Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

122 Az országgyűlés képviselőházának 301 megtartva, e fölé, ennek a rendszernek teljes megmerevítésével hoz egy konjunkturális fel- . lendülést, amelynek a végén, ha a hullámok lecsillapodnak, ott fognak meredezni a megoldatlan problémák sziklái, amelyeken feltétlenül összeroppan ez a kicsiny és gyenge ország. (Zaj a jobboldalon. — vitéz Szalay László: Peszszimista!) Ez a felfogásunk, és azoknak, akik itt most túlságos sötétlátást vélnek ezekben a nyilatkozatokban felfedezni, idézem, hogy már volt ebben az országban máskor is ezer millió pengős beruházás, — ha azt nem is jelentették ki egy alkalommal, azonban öt év leforgása alatt ugyancsak ezer millió pengőt invesztáltak — és óriási konjunkturális hullám után jött a teljes összeomlás, megrázkódtatás, amelyből csak alig lehetett valami módon megmenteni ezt az országot. r Ezekhez a körülményekhez kapcsolódik még az a nagyon fontos kérdés, hogy e nagy terv anyagi alapját képező ezer millió pengő előteremtése nem nyugszik az igazságos közteherviselés elvén. T. Ház! Ezek azok a fő szempontok és elvek, amelyek a győri programm kinyilatkoz- I tatása után immár egy hónapja még ma is ! fenntartják ebben az országban a teljes nyűg- ! talanságot és feszültséget. A politikai kérdések mellett a javaslatnak két másik szempontjával kívánok foglalkozni. Először azzal, vájjon helyes-e ennek az összegnek az előteremtése, helyes elveken nyugszik-e. Mindenekelőtt azzal kell foglalkoznunk, hogy az ezer millió pengő előteremtése olyan nemzetgazdaságban, ahol a nemzeti jövedelem négy milliárd pengő körül van, csak hosszabb idő alatt lehetséges, mert hiszen azokat az összegeket, amelyekről itt szó van, csakis a tőkévé váló nemzeti jövedelemből lehet igénybevenni s ez a tőkévé váló rész nem lehet több a magyarországi, de a külföldi tapasztalások szerint sem 5—8%-nál. Nyilvánvaló tehát az, hogy az évi 250 millió pengőnek erre a célra való igénybevétele csakis hitelműveletekkel lehetséges akkor, — és ez nagyon fontos szempont — ha ezt a tervet nem egy komoly adórefommimal előkészítve, hanem egyszerre kapcsolják rá a nemzetgazdaság teherviselőképességére. A törvényjavaslat úgy szól, hogy az ezermillió pengőből 400 millió pengőt hitel formájában vesznek igénybe, a 600 milliót pedig vagyondézsma formájában teremtik elő. Kérdem, hogy a 400 millió pengő , amelyet a javaslat indokolása szerint bankok, biztosítótársaságok, és iparvállalatok fizetnek és jegyeznek le, ez az óriási összeg, amelynek rendelkezésre kell állania, mert különben ezzel operáim nem lehetne, nem az elmúlt 4—5 év javuló é)s az utóbbi év igen jó konjunktúrájának eredményeképpen állt-e elő, olyképpen, hogy ezek a vagyonok és vállalatok nem vették ki részüket a közteherviselésből? Ezt mutatják a társulati adónak évről-évre változatlan, de igen csekély összegei, ugyanezt mutatják a jövedelmi adónak évrŐlévre változatlan és viszonylag igen csekély öszszegei is. Világos tehát, hogy ez a hitel formájában igénybe vett jelentős összeg, mint konjunkturális felhalmozódott jövedelem állott elö és a mi meggyőződésünk az, hogy ezt egy szerves adóreform során kellett volna bekapcsolni már évekkel ezelőtt a nemzet felépítésének programmjába. Ezt mi állandóan hangsúlyoztuk, azonban ez, úgylátszik a pénzügyi kormányzat ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. felfogása szerint, amint a jelenlegi pénzügymiminiszter úr elődje, felháborodva hangsúlyozta, lehetetlen. Ami a másik összegnek, a 600 millió pengőnek az előteremtését illeti, ebből becslések szerint, — hiszen itt pontos számokat senki sem mondhat — mintegy 60 millió pengőt a föld, 180 miliő pengőt a ház és 160 millió pengőt az iparvállalatok fognak fizetni, azj elövetkezendó 5, illetőleg 10 év leforgása alatt. Az én felfogásom ezzel az egyszeri vagyondézsmával kapcsolatban az, hogy ez a jelenlegi antiszociális adórendszerünkre épül fel, ahelyett, hogy áttörni igyekeztek volna ezt az adórendszert és a jövedelmi adóra helyezték volna át az egészet, mert ilyen módon el lehetett volna kerülni a sok szörnyű anomáliát é|S igazságtalanságot. Ugyanis igen helyesen jegyezte meg valamelyik felszólalt képviselőtársam, hogy mi lesz azokkal, akiknek talán van egy nagyon szép villavagyojiuk, amely 80 ezer pengőt ér és ugyanakkor van 30 ezer pengő évi jövedelmük is csak a megadóztatás! határba éppen beleeső kicsiny 80 ezer pengős vagyon után fognak adózni, de a jelentős évi jövedelem, amelynek a megtakarított részeiből esetleg részvényvágyon keletkezik, mint ilyen, adómentes mamarad, vagy pedig külföldön talál vedeknet. Itt világosan látszik, hogy ez összeg ^ előteremtésének a vagyonadóra való felépítése teljesen antiszociális és igazságtalan. Mármost, ha valaki azt kérdezné, hogy vájjon lehet-e jövedelmi adóra alapítani ilyen komoly összegek előteremtését, utalok Angliára, bár tudom, hogy itt csak elvi összehasonlítást lehet tenni. Angliában a háború után megnőtt óriási államháztartási szükségleteket nem úgy teremtették elő, hogy vagyonadót, forgalmi és fogyasztási adót vezettek ' volna be hanem a 350 millió fontnyi jövedelmi adó fölé egyévi 70 millió fontnyi szupertaxot, többletjövedelmi, rendkívüli jövedelmi adót vetettek ki és ez a jövedelmi adó azóta is érvényben van és valóban egy erősebb progresszivitása jövedelmi adó kimunkálásával oldották meg az államháztartás megnövekedett költségeinek kérdését. Nem kérdéses előttem, hogy a megoldás helyes útja nem a vagyonadóra, hameim a.jövedelmek, az utolsó residumok megfogására kell, hogy ráépítődjék. Nagyon csodálkozom:, hogy .akkor, amidkor a magyar közgazdasági tudományiban kiválóságok élnek, akiknek tanítványaiképpen ül a jelenlegi pénizügyminiisizter úr is a minliiszteri székben, az ország közgazdasági politikájának vezetői (megfeledkeznek elődjeiknek, akár Balázs Károly professzornak, akár másoknak, tanításairól, amelyeikben pedig világosan ki van mutatva, hogy az egyedüli helyes adórendszer giz, amelynek gerince a jövedeleinnadó kimunkálása,. Ha már a vagyonadórendszert választották a vagyondézsma előteremtése számára, akkor is tovább kell menini. Az igazságtalanságok kirívó példáira mutathatok rá, amikor a viszonylag kicsiny családi vagyonok és az óriási vagyonok megadóztatása közötti különbségre mutatok rá. Méltóztassék meggondol mi azt, hogy a jelentős tételt éppen az iparvállalatok fizetik, melyeknek jórésze hadiipar és ez a hadiipar éppen ennek a beruházási tervnek a során olyan óriási többletrendeléseket és ónunkat fog kapni, hogy annak jövedelméből ezeket a, terheket, ezt a vagyondézsmát köimnyen fogja kifizetni. Magán az iparon belül is