Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának 3Ö1. óriási igazságtalanságok vannak, ezt hangsúlyozni kívánóin. Lesz az iparnak olyan része, •amely (közvetlenül kiveszi részét a hadsereg félszer el éséből és ebből a beruházási prograimmbói. Ezek az iparágak egy-két év leforgása alatt vissza fogják szerezni azokat az összegeket, amelyeiket vagyondézsma, formájában kifizettek, anas iparágak viszont, amelyek közszükségleti cikkeket gyártanak, csak talán a megnövekedett csekély többletfogyasztás formájában jutnak majd valamivel nagyobb be^ vételekhez és őket ezek a vagyondézsmatételek tényleg terhelik. T. Ház! Amikor itt ilyen óriási beruházási Programm végrehajtására vállalkozik (a kormányzat és mindenki egybehangzóan arról beszél, hogy itt nyugalmas, rendes és magrázkódásimentes • gazdaságot kell teremteni, akkor annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy ezt leginkább úgy tudnánk elérni, hogy a legfontosabb termelési centrumok — amilyen az energiagazdálkodás főfészke: a bányászat és a villaiïïi'OSi3ineirgia termelés,, valamint a hadiipar — nacionalizáltatnának, (Helyeslés a balközépen.) Véleményünk szerint ez a köznyugalom és a biztonság felé vezető út lenne, (ügy van!, a balközépen.) Ezek nem megoldhatatlan, kérdések, ilyet már láttunk és példákat tudunk a nyugateurópai országokból is. Meggyőződésünk az, (hogy ez volna az egyedüli út ahhoz, hogy a biztonságot növeljük és ugyanakkor a hadinyereségek értelmetlen felszaporodását kiküszöböljük és.elkerüljük. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! A másik vagyon, a házvagyon kérdésével az előttem szólott képviselő úr részletesen foglalkozott, annál is inkább, mert városi képviselő. Én is csak hangsúlyozni tudom azt a rendkívüli igazságtalanságot, amely a kispolgári családi háztulajdont érni fogja. Hozzám is érkezett néhány levél, amelyek pontosan leírjak, hogy milyen módon fog ellátatlanná válni az az idős ember és családja, aki élete végére egy száz-százhúszezer pengő értékű kis ház jövedelméből kíván megélni. A házat tatarozási hitel terheli, rá még a vagyondézsma száll és a jövedelem teljesen megszűnik. (Rakovszky Tibor: Három-négy gyerekkel!) antiszociális vonala és vénája annak az adórendszernek, annak a vagyondézsmának, amelyen az egész ezermillió pengős nagy ötéves terv nyugszik. Nyilvánvaló tehát, hogy az a feszültség, az, a politikai bizonytalanság, amely az ötéves tervet megelőzte, ' ilyen körülmények között tartani fog és egészen biztos, hogy ennek elnyomására az az eszköz, amelyhez a kormány nyúlt, különösen amikor az írói pörök rendszerét vezette be, nem lehet megoldás. Ma már mindenki tudja, hogy ezeknek az íróknak és ezeknek a könyveknek az igazságai a fellebbezés és vizsgálat során igazolást nyerted. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem azokban van tehát a hiba, akik a súlyos igazságtalanságokat feltárták; itt egyedül a kormányzat felelőssége állapítható meg. (Mózes Sándor: A nyomorúságot kell megszüntetni! — Esztergályos János: Visszatért a Bach-korszak szelleme!) Nagyon úgy érződik, mintha ebben az országban az elhanyagolt súlyos szociális problémák mellett a bajok feltárása után nem a sürgős megoldásokhoz, hanem a cári Oroszország eszközeihez nyúlt volna ez a kormány. (Zal) Ezek azok az okok, amelyek miatt az országban a nyugalom nem állhat helyre. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. 123 (Egy hang: Majd Bethlen! — Fábián Béla: De nagyon félnek tőle, hogy visszajön! — Rajiüss Ferenc: Bethlentől? Nagyon téved a képviselő úr! Őszintén kívánom Bethlen grófnak! — Fábián Béla: Mit csinálna vele? — Esztergályos János: Mit kíván neki?) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak ezt a párbeszédet abbahagyni. Matolcsy Mátyás: E törvényjavaslat fedezeti hiányossága és igazságtalan felépítése után még azzal kívánok foglalkozni, hogy az ezer millió pengő felhasználása milyen tervek alapján történik meg. (Zaj. — Dinnyés Lajos: Halljuk talán a szónokot!) Nyilvánvaló, hogy az ezer millió pengőből azt az összeget, amelyet hadifelszerelésre, a hadsereg felszerelésére forj dítunk, semmiféle részletkérdések tekintetében nem érdekelhet, de magától értetődik az is, hogy amikor egy ilyen nagyfontosságú törvényjavaslatot hoznak a Ház elé, kívánatos volna, hogy az egyéb célokra fordítandó összegek pontosabb körvonalazását megadni szíveskedjenek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Nyilvánvaló, hogy az első és legfontosabb kérdés, a hadsereg felszerelésére fordítandó — nem tudom — f 600, 700, vagy akárhány százmillió pengő kérdése nem érdekelhet bennünket, de a határt felülről meg lehet közelíteni és tudnunk kell, hogy ami ezenfelül marad, abból mennyit fordítanak az egész magyar élet átszervezésére. Egyet pontosan tudunk. Azt, hogy ebből az ezer millió pengőből 20 millió pengőt, tehát évenként négy millió pengőt fordítanak a telepítés ütemének gyorsítására. (Rakovszky Tibor: Elég kevés!) Ez az oka annak, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy ez az ötéves terv nem hozhatja meg az átalakulást ebben az országban és így megoldatlanul marad a földkérdés és megoldatlanul maradnak az öszszes többi nagy szociális kérdéseink. Ez az oka annak, hogy a honvédség felszerelése mellett ugyanolyan sürgősséggel és fontossággal a földkérdés megoldását sürgetjük. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Nem lehet elmenni emellett a súlyos kérdés mellett, aimdkoir mindenki tudja, pontosan be van bizonyítva és a tudományos világ is megállapította azt a szörnyű tényt, hogy ebben az országban a (magyar parasztság, a magyar fajta nem tud kifejlődni és elsenyved, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ugyanakkor pedig a magyax földre idegen népek sóvárognak és a Dunántúl pusztulása, elvesztése félelmetesen hasonlít a háborúelőtti Erdély sorsához. (Esztergályos János: Három millió magyar állati sorsban tengődik! —- vitéz Szalay László: Trianonról tessék beszélni!) Ugyanígy viselkedett a Ház és a politikai élet 1914-ben, amikor az erdélyi eseményeket tárták a közvélemény elé, ugyanazt a könynyelmű felelőtlenséget tapasztalhattuk, mint jelenleg s éppen ezért az a meggyőződésem, hogy a magyar fajtát, a parasztságot fojtogató feudalizmust fel kell számolni. (Ügy van! a balközépen és a szélsőbaloldalon. — Mózes Sándor: A földet adják oda a magyar népnek!) Ez az egyik legfontosabb magyar kérdés. Mi felfegyverkezést, földet s harmadsorban a zsidóság megrendszabályozását kívánjuk. Hangsúlyozom, hogy egyiket sem lehet külön önmagában megoldani. Senki se higyje azt, hogy egy zsidó javaslat beterjesztésével meg van oldva a magyar zsidókérdés, Magyarország és a magyar nép nagy kérdése. Mert ez az egyik kérdés, de a * másik, a legfontosabb, a legnagyobb magyar