e megterhelve, hogy nem kellene-e erősebben megterhelni az említetteket, és ennek ellenében a ház- és földbirtokok terhét enyhíteni? Legyen szabad utal nom arra, hogy 350 millió esik az előbb említett kategóriára és csak 250 millió a ház- és földbirtokra, tehát már itt történt egy disztinkció. Azonkívül olyan intézkedés is van a törvényjavaslatban, hogy amennyiben a 850 millió nem éretnék el ezeknél az előbb említett kategóriáknál, akkor a kulcsok tovább emelhetők, hogy a 350 millió minden körülmények között elérhető legyen. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) De a kulcsoknál is látszik a különbözőség. A magánvagyonok kulcsa — nevezzük talán röviden magánvagyonoknak — 5—14%-ig terjed, a vállalatoké 10—20%-íg. Még erősebb a különbség, ha az átlagot nézzük. A magánvagyonoknál a terhelési átlag 8%, a földbirtoknál 5%, a vállalatoknál 18%, tehát a maximumhoz lényegesen közelebb esik. Ezeknél a progresszió olyan meredek. hogy már igen hamar elérik a maximumot. Mélyen t. Ház! Szóbakerült még az, hogy a h áramlás alá eső vasúti vállalatoknak bizo nyos kedvezményt adjunk. Ezek részére kedvezményt adtunk. Ha tudniillik a háramlási tartalék nincs meg, mert az eddigi rossz üzletmenet folytán nem tudtak kellő nagyságú háramlási tartalékot alakítani, akkor ezt a niányt levonhatják a vagyonukból. Ennél továbbmenni ennél a kategóriánál nem lehet Szóbakerültek azonkívül az ideiglenesen adómentes vállalatok, mintha ezek nagyobb mórtékben adóznának, mintha visszavennénk özektől az ideiglenes adómentességből eredő előnyöket. Annakidején ezek a vállalatok ezeket az ideiglenes adómentességeket iparpártolás címén azért kapták, mert azok a gazdasági viszonyok, amelyek között megalakultak, őket hátrányosabb helyzetben tartották, mint amilyenben a külföldön netán a konkurrens és a belföldön is meglevő, de nem elég nagy vállalatok voltak. Tehát csak kiegyenlítésre szolgált ez a kedvezmény. Ha tehát most véletlenül ott tartunk, hogy ennek az adókedvezménynek következtében nagyobb nyeresége van az illető vállalatnak, mint amennyi normális volna, akkor igazán fizethet utána adót. (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, itt igazságtalanság nincs. Ha tényleg kiegyenlítés történt, úgy nincsen nagyobb adó, ha pedig ezen túl jelentkezik bevétel, adót fizetni utána igazságos dolog. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, Csoór igen t. képviselőtársam vetette fel, hogy a vállalatoknál megállapított maximumot, amely a vállalat saját tőkéjének 150 százalékában van megállapítva, töröljük. Ez iránt módosító indítványt is adott be. Megállapítottuk a minimumot, hogy biztosítsuk magunkat: ez 75%. Nem lenne méltányos tehát, hogy maximumot ne állapítsunk meg 150%-ban. De tulajdonképpen ránk nézve nem is olyan nagyjelentőségű ez a kérdés, mint amilyennek első pillanatra feltűnik, mert ez csak a vállalatok egymásközötti arányának megállapítására szolgál. Ha 350 milliót nem fognak elérni a vállalatok szolgáltatásai, a kulcsokat az így egymás között megállapított arányban fel fogjuk emelni. Ezek szerint ennek az indítványnak elutasítását is fogom kérni beszédem végén. Mármost rátérek a mezőgazdaság kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Amint méltóztatik tudni, a mezőgazdaságnál a Győrött bejelentett koncesszió az volt, hogy nem a kiszámított vagyonérték után viselik az adót, hanem annak ötnyolcad része után. Ez Győrben úgy nyert kifejezést, hogy a magánvagyon átlagos terhelése 8%-os lesz, a földbirtoké pedig 5%-os. Csak így lehetett a kérdést — a progressziót számításba véve — igazságosan megoldani, hogy a vagyonérték 3 /s-át levonjuk és ezen az alapon rójuk ki az egyszerű beruházási hozzájárulást. További koncesszió, amelyet a bizottságban tettem a földbirtok felé, az volt, hogy öt év helyett 6V4 év alatt fizetheti azt a földbirtokos, amennyiben pedig annakidején készpénzben lerótta a vagyonváltságot, akkor 7V2 év alatt és ha természetben, földben rótta le, akkor 10 év alatt fizetheti meg. Ezekkel egyensúlyozzuk ki a földbirtok kétszeri áldozatának súlyát. Azt is belevettük már annakidején a törvényjavaslatba, — és itt különösen a földbirtokra gondoltunk— hogy amennyiben valamelyik foglalkozási ágban ' valakinek nincs negyedévenként yiteisaatéirő jö-vedelime, tehát neim tud negyedévi részletekben fizetni, megadatik a mód a pénzügyminiszternek, hogy féléves, esetleg egyéves fizetési határidőket állapíthasson meg. Ezzel is simulunk az illető kereseti viszonyaihoz és bevételeihez. (Helyeslés.)
