Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés kêpviselKâzândk 301. krét eseteket. Meglehet, hogy sok van, meglehet, hogy kevés van, de vegyünk egy 200.000 pengős, vagy egy 150.000 pengős vagyont, amely mellett az esetleg idősebb családapának négy vagy öt gyermeke van. Teljesen más helyzetbe kerül az a gyermek, akinek az apja még öt vagy hat évig él, az osztály után, annak következtében, iiogy ilyen vagyondézsmát kell fizetnie. Azt hallom, hogy a bizottságban is volt erről szó. Nem tudom, ebben az értelemben is szó volt-e róla, de azt hiszem, nem kerülne sokba és mégis talán az egyke premizálása ellen volna, Ina ;— mondjuk — 200.000 pengős értékhatárig például 3 gyermektől kezdve egy bizonyos progresszív bonifikáeiót adnának azoknak, akiknek a vagyona éppen osztály folytán nem éri el az 50.000 pengős minimumot. (Mózes-Sándor: Ez méltányos volna! A szociális szempont kívánja!) De nem tartom -ezt a javaslatban foglalt intézkedést egészen helyesnek már az előfeltételek első csoportja, az erkölcsi és lélektani hatás szempontjából sem. Ne^ felejtsük el, — azt hiszem, egyik t. képviselőtársam is említette — hogy ennek az egész vagyondézsmának a struktúrája az, hogy a vagyont terheli és. a vagyonból kell fizetni, márpedig itt az alsó értékhatár 50.000 pengő, tehát — mondjuk — 20*00 font. Hasonlítsuk össze ezt az adóalapot az angol adóalappal. Hány ember van Angliában, akinek 2000 font vagyona vau és hány ilyen ember van itt! Ez tehát igazán megdöbbentő. De bocsánatot kérek, az egyik oldalon lemegyünk egészen 50.000 pengőig, a másik oldalon pedig, ha valakinek a sors, a véletlen játéka folytán, vagy esetleg saját legális ügyessége folytán 45.000 pengő vagyona, de körülbelül ugyanannyi jövedelme is van, azt hiszem, az illető ennek a javaslatnak &

r szempontjából adómentes. Fináncszempontból természetcsen érthető, hogy ha vagyonadót akarunk kivetni, a formalisztikus szempontot nézzük, mert akinek nincs vagyona, az ne fizessen, lélektani és méltányossági szempontból azonban nem tartom egészen helyesnek és éppen azért kérném, hogy bizonyos értékhatárig, nem nagy vagyonoknál, hanem mondjuk 200.000 pengő értékig, ahol négy-öt gyermek éppen megosztja a 200.000 pengőt úgy, hogy a minimális értékhatár alá esnének, mondom, ennek az értékhatárnak az erejéig bizonyos kedvezményt méltóztatnának adni a sokgyermekes családoknak. (Helyeslés a balközépen.) Azt hiszem, ezt véghez lehetne vinni. Most áttérek még egy nagyon komplikált rendelkezésre, — de egészen röviden akarok vele végezni, mert hiába bocsátkoznám részletekbe — és ez a 15. § (2) bekezdése. Itt figyelmébe ajánlom az igen tisztelt kormánynak az 1921:XLV. tc.-nek yéletlenül ugyanilyen számú, vagyis 15. §-át, ahol tudniillik a haszonélvezetről és az egyetemleges felelősségről stb.-ről van szó. Elismerem ugyan, hogy ez a rendelkezés már jobb fogalmazásban van meg ebben a javaslatban, mint az első szövegben volt, amelyet annakidején véleményezés végett kaptunk, de igénytelen nézetem szerint ez a rendelkezés még így is, ahogy most van, bő alkalmat fog adni mindenféle pereskedésre. Méltóztassék csak elolvasni az 1921 :XLV. te. 15. Vát és méltóztassék elolvasni ezt az itteni rendelkezést. Nem látom ugyanis világosan, hogy az illető, ha egyetemlegesen van szabályozva az egész vagyonadója,^ csakis a saját vagyonrészére eső vagyonadóért, vaülése 1938 április 28-án, csütörtökön, 115 gyondézsmáért szavatol-e, mert ha ő — egy extrém példát mondok — esetleg Via részben van érdekelve, a többiek pedig 15

/ie részben, akkor teljesen tönkremehet, amíg érvényesíti a visszkereseti jogát a többiekkel szemben, úgyhogy sokkal helyesebbnek^ tartanám, ha az egyetemlegességet úgy szabályoznók, ahogyan az az 1921:XLV. tc,-ben és végrehajtási utasításban megtörtént, vagy pedig akár más módon is, de világosabban kellene kifejezni azt, hogy az illető az egyetemlegesség révén ne mehessen tönkre azért, mert másoknak sokkal nagyobb vagyondézsmáját köteles megfizetni. (Mózes Sándor: A gyakorlatban meg kellene osztani!) A másik megjegyzésem az, hogy itt a kötött vagyonokról egyáltalában nincs szó, itt csak tulajdonosról van szó. A törvényjavaslat azt mondja (olvassa): »Amennyiben a beruházási hozzájárulás fizetése következtében a haszonélvezőnek a haszonélvezetből eredő jövedelme a tisztes eltartás mértékét el nem éri, a haszonélvező a haszonélvezettel terhelt vagyon tulajdonosától megtérítést követelhet. Viszont amennyiben a beruházási hozzájárulást a tulajdonos fizeti. • *«, vagyis a fordított esetről szól a javaslat, tehát mindkét esetben a tulajdonosról beszél. Bocsánatot kérek, nagyon szép ez akkor, ha természetes személy a tulajdonos és természetes személy a haszonélvező, kötött vagyonnál azonban, úgy a világi vagyonnál, mint az egyházi vagyonnál, ahol javadalmas van, nincs tulajdonos, ott törzsvagyon van és itt a törzsvagyonra, sem a világi, sem az egyházi kötött vagyonra vonatkozólag nincs semmiféle rendelkezés, holott az évenkint kivetendő és kivetett vagyonadónak 100%-os pótlékolásánál egy külön szakasz, amelyet évenkint meghosszabbítottak, kimondja, hogy a törzsvagyon bizonyos feltételek és körülmények között igen is igénybevehető, az évenkint fizetendő vagyonadó pótlékának fedezetére. A jelen javaslatban egyáltalán egy betű nincs a törzsvagyon szavatolásáról. Csak a tulajdonosról van szó. Azt hiszem, az igen tisztelt miniszter úr természetesnek veszi, bogy a tulajdonos helyett a törzsvagyont kellene ide felvenni. Csakhogy a törzsvagyon esetében éppen a világi kötö,tt vagyonnál, ott van a gondnok, ott vannak a várományosok. A hitbizományi hatóság kimondott rendelkezés hiányában nem hiszem, hogy azt fo.gja mondani, hogy a tulajdonos aequale a törzs vagy ónnal. Nem hiszem. Meglehet, hogy csalódom, de akkor világosan méltóztassék szövegezni, ha másként nem, belevenni a javaslatba, legalább zárójelben, hogy a törzsvagyonra is vonatkozik, különben előállhat eset, hogy az illető haszonélvező vagy javadalmas nem fizet egy krajcárt sem, a jövedelmet elkölti és míg a törzsvagyonból ezt refundálják, elvisz mindent az ügyvédi költség és amihez neki egyáltalán joga nincs, közvetve az összes utódokat is aránytalanul megterhelheti. (Mózes Sándor: Ingatlanban is lehet szolgáltatni!) Az volna a kérelmem, világosan mondassók ki, hogy nemcsak a tulajdonos szavatol érte, hanem a törzsvagyon is a megfelelő hányadával. Ezt nagyon szépen meg lehet fogalmazni. Azt hiszem, az igen tisztelt igazságügyminisztérium feladata, hogy a megterhelés financiális lehetőségót megfelelő jogi formába öntse.