Képviselőházi napló, 1935. XVIII. kötet • 1938. április 8. - 1938. május 17.
Ülésnapok - 1935-301
110 Az országgyűlés képviselőházának 301 innen hallja az a szegény, itt-ott ^ talán nyomorban lévő népesség, hogy a képviselők, a parlament őszintén, becsületesen segíteni akar, a nyomort és a szegénységet csökkenteni akarja. (Helyeslés. — Egry Zoltán: A lehetőséghez képest!) Nem szabad a népnek olyan képet festeni, mintha itt vele nem törődnének, mintha itt talán csak egy kisebbség hordaná szívén a nép gondjait és bajait. Tudja meg innen a nép, hogy igenis, nincs itt becsületes magyar képviselő, aki kezet ne akarna a magyar szegénységnek nyújtani és a magyar szegénységen ne akarna segíteni. (Helyeslés.) Ha valaha volt egy törvényjavaslat előttünk, amely a magyar nép minden rétegére gondolt, akkor ez a javaslat az, mert ez a magyar nép minden rétegének gazdasági helyzetén igyekszik könnyíteni, igyekszik segíteni. Ez a törvényjavaslat igen nagy próbára teszi a magyar gazdasági életet, nagy próbára teszi a nemzetet. Mindaz, ami utána következik, attól függ, hogy a törvény végrehajtása mennyiben és miként sikerül. (Flandorffer Ignác: Így van!) A siker feltétele szerintem először is az, hogy helyesen állapíttassák meg az egyes teendők sorrendje, másodszor, hogy ne túlságosan aprózzuk el a rendelkezésre álló anyagi erőt. Ezt az anyagi erőt koncentrálnunk kell a legsürgősebb problémák megoldására és inkább maradjon kevesebb anyagi erő olyan problémák megoldására, amelyekkel nemzeti, vagy gazdasági veszedelem nélkül várhatunk. A nemzetnek meg kell értenie, hogy ezeknek a kérdéseknek sikeres megoldásától függ gazdasági és politikai életünknek egészében való megerősödése, társadalmi és kulturális viszonyaink javulása, biztonságunk és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy még nemzeti létünk is, még pedig azért, mert ezek a javaslatok alkalmasak arra, hogy eddigi gazdasági megerősödésünk után most már ^tényleg _ ön tudatosabb, szuveirénelbb nemzeti életet éljünk. T. Képviselőház! Amikor a nemzet ilyen nagy problémákat, valósággal korszakalkotó és korszaknyitó problémákat tűz maga elé, akkor csak egy szempont állhat előttünk: itt most nincs helye széthúzásnak, itt csak összefogással lehet a problémák szerencsés és sikeres megoldását biztosítani. Nem politikai játékokra, hanem komoly munkára van szükség, (ÜÓV van! half elől.) ha azt akarjuk, hogy minden úgy sikerüljön, mint azt a nemzet nagy áldozatai mellett természetesen és joggal elvárhatja. Nem örvendetes tünete mai közéletünknek és egyáltalán életünknek, hogy ebben az országban ma már mindenki politizál. Állítom, hogy ma már nincsenek előtérben a fiatalságnak a kenyérre vonatkozó igényei és követelései. Állást keresni, állást, elhelyezkedést követelni az ifjúságnak feltétlenül joga van. Azt iátom azonban, hogy ma már nem az a lényeg, hogy a nemzeti ideálokért, a nemzet nagy eszméiért, vezérlő gondolataiért az utcára menjünk tüntetni, mint valaha volt, amikor az ifjúság csak a nemzeti ideálokért lelkesedett. Nem! Ma már minden iskolás fiú a tarsolyában hord kormányprogrammot és politikai program mot. Ez nézetem szerint nincs rendjén. Mindennek megvan a maga ideje és módja. Az életben elhelyezkedett fiatalságnak igenis, teret kell adni a közéletben is. Aki erőt és képességet érez magában, annak be kell lépnILe a politikai arénába is, mert a folytonos. ülése 1938 április 28-án, csütörtökön. iságnak,, a fámáiknak nem szabad megszakadnia. De akik az iskolapadba ülnek vagy alig kerültek ki az iskolapadokból, aizok először keressenek és találjanak elhelyezkedést és kenyeret — ezt követeljék a magyar társadalomtól, mert ezt joguk vam követelni és ezt nekik meg kell adni — és csak amikor már elhelyezkedtek, igyekezzenek a, ómagyar közéleitre irányítólag hatni, vagy ammaik irányításában közreműködni. Abból nem élünk meg és nem él meg a nemzet, na nap-nap után gombamódra (keletkeznek pártok és különböző apostolok járják az országot, hogy a népet boldogítsák, áment attól tartok, hogy ebből nem boldogítás, hanem inkább oépboíondítás lesz. (Ügy van! Ügy van!) V^PTV ha esetleg nem is 'bolomdítás, de legalábbis a nép nyugtalanítása. Nyugtalanságra pedig ma szükség nincsen; ellenkezőleg, legfőbb érdekünk, hogy miniéi inkább nyugalmi állapotba kerüljön gazdasági és politikai életünk. Szívesen hivatkoznak egyes pártok — különösen az újonnan keletkezett pártok— a külföldi eredményekre, a külföldi példákra. De ha a külföldi példákat, a külföldi eredményeket emlegetjük, akkor tudomást kell szereznünk arról a fegyelm érettségről, áldozatkészségről és komoly, idegfeszítő -munkáról is, amelyet ott a, nagy nemzeti eredmények elérése végett sorompóba állítanak. Ha erre nevelünk minden magyart — és erre is kell. hogy neveljük; — és minden maigyair ember áldozatkészen, ernyedetlen munkával, ludassal, szorgalommal és fegyelmezettséggel áll munkába, akkor mi is álmodhatunk nagy nemzeti jövőről, olyan nemzeti jövőről, amely esetleg a nagy magyar mult+al is vetekedik. (Helyeslés és taps.) T. Képviselőház 1 ! Azt hiszem, nincsen igaza Propper t., képviselőtársamnak, aki azt állította, hogy ezzel az erőfeszítéssel jó időre befejeződött a munka. Ügy mondta, hogy 30 éven belül ekkora gazdasági operációra nem gondolkatunk. Ezt a felfogást nem osztom, hanem azt mondom: minden attól függ, hogyan sikerül az ebben a törvényjavaslatban foglalt nagy kérdéseket megoldani. Ha nem sikerül, akkor szerintem nem 30 év, hanem valószínűleg még hosszabb idő is el fog telni, míg a nemzet egyszer megint bátorságot kap arra, hogy .hasonló programma megvalósításához, fogjon. Ha azonban sikerül, akkor szent meggyőződésemi, nogy a gazdasági élet fel fogja ismerni, hogy e^y ilyen nagyszabású programúi megvalósítása mennyire üdvösen 'hat ki arra a gazdaságra, amelytől áldozatokat várnak és maga a gazdasági élet fogja követelni folytatólagosan az ilyen és hasonló nagy nemzeti kérdések megoldását. Ha neim így les?,, alkkoi* kár ezt az áldozatot is megho'zmi. Bízom abban, hogy ezeknek a terveinknek meglesz a sikeres megoldása és a sikeres megoldás következtében újjá fog éledni egész eraizdasági és társadalmi életünk. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért tudatában kell lennünk annak, hogy úgyszólván minden a javaslatban foglalt problémák sikeres megoldásától függ. Éppen ezért azt is tudnunk kell, hogy bűnös, vétkes cselekedetet követ el a nemzet ellen az, aki ennek a programninak a megvalósítását, kilátásait bármivel is csökkenti, elgáncsolja. A kormánynak ezek a mostani javaslatai megérdemlik, hogy a nemzet zöme bizalommal kísérje őket, 'megérdemlik, hogy áldozatkészen
