Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-302

128 Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1938 április 29-én, pénteken. házasok a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatásából, a mezőgazdasági szakképzés és ^népoktatás céljait szolgáló iskolák, stb. építéséből és felszereléséből, a falu egészségügyi szervezetének kiépítéséből, egészséges ivóvízzel való ellátásából és a mezőgazdasági hitel előmozdításából állanak. Azt hiszem, mindenki elismeri és átérzi, hogy mindezeknek a gazdaságpolitikai és szociális céloknak megvalósítására okvetlenül szükség van és ha ezeknek a céloknak és ezeknek az eszközöknek érdekében a már egyébként eddig, a múltban is éveken keresztül minden évben beruházásra fordított összeg e szerint a terv szerint 15—20-szorosára növeltetik, ennek az országnak gazdasági és szociális helyzetére kétségtelenül kihatással kell lennie, (Ügy van! Ügy van!) mert ez az anyagi áldozat mind az ipar, mind a mezőgazdaság útján visszakerül az ország gazdasági vérkeringésébe, amely az ország egész területén minden körülmények között évről-évre fokozatosan kell, bogy emeltessék. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ennek tehát meg kell lennie és ez meg is lesz. Nem szabad hangulatoktól befolyásoltatnunk magunkat és én nem tartom egészen opportunisnak, hogy éppen innen a parlamentből, éppen innen az országgyűlésből mindig emlegetjük a pesszimisztikus hangulatot, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől és középen.) mindig olyan pesszimisztikus hangot ütünk meg és hallatunk kifelé, amely egészen bizonyos, hogy befolyásolólag hat a közvéleményre. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Nekünk optimistáknak kell lennünk és optimista szemmel kell szembenéznünk az országban lévő helyzettel. (Mezey Lajos: Határozottan így van! Helyes! — Helyeslés jobbfelől és középen.) Én meg vagyok róla győződve, hogy a jelenlegi kormány az ország higgadt, józan lakosságára támaszkodva megvalósítja programmját. Nekem az n meggyőződésem — és ettől nem engedem el tántoríttatni magamat — hogy ez ország lakossága óriási nagy többsége higgadt, józan, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) különösen a vidék higgadtan és józanul ítéli meg a helyzetet {Dinnyés Lajos: Csak a párt tagjai izgulnak!), és minden remény megvaí; arra, hogy a kormány ennek az országnak higgadt, józan lakosságára támaszkodva végro is fogja hajtani ezt a törvényjavaslatot. Minden vagyonváltság elrendelése azonban — bármilyen gazdag országban — az első időben bizonyos nyugtalanságot idéz elő. De ez természetes is. Amíg az egyes vagyontulajdonosok nem tudják azt, hogy mikor, hol és mennyit kell fizetniök, addig nyugtalankodnak; de ez csak az első időben van és ez a hangulat később elül, elcsendesedik. Az én tapasztalatom szerint ilyen idegesség, ilyen nyugtalanság után mindig beáll egy nyugalmi helyzet és aztán virulens lesz a gazdasági élet, mert a kereskedelem, a tőke nem tud sokáig tétlen maradni, annak cLZ cl természete, hogy mozog és iparkodik gyümölcsözni, iparkodik a kamatját meghozni. Nekünk tehát nincs okunk aggályoskodni, pesszimistáknak lenni, mert azok a jelenségek, amelyek az utóbbi napokban ideig-óráig nyugtalanítókig hatottak, el fognak tűnni és el fognak ülni. Én bízom a a kormány erejében, bízom a kormány határozottságában, hogy szembe fog szállni azokkal az erőszakos törekvésekkel és mozgalmakkal, amelyek — ha tényleg így van — az ország rendjének és biztonságának felforgatására törekszenek. De a polgárságnak is támogatnia kell a kormányt ezeknek a céljainak a keresztülvitelében, a polgárságnak is a kormány segítségére kell jönnie és a polgárság, különösen a józan középosztály, ne engedje magát megfélemlíteni és ne sandítson mindenki kétfelé, nem tudván, hogy mit hoz a jövő, (Dinnyés Lajos: Helyes!) hanem álljon egyenesen, nyíltan, őszintén és becsületesen a kormány mögött, (Helyeslés a jobboldalon.) amely kormány az elmúlt másfél év alatt megmutatta, hogy a legjobb szándéktól áthatva erős és határozott irányban megy. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Hol van Marton Béla?) T. Képviselőház! Történelmi időket élünk. Az ország lakosságának át kell éreznie, hogy történelmi időket élünk, de úgy is kell viselkednie. Ügy kell viselkednünk és olyan hangulatot kell teremtenünk ebben az országban, hogy minden percben képesek legyünk bármilyen nehéz feladatot is megoldani, amely elé a világtörténelem forgandó kereke állít bennünket, — amely az én megítélésem szerint most a mi országunk részére, ha lassan is, de felfelé kezd forogni — hogy reánk rótt feladatnak minden körülmények között meg tudjunk felelni. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat tendenciája az, hogy az egyes adóalanyoktól, akiknek a kezében bizonyos nagyságú vagyon van, annak egy részét, tehát tőkéjük egy részét elveszi. Ez azonban, ha teoretice egyszerűen is hangzik, gyakorlatilag igen nehéz, különösen nehéz ott, ahol a vagyon ingatlanban van. Ha valakinek készpénzben vagy értékpapírban van a vagyona, ott a dolog nem olyan xiehéz, mert a vagyonadóalany leadja készpénzének egy megfelelő részét, a többiből pedig él tovább és iparkodik az így elvesztett tőkét az idők folyamán szukszesszíve újra összegyűjteni. Az ingatlanoknál azonban nem egészen így áll a helyzet, az ingatlanvagyon számára előbb lehetővé kell tenni, hogy meg tudjon felelni azoknak a fokozott követelményeknek, amelyeket vele szemben most felállítanak, mert az ingatlannak meg keli felelnie eddigi adófizetési kötelezettségeinek is, életlehetőséget is kell nyújtania a tulajdonosának és még egy pluszt kell leadnia, amely plusz azonban itt a holt ingatlanban áll. Én itt elsősorban a háztulajdonosokra gondolok s azok nevében és azok érdekében is szólok fel. (Usetty Béla: Helyes!) Teljes mértékben csatlakozom Drobni Lajos igen t. képviselőtársamnak a tegnapi napon elhangzott felszólaláláshoz és kifejtett nézeteihez és azokhoz még a következőket bátorkodom kiegészítésképpen előadni. A háztulajdon ma már gazdaságilag tulajdonképpen a földön hever, a háztulajdon már eddig is oly megterheléssel küzdött és olyan nagy áldozatot hozott, hogy a törvényjavaslatban foglalt újabb áldozatot segítség és támogatás nélkül nem képes meghozni. A háztulajdon, amely már az eddigi megterheltetést sem tudta elviselni, nem tudott vele megbirkózni, abban a helyzetben van, hogy az eddigi megterheltetést is le kellene már bontani, ha azt akarjuk, hogy a háztulajdonok tovább is fejlődőképesek legyenek. Ehhez járul most egy újabb teher, ez az újabb beruházási hozzájárulás. Ennek ellenére a háztulajdonosok a