Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
112 Az országgyűlés képviselőházának 3C kellene és lehetne is könnyen tenni. Ezeknél a vállalatoknál legalább azt kellene koncedálni, hogy a javaslat 5. §-ának 7. bekezdésében előírt maximális hozzájárulási alap legfeljebb a saját tőke 120 százaléka legyen. Kérném az igen t. pénzügyminiszter urat, legyen kegyes ezeket & szempontokat mérlegelni és ha lehetséges, ezeknek az adómentes vállalatoknak legalább ezt a koncessziót megtenni, hogy maximálisan saját tőkéjük 120 százaléka után adózzanak. Ez nem veszélyeztetheti az egész tervet, mert hiszen a vállalatok részére globálisan van megállapítva a 350 millió. Ha ez nem jönne be, amiben azonban én kételkedem, akkor a javaslat szerint a pénzügyminiszternek joga van a kulcsot aránylagosan felemelni, hogy a 350 milliónak kiesett része is befolyjék. T. Ház! Még egy megjegyzésem volna és ez az önálló üzemű magánvasutakat érinti. Ezeknél azt hiszem meggondolandó volna, vájjon lehet-e őket így kezelni. Itt az államnak háramlási joga is van, s ezeknek a vasutaknak nincsenek tartalékai, mert hiszen a háborúban ők is teljesen lerongyolódtak a haza szolgálatában, úgy hogy helyre kell pótolniok mindent. Most, amikor honvédelemről van szó, ezekkel a vasutakkal szemben is lehetnek és bizonyára lesznek is igények, hiszen főleg a határszéleken szaladnak. Ha tehát nem lehet is teljesen mentesíteni őket a hozzájárulás alól, legalább is csak a még hátralévő háramlási idő arányában kellene ezeket igénybe venni. Nagyon kérném az igen t. pénzügyminiszter urat, legyen kegyes ezt is megfontolás tárgyává tenni, mert baj volna, ha ezeket a vasutakat túlságosan igénybe vennők és ezáltal a további honvédelmi és közgazdasági követelmények teljesítésére alkalmatlanokká tennők. T. Képviselőház! Ezzel felszólalásom végére értem és csak annyit akarok megállapítani, hogy az én meggyőződésem szerint ezeknek az elénk tárt problémáknak sikeres megoldásával az egész magyar életet fogjuk megmenteni. Ma hála Isten ott tartunk, hogy a »vitám et sanguinem« nemzete készséggel és szívesen hajlandó az »avenam«, tehát a zabot is odaadni, mert hiszen ettől várjuk nemzetünk gazdasági és szociális felemelkedését. Meg kell végre értenünk egymást, nem szabad pártoskodnunk, nem szabad a pártoskodással mindent elrontanunk, mert azzal igen könnyen szem elől téveszthetjük a nemzet vitális érdekeit és nagyon könyen elmulaszthatjuk azokat a történelmi pillanatokat, amelyek «a nemzet számára esetleg adódhatnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ma csak a magyar öncélúságért dolgozó magyarok kellenek, nem pedig pártoskodó magyarok. Én hiszem, hogy képesek vagyunk egyesíteni minden szellemi, erkölcsi, anyagi és kulturális erőnket és ezzel az egyesítéssel e törvényjavaslat szándékolt és célzott eredményeit százszázalékosan megvalósítani. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik. Brandt Vilmos jegyző: Esterházy Móric gróf. Elnök: Esterházy Móric grpf képviselő urat illeti a szó. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Előttem szólott Pinezich igen t. képviselőtársam beszédének legnagyobb részével, de különösen befejező akkordjával teljesen egyetértek. Felmentettnek érzem magamat az alól, hogy a je. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. lenlegi nemzetközi helyzetben, az egész világ fokozott fegyverkezése közepette és a magyar honvédség jelenlegi állapota mellett a magyar honvédelem fejlesztésének szükségességéről és sürgősségéről beszéljek. Ha egyáltalán felszólalok, teszem ezt azért, hogy a törvényjavaslat egyéb vonatkozásaival foglalkozzam és egészen röviden, mintegy távirati stílusban néhány felvilágosítást kérjek az igen t. konmánytól. Egymilliárd pengő egy ilyen tőkeszegény országban, amelyben a nemzeti jövedelem tekintélyes része az időjárás szeszélyétől függ, igen jelentős összeg, kivált akkor, amikor már az elmúlt időkben is minduntalan hallottuk és most is, — azt hiszem — joggal halljuk és állítjuk, hogy a már fennálló, részben a krízis ideje alatt bevezetett adók is túlméretezettek. A legutóbbi adóstatisztika is ezt az álláspontot és nézetet erősíti meg teljes mértékben. Mondhatom, megdöbbenéssel határos csodálkozással győződtem meg arról a tényről, hogy az országban alig 30.000 természetes adóalanyt fog ez a javaslat érinteni, másszóval, az országban alig 30.000 ember van, akinek 50.000 pengős vagyona van. Első kérdésem tehát az, hogy milyen szempontok és milyen számítás szerint osztja fel az igen t. kormány az egymilliárdot úgy, hogy 600 milliót vet ki mondjuk vagyondézsma alakjában és 400 milliót vesz fel kölcsön formájában, amikor állami adósságunk 1932 óta mégis csak körülbelül 10 százalékkal csökkent, amikor az 1936'37. évi zárszámadás majdnem 100 millióval haladja meg az előcélja is az, hogy alkalmat adjak az igen tisztelt irányzatot, amikor 1937. évi külkereskedelmi aktívumunk egyike az eddigi legnagyobb aktívumoknak s az 1938/39. évi költségvetési előirányzat is 68, vagy 70 millióval haladja meg az előző évi költségvetési előirányzatot. Azt kérdem tehát először, miért irányoz elő a kormány többet kölcsön formájában Î Mivel azonban ennek bizonyára megvannak a maga pénzügyi és közgazdasági indokai és okai, felmerül logikusan a másik kérdés, bogy tudniillik milyen eszközöket kell igénybe venni e 600 milliós vagyondézsma finanszírozására, illetőleg melyek azok az előfeltételek, amelyek mellett remélhető és biztosítható ennek az összegnek előteremtése. Ha azt mondom, hogy előteremtése, azt hiszem, nem valami preciz kifejezést használók, mert hiszen teremteni annyit tesz, mint a semmiből valamit létrehozni a jelen esetben azonban feladat, hogy a meglévő nemzeti vagyonból 600 milliót pénzzé tegyünk vagyondézsma útján. Ezek az előfeltételek nézetem szerint két csoportra oszthatók. Egyrészt lélektaniak, erkölcsiek, tudniillik a vagyonbiztonság tudata, a vállalkozási kedv és a munkakedv ébrentartása, a bizalom felkeltése és megerősítése, amelyek viszont mind a törvényes rend ismérvei, — és a történelem is ezt mutatja — törvényes rend hiányában semmiféle pénzügyi vagy gazdasági tervet nem lehet megvalósítani, illetve lebonyolítani. Ha az állam a vagyont veszi adóalapnak, akkor ebből logikusan az következik, hogy ezt az adóalapot fenntartja és meg is védi. Igen időszerűnek tartottam tehát az igen tisztelt gazdasági miniszter úrnak az egyesített bizottságban tegnapelőtt elmondott szavait és jelenlegi szerény és rövid felszólalásom egyik célja is az, hogy alkalmat adjak az igen tisztelt
