Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.

Ülésnapok - 1935-301

Az országgyűlés képviselőházának SOI. ü álljunk a kormány mögé e programmpontok \ megvalósítása céljából, mert tudni kell, hogy mi a eel. A cél az életlehetőségek kisizélesí- ! tése, több munka, több kenyér, jobb jövedelem­eloszlás, az életnívónak a nép mindéin rétegé­iben való .emelése. Ezért nem szabad sajnál­nunk és meg kell adnunk e célok minél hatá­lyosabb megváló sí thatasa végett a nagy, szé­les felhatalmazást a kormánynak, hogy a ja­vaslatban foglalt Programm keresztülvitele késedelmet ne szenvedjen. Ezzel el is mondtam általánosságiban gon­dolataimat a javaslatról, most legyen szabad a javaslat egynéhány részletkérdéséhez! is hozzá­szólnom és azokra a pénzügyminiszter úr figyelmét is felhívnom. Mindenekelőtt arra szeretnék rámutatni, hogy nemesalk a falunak vannak szegényei, hanem a városnak is. Tudni kell azt, hogy a városok ennek tudatában ma szinte véreznek azok alatt a súlyos terhek alatt, amelyeket a városi nyomor 'és szegény­ség enyhítése céljából viselniük kell. A váro­soknak sokszor egész pótadója népjóléti, sze­gényügyi kiadásokra megy. Nagyon szeretném, hogy ha már a javaslatban nincs is benne szó szerint, legalább a pénzügyminiszter úr egy kijelentést tenne arra vonatkozólag, hogy a kormánynak igenis szándéka a városszéli te­lepítés támogatása is. Nézetem szerint, amikor házhelyek kiosztá­sáról, házak építéséről van szó, ebbe a foga­lomba bele lehet venni a városszéli házakat, tehát a városszéli településeket is, amelyek egyedül volnának alkalmasak arra, hogy a vá­rosoikban nap-nap után növekvő nincstelensé­get, nyomort és munkanélküliséget megszün­tessék és az ínségeseket visszavezessék a pol­gári társadalomba, a rendes polgári élet kere­teibe. Azt hiszem, a kormány ós a pénzügymi­niszter úri abban a helyzetben lesz, hogy meg­nyugtathat majd engem abban a tekintetben, hogy a kormány igenis gondoskodni fog a városszéli települések segélyezéséről, részben közvetlenül, részben a városoknak nyújtandó olcsó kamatozású beruházási kölcsönök révén. Méltóztassanak elhinni, íhogy a városszéli te­lepülésekkel, amelyek hivatva volnának a nyo­morúságban sínylődő családokat a nyomorból kiemelni s rendes házat adni nekik egy kis kerttel, —• bármilyen kicsi lenne is az a kert — olyan nagyhorderejű szociális problémát olda­nánk meg, amelynél nagyobb problémát - el sem tudok: képzelni. A városokban már odáig vagyunk, hogy egy szobába kell összezsúfolni három-négy családot. Méltóztassék elképzelni, hogy amikor egy intakt, jobb érzésű, jobb er­kölcsű család ilyen összezsúfoltságban egy meglehetősen lejtőre jutott környezetbe kerül, mi lesz ebből a családból még megmenthető. A probléma szociális oldala óriási és biztos vagyok benne, hogy a kormány figyelnie e felé a probléma felé fordul. Csak egészen röviden iszeretnék rámutatni arra, hogy nagyon fontosnak és szükségesnek tartanám, ihogy lehetőleg, ahol csak lehet, az országszéleken történjék a telepítés. Nem hi­szem, hogy ennek akadálya volna, mert felté­telezem, íhogy a magyar birtokososztály ezt a telepítést, ha másképpen nem, legalább birtok­cserék formájában lehetővé teszik. Nem kell sokat beszélnem erről a kérdésről. Trianon intő példa! Azért kell ez, hogy a határszél nemzeti szempontból abszolút megbízhatóvá váljék. A telepítés tehát elsősorban nemzeti szempontok figyelembevételével a határszéle­ibe 1938 április 28-án] csütörtökön. 111 ken kell, hogy történjék, (vitéz Kő József: Oda kellenek a magyarok és nem az Alföldre!) Mint városi képviselő, ki kell hogy térjek arra, hogy a házbirtok jelentékeny adóalapot nyújt, és nem hallgathatom el, hogy az ebben a javaslatban kissé aránytalanul van igénybe­vevő. Tudúi kell, ihogy a házbirtok amúgy is elég súlyos adók, pótlékok, közterhek alatt nyög, úgyhogy különösen a kisebb háztulaj­donos, akinek nagyobb tatarozási költségei, esetleg kölcsönei vannak, a iházból úgyszólván semmi jövedelmet nem lát. Itt van nálam egy kimutatás, ebben azt olvasom, hogy például egy 187.000 pengő forgalmi értékre becsült föld­birtok igénybevétele 3285 pengő, egy ugyan­ilyen ház igénybevételére pedig 22.270 pengő kontemplál tátik. Ha a földbirtokot országos ós egyetemes szempontból kímélni is kell, néze­tem szerint egy bizonyos fokú arányosságot mégis kellene érvényesíteni a javaslatban a háztulajdon javára is. Ügy képzelem, hogy legalább a túlterhelt háztulajdonnak koncedáljuk a javaslat szerinti értékelésben ugyanannak a háromnyolcadnak a levonását, amit a földbirtoknál teszünk. Ez nem sok és távolról sem. hozna létre arányosságot, azonban mégis gesztus volna a háztulajdonosok felé, akiknek teherbíróképességét szintén fenn kell tartani. A segítés módja igen könnyű, mert hiszen az aránylagos felemelés megtörténhet­nék egy passzus bevételével a törvényjavaslat­ba; ez elégséges volna arra, hogy az esetleges kiesés, ha egyáltalán fog mutatkozni, bizonyos arányos felemeléssel, 'helyreüttessék. T. Ház! Szükséges lehet az, hogy az egyik kategóriát a imásik rovására előnyéén része­sítsük, akkora aránytalanságokat azonban, amelyek aztán elkedvetlenedést szülnek, lehe­tőleg igyekeznünk kell kiküszöbölni. Jogosnak látszik előttem az adómentes vál­lalatok panasza is, hogy az ő megterhelésük és hozzájárulásuk a nem adómentes, de főleg a már nem adómentes vállalatokkal szemben aránytalan. Hivatkoznak ezek a vállalatok arra, hogy ők mint kezdő vállalatok nyeresé­geik legnagyobb részét, hogy versenyképesek legyenek, beruházták és így az utóbbi három év, vagy miattam, két év nyeresége ugyancsak tőkévé változott át. Ha ezt a nyereséget meg­fogjuk, akkor számításba vesszük mint tőkét, de számításba vesszük, mint az utóbbi három év nyereségét is. Abban van igazság, az így van, hogy itt kétszeres számibavételről van szó. Az is kétségtelen, hogy az adómentes vállalat mérlege egész máskép készül, mint az adóköte-­les vállalaté. Az adóköteles vállalat természe­tesen a mér légtechnika minden csínját-bínját kihasználja, sok törvényes lehetőséget is ki­használ arra, hogy lehetőleg kisebb nyereséget mutasson ki. Ez az eset az adómentes, ideigle­nesen adómentes vállalatoknál nem forog fenn, mert hiszen náluk csak eszményi adóról lehet szó. Ennek következtében ezeknek a vállalatok­nak az utóbbi háromévi nyereségük magasabb, eltekintve attól, hogy ezeknél a vállalatoknál az eszményi adó sem jön levonásba, amit tulaj­donképen levonásba kellene hozni, mert ilyen- , formán, amit nekik kedvezményként az egyik kézzel az állam ad, a másik kézzel elveszi. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az adókedvez­ményekkel szemben hizonyos kötelességek is vannak előírva, amelyeket a vállalatok telje­sítenek. Miután ezeket a panaszokat indokoltaknak látom, nekem az a felfogásom, hogy igazságot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIÍ1I. 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom