Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
Az országgyűlés képviselőházának 301. ülése 1938 április 28-ám, csütörtökön. 113 kormánynak arra, hogy a közvéleményt tájékoztassa, irányítsa, vezesse, mert hiszen ez is az előfeltételeknek általam első csoportként jelzett részébe tartozik. Szükségesnek tartom ezt különösen a mai korban, amikor hihetetlen lehetősége és hatása van egy megszervezett, céltudatos, következetes propagandának, irányításnak és viszont ennek biánya mindenféle fantasztikus messiásváráshoz vezet. Az előfeltételek másik csoportja szorosan vett anyagi, illetőleg hitelügyi, szerintem elsősorban az árnívó, kérdése, mert egészen mást jelent a megterhelés, ha bármelyik árkomponens lényegesen megváltozik a vallomás időpontja és a fizetés esedékességének időpontja között. Elismerem, hogy e tekintetben —„azt hiszem, ma volt is szó ezekről a rendeletekről— történt már rendelkezés a 33-as bizottság révén, amely bizonyos indokolatlan drágítások ellen foglal magában rendszabályokat, azonban az árak tartása tekintetében például a mezőgazdaságban most a legutóbbi ihetekben a marhaárak fenntartásáról nagyon keveset hallottunk, — én legalább nagyon keveset hallottam — egyéni impresszióról beszélek, pedig azt hiszem, idevonatkozólag is szükség volna kormánytnyilatkozatokra, hogy éppen azokat a nagy faktorokat, amelyek előfeltételei az egymilliárdos terv sikerének, teljes erővel, energiával munkába állítsuk. Az árnívó tartása az egyik előfeltétel, de azt hiszem, ennél még fontosabb a hitelkérdés, különösen ilyen tőkeszegény országban, mint a miénk. Itt nemcsak a védett gazdák adósságainak rendezésére gondolok, hanem általában véve arra, hogy az adósok, legalább is az aránylagosan kisebb megterheléssel sújtott gazdaadósok ne kényszeríttessenek a pénzintézetek részéről rendkívüli törlesztésekre, amelyek azután fizikailag és pénzügyileg lehetetlenné tennék a vagyondézsma fizetését. Másfelől pedig a gazdahitelnek legalább olyan ^ fokú visszaállítására gondolnék, amely lehetővé teszi azt, hogy a vagyondézsmának legalább egy részét hitelművelet alakjában fedezni lehessen. Ez természetesen vonatkozik úgy a mezőgazdaságra, imint különösen a házbirtokra is, ahol az egyes emeleteket szétparcellázni és eladni mégis csak bajos. De ne felejtsük el, hölgy nemcsak -a pénzintézetek, hanem a vállalatok,, a gyárak 1 és talán a kereskedők iß nagyon hajlamosak lesznek — és pedig elismercimi joggal — bizonyos kamatemelésre, hitel-megszorításra, a kintlevőiségek részbeni felmondására és inkasszálására, már csaik azért is, mert hiszen nekik is tőkéjük bizonyos százalékát vagyondézstmába le kell fizetni. Erre vonatkozik tehát a harmadik kérdés az árnívó tartására, a hitelkérdésnek, illetőleg enmek a bizonyos 75 millió pengőnek miként és milyen -feltételek mellett való felhasználására. De szükségesnek tartanám, ami bizonyára megtörtént, de amiről szintén nem hallottunk ínég sokat, hogy a kormány már előre is gondolkozzék 'arról a konkrété felmerülő problémáról, hogy t. i. az eladásra, -a. pia era kerülő ingatlanokat hogyan, miiképpen» milyen feltételek mellett akarja átvenni, illetőleg ezeket piacra hozni. Az egymlilliárdois terv végrehajtásához ugyanis készpénz kell és nem különböző ingatlanok. Erre komoly figyelemmel kell lenni, niehogy ez katasztrofálisan hasson az egész ingatlanpiacra — értem alatta a háztulajdont is — másrészről pedig,_ hogy az esetleges árhainyaitlás ne befolyásolja magát a termelést is, -amely termelésnek legalább*is a^mai fokom való megtartása, sőt szerintem még a fokozása is, szintén egyíik további előfeltétele a (milliárdos terv végrehajtásának. Erre miutat különben a felhatalmazás is, amelyet az figent, koirmány a másik törvényjavaslat 9. §-ában a 33-as bizottság hatáskörének kiterjesztésével kapcsolatosan az országgyűléstől kér. Hogy ezek után ne foglalkoztassam sokáig a Házat, áttérek a törvény javaslat egyes rendelkezéseire, szintén egészen röviden. A javaslat 2. §-ának b) és c) alpontjai igen tág felhatalmazást adnak akormánynak és -sem az indokolásból, sem -a bizottság jelentésiéből, sem az liigon t. <előadó úrnak különben igen tartalmas beszédéből, nem tudjuk meg, hogy tulajdonképpen milyen összegekről és milyen tartozás-okról van itt szó, mert csak általában azt mondja, hogy (Olvassa): »Felhatalmaztatik továbbá -a pénzügyminiszter, hogy^. ;/ az állam függő tartozásaiinaik rendezése céljából« stb. bocsáthassa ki, különösen pedig a c) pont (OL vasSa)'- »az állam pénztári készleteiből átmenetileg visszafizetett rövidlejáratú tartozások erejéig"«, illetve a visszafizetett tairtozások erejéig' »újabb rövidlejáratú kölcsönöket vehessen fel.« Nem tudom és azért kérdem, hogy ez talán részben a vagyonváltság-alapból fennálló igen bonyolult elszámolásnak remélhető tisztázására szolgál-e 1 ? Nagyon sajnálom, ha e tekintetben csalódtam, mert ez már számviteli és ellenőrzési szempontból is előnyös volna. Meglehet, hogy talán forgótőke-kölesönökről van szó, amelyeknek állagát meg lehet a zárszámadásokból állapítani. Csak az az egy kérelmem volna, hogy ha megint ilyen természetű adósságot méltóztatnának^ felvenni, akkor a valóságnak megfelelő bevétel is szerepeljen azután a zárszámadásban, ne úgy, mint a múltban. amikor elég nagy összegnek megfelelő bevételét itt a Házban senki sem tudta nekem annakidején megmutatni. Itt van azután a nagyon súlyos 8. §-nak 6. bekezdése, amely a lerekvirálást, a megváltást szabályozza és azt mondja, hogy (olvassa): »A bevallott vagyontárgyakat, amennyiben azok értékének bevallása a jelen törvényben, vagy a vagyonadó kivetésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól eltérően alacsonyabban történt, az állam a bevallott értékben a hozzájárulás elsőfokú kivetéséről szóló fizetési meghagyás kézbesítésétől számított egy éven belül megválthatja.« i Ha már ezt az intézkedést be méltózattak venni a szövegbe, — noha ennek (helytelensége vagy helyessége nagyon vitatható, különösen, miután^ külföldön megpróbálkoztak vele — az a kérdésem e tekintetben, vájjon ezen az alacsonyabb bevallott értéken fogják-e az illető vagyontárgyat megadóztatni, vagy pedig felemelik annak érékét, magasabb alapon ^.tóztatják meg és az alacsony értéken rekvirálja-e elaz állam? Ez ebből nem világlik ki. (Mozgás. — Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Jó gondolat!) Ezt csak kérdem. Ez az egyik. A másik dolog pedig az, hogy éppen tekintettel a döntőbizottságok összeállítására, amelyre rögtön rá fogok térni, nem látom be. hogy az adózásra kötelezett alanynak miért nem adjuk meg ugyanazokat a jogokat és miért nem helyezkedünk paritásos alapra. Tudniillik ha a 12. § alapján felemelik az illető adóalapját, akkor további jogorvoslatnak helye nincs. Igazságtalannak tartom, hogy ha igazságtaia18*
